Jócskán késtek a római tüntetők – hatvanéves az Európai Unió

Itt, a Santa Maria Maggiore hátában hagyott nagy placcon gyülekeznek a menet részvevői, de nem nagyon sokasodnak. Fél órával a kezdetnek hirdetett három óra előtt ide értünk, mert a kettőre hirdetett Repubblica téri tiltakozó gyűlés helyszínén senki sem volt. Vidám olaszok kedélyes társaságába csöppentünk aztán, akik a kövezeten kiterített transzparenseken sétáltak, egyet-egyet felemelve fényképezkedtek. „Olaszország nem gyarmat!” meg „A népek elutasítják ezt az Európát” felirat alatt mosolyognak a társak kameráiba – emléknek jó lesz.

Foto: ANDREAS SOLARO/AFP/Getty Images

Meglepően kevesen vannak. Arra számítottam, hogy a tévében látott, a világfórumok helyszínén megjelenő nagy, globalizációellenes tüntető tömeghez hasonlóval fogok találkozni, de nem. Nem hinném, hogy tévedek, amikor ezer-ezerötszázra teszem a számát azoknak, akik végül majdnem háromnegyed órás késéssel, de ráfordulnak a Via Cavourra, és elindulnak a transzparensek alatt.

A fent idézettek mellett olyanok voltak, mint a halászoké, vagy a tömören fogalmazó „Fuck UE”, amelynek azonos betűszámú fordítását hamarjában képtelen vagyok megoldani.

 

Mi, jámbor turisták, tudomásul vettük, hogy a metró nem áll meg több állomáson, a Colosseum környéki buszjáratok előre kiismerhetetlen kerülőt tesznek, s időnként elnyomja beszélgetésünk hangját a magasban állandó készenlétben köröző helikopter zaja.

Egyébként csodaszép, meleg márciusi napunk volt, nagy kört tettünk meg, lényegében egy kis pihenőnek szántuk csak, hogy megszemléljük, kik és hogyan tiltakoznak az uniós csúcs alkalmából.

Asszonyaink némi késéssel, de megérkeztek a találkahelyre, s amikor hazatérve szállodánkba kérdem a kedves portás lányt, hogy mi történt ma Rómában egy „Ajaj”-jal kjezd szörnyülködni, hogy hat tüntetést is tartottak.

„Óóó!” – ingatom a fejem, mintha én is súlyosnak minősíteném, és a szobakulcs átvételekor már csak azon töprengek, most mondjam meg neki, vagy holnap reggel, hogy nem tudtunk élni ajánlatával: még érkezésünkkor megkérdeztük, ő hova jár pizzát enni, de amikor kiderült, hogy ő nápolyi fajtát imádja, mi viszont a római módra készültre vagyunk kiéhezve, távollétünkben körbeérdeklődte ismerőseit, és egy túl távoli címet hagyott a fachunkban.

Csak jövünk még egyszer Rómába, az Európai Unió alapító okmánya aláírásának helyszínére…