Őszinteség, lelki támasz, akarat is gyógyíthat

Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően egyre többet tudunk a rákos megbetegedésekről, kialakulásuk lehetséges okairól és a terápiás lehetőségekről. A beteg és környezete kapcsolatáról viszont meglehetősen ritkán esik szó. (Kép: Alexander Raths, Shutterstock)

Itthon minden év április 10-én tartják a rákellenes napot dr. Dollinger Gyula orvos emlékére, aki 1902-ben megalakította az Országos Rákbizottságot, s akire a hazai rákkutatás úttörőjeként tekinthetünk.

Hazánkban a különféle rákos megbetegedésekben szenvedők száma különösen magas, a rák a 3. leggyakoribb halálok. A tüdőrák a halálozások negyedének okozója[1].

Számos tévhit létezik, azonban talán amelyik a leginkább megnehezíti a rákos beteg és környezete kapcsolatát, az a feltételezés, hogy a rák fertőző betegség. Ebből a tévhitből adódóan a beteg megbélyegzetté válhat, elszigetelődhet a munkahelyén, szűkebb környezetében is. Hasonló nehézségek adódhatnak a gyógyult beteg számára is, amikor visszailleszkedik a munkaerőpiacra.

Másik gyakori téveszme: a rák gyógyíthatatlan, holott a daganatos megbetegedések számos fajtája gyógyítható. A gyógyulásban, az életminőség fenntartásában, az életesély növelésében azonban nagy szerepet játszik a korai felismerés és a személyre szabott terápia kiválasztása. Minden életkorban fontos a részvétel a szűrővizsgálatokon, kiváltképp, ha valaki az egészségét veszélyeztető életmódot folytat, pl. dohányzik, ilyenkor különösen javasolt a tüdőszűrés. Bár hazánkban a tüdőszűrést a TBC felismerésére és a fertőző kór visszaszorítására vezették be, gyakran fedeznek fel tüdőrákos megbetegedést is a vizsgálatokkor. Mivel a dohányzók esetében mintegy negyvenszer nagyobb az esély tüdőrák kialakulására, a tüdőgyógyászok fontosnak tartják a rendszeres röntgen-vizsgálatot a rendszeresen dohányzó, 40–70 éves korosztályban.

Sem a szűrővizsgálattal, sem a röntgennel nem lehet megelőzni a rák kialakulását, de az érintett esélyt adhat a korai felismerésre, a gyógyítás mielőbbi elkezdésére. ²

Érintettnek, hozzátartozónak egyaránt hasznos, ha a környezet tanácsot kér orvostól, pszichológustól, miként beszéljen a daganatos beteggel, hogyan lehet empatikus, ám korántsem tolakodó. E sajátos és különleges állapot a beteg és a környezete számára egyaránt megterhelő lehet – lelkileg, anyagilag egyaránt. Eben az esetben a két kulcsszó: a türelem és a bizakodás.

Segíthet az is, ha a betegek/hozzátartozók kapcsolatot keresnek olyan közösségekkel, amelyeknek közreműködésével megoszthatják egymással betegségük, gyógyulásuk történetét, nehézségeiket. Ezzel máris nagy lépést tettek abba az irányba, hogy hiteles és ellenőrzött információból gazdálkodjanak.

A beteg gyógyulni szeretne, a hozzátartozó pedig segíteni, ezért sokan lelkiismeretlen szélhámosok csapdájába esnek, amikor hisznek az interneten fellelhető olcsó, gyors és hatásos rákellenes csodaszereknek és elméleteknek, és eközben értékes időt és pénzt pazarolnak a nem bizonyított hatékonyságú kúrákra.

Nagyon fontos, hogy a beteg és orvosa között bizalmi kapcsolat alakuljon ki a hatékony terápia céljából. Az orvosok naprakész információval rendelkeznek a legújabb tudományos eredményekről és az új(szerű) terápiás módszerekről, így személyre szabott gyógymódot képesek alkalmazni. A bizalom azért is fontos, hogy a beteg merjen kérdezni, eloszlassák indokolatlan félelmeit az egyes kezeléstípusokkal (sebészeti megoldás, kemo-, sugárterápia, gyógyszeres kezelés stb.) kapcsolatban, hiszen a betegnek a gyógyulásba vetett hite, gyógyulni akarása valóban csodát tehet.