Nyílt levél Európa állam- és kormányfőinek

Az unió történelmi válaszút előtt áll. Európa folytatja útját a hanyatlás és a Brexit-féle bomlás útján, vagy egyesítjük szándékainkat és ténylegesen együtt cselekszünk a továbbiakban. A megelégedettség és a változatlanság sem lehet a továbbiakban opció. Ha Európa elég erőssé akar válni ahhoz, hogy a jelen és a jövő kihívásaival is szembe tudjon nézni, akkor mielőbb újra kell éleszteni az uniót.

A kihívások nem újak. Ugyanakkor a mai gyorsan változó, bizonytalan idők közepette jóval összetettebbek és globálisabbak, mint valaha voltak. Ha nem akarjuk elveszíteni társadalmi kötelékeinket, ha nem akarunk visszatérni az előítéletek és a populizmus időihez, ha egy nyílt társadalmat akarunk fenntartani, akkor nincs más választásunk, mint hogy sürgősen és ténylegesen megoldjuk ezeket a problémákat. Máskülönben hátra kötött kézzel lehetünk tanúi annak, hogy a végéhez ér egy együttműködésen és multi-lateralizmuson alapuló modell, ami elősegítette a demokratikus társadalmak terjedését.

A digitalizáció, a kiberbűnözés, a terrorizmus veszélye, a globális felmelegedés, a tudományos és ipari forradalmak mind határokon átívelő folyamatok. Egy több pólusú világ bontakozik ki, ahol Európa elveszti relatív súlyát a demográfia, a gazdaság, a politika és a kultúra tekintetében. A globalizáció világszerte csökkentette a szegénységet és fellendítette a fejlődő országok gazdaságait. Nyugati világunkban azonban a globalizáció sok embert hátrányosan érintett és a középosztály meggyengülését eredményezte. Ezek a következmények táptalajt adnak a populizmusnak és a nacionalista érzelmeknek a világ jelentős részén.

Európa mindenesetre a béke, a jólét, az egyenlőség és a civil jogok lámpása fog maradni. A kontinens hatalmas lehetőségeket kínál mind az 500 millió lakosának, és továbbra is a civilizáció egy mintájaként szolgál az emberiség számára. Az európai projekt teljesült a gazdasági és a monetáris politikánkkal, a közös belső piaccal, ami a legnagyobb a világon, a közösen meghatározott értékeinkkel és jogainkkal, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzítettünk, valamint a kiváló kutató és tudományos programjainkkal, mint például az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet, ami hozzájárult Európa kiválóságához.

Mindazonáltal ez a lendületes fejlődés folyamatosan veszít erejéből, ezért muszáj válaszokat adnunk az európai polgárok problémáira. Újra kell gondolnunk Európát és biztosra kell mennünk abban, hogy a tagállamok kölcsönösen erősítik egymást. A létező egyezmények tág teret biztosítanak számunkra, hogy fejlesszük az EU erőforrásainak elosztását és koordinációját rövidtávon. A növekvő bizonytalanság idején Európának mindenek előtt a saját polgárait és értékeit kell megvédenie.

Ez közös ambíciókat és egy közös tervet igényel. Szükséges, hogy vezetőink egy egységes vízióval rendelkezzenek, valamint, hogy elkötelezzék magukat az unió mellett, ami az egyetlen valós út a 21. században.  Az egyezmények elősegítik, hogy a tagállamok tovább mélyítsék az együttműködést a különböző területeken. Itt az ideje, hogy ezeket az elképzeléseket gyakorlatba ültessük, különösképpen az eurózna kormányzására, valamint egy európai védelmi stratégiára, amit az új amerikai adminisztráció is sürget.

A politika, a gazdaság, a demokrácia, a társadalom és a kultúra szintjén is erősebb Európa létrejöttét sürgetjük. Olyan Európát szeretnénk, amely növelni tudja a befolyását a gyorsan fejlődő nemzetközi térben, és amely új, békén, szolidaritáson és együttműködésen alapult egyensúly létrejöttét szolgálja, ami alapvető, annak érdekében, hogy szembe tudjunk nézni a jelenlegi, nemzetközi kihívásokkal. Meghívunk minden egyes európait, aki támogatja az európai projekt újraindítását, hogy csatlakozzék hozzánk a „March for Europe”-hoz március 25-én Rómában.

Abban bízunk, hogy ez a március egy demokratikus és polgári reneszánsz kezdete lesz, amin keresztül a polgárok végre részt vehetnek az Európai Unió kihívásainak és prioritásainak megfogalmazásában. Ennek kéz a kézben kell járnia egy széleskörű, közös gondolkodással, azon, hogy európaiként mi a közös bennünk, milyen közös értékeket és érdekeket képviselünk, valamint, hogy hogyan védjük meg ezeket, kontinensünk érdekében. Arra kérünk mindenkit, aki támogatja uniónk jövőjét, hogy csatlakozzék kezdeményezésünkhöz, egy valóban európai, polgári koalícióhoz. Ugyanazokat az értékeket osztjuk, ugyanazok az érdekeink és mindannyian ugyanannak a civilizációnak a gyermekei vagyunk. Amire most szükségünk van, az egy közös európai lelkiismeret.

Az európai polgároknak címzett nyílt levelet az Európa Unió sorsa miatt aggódó, az uniós közügyekkel foglalkozó európai értelmiségiek tették közzé. Aláírók:

Guillaume Klossa (FR) író, a mozgalom kezdeményezője, az EuropaNova alapítója, az Európa jövőjével foglalkozó vitacsoport korábbi képviselője (Európai Tanács); Alberto Alemanno (IT), az EU-s jog Jean Monnet professzora, HEC Paris, NYU School of Law, The Good Lobby társalapítója; László Andor (HU), közgazdász, korábbi európai biztos; Lionel Baier (CHI), filmkészítő; Mars di Bartolomeo (LU), a luxemburgi parlament elnöke; Mercedes Bresso (IT), EP képviselő, az Alkotmányügyi Bizottság tagja, a Régiók Bizottságának korábbi elnöke; Elmar Brok (DE), EP-képviselő, Európai Néppárt, Európai Föderalisták Uniójának elnöke; Philippe de Buck (BE), a BusinessEurope korábbi vezérigazgatója, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagja; Georges Dassis (GR), szakszervezet vezető, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke; Paul Dujardin (BE), A Centre for Fine Arts of Brussels (BOZAR) vezérigazgatója; Cynthia Fleury (FR), filozófus; Markus Gabriel (DE), filozófus; Felipe González (ES), korábbi miniszterelnök, az Európa jövőjével foglalkozó vitacsoport (Európa Tanács) elnöke; Sandro Gozi (IT), Olaszország európa-ügyi minisztere ; Danuta Huebner (PL), korábbi európai biztos, az Alkotmányügyi Bizottság elnöke, Európai Néppárt, Európai Parlament; Alain Juppé (FR), korábbi miniszterelnök, Bordeaux polgármestere; Cristiano Leone (IT), az Artists’ Residencies and Cultural Events at the French Academy in Rome – Villa Medici kommunikációs vezetője; Christophe Leclerq (FR), média-vállalkozó és a EurActiv alapítója; Jo Leinen (DE), EP képviselő, a European Movement elnöke; René van der Linden (NL), korábbi európa-ügyi miniszter, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének korábbi elnöke, a holland szenátus korábbi elnöke; Robert Menasse (AT), író; Ferdinando Nelli Feroci (IT), nagykövet, korábbi európai biztos; Johanna Nyman, az Európai Ifjúsági Fórum elnöke; Sofi Oksanen (FI), író; Sneska Quaedvlieg-Mihailovic (NL/SERBIA), az Europa Nostra (az európai kulturális örökség hangja) főtitkára; Maria João Rodrigues (PT), az EU Presidency teams tagja, korábbi miniszter, a Szocialisták és Demokraták Képviselőcsoportjának alelnöke, Európai Parlament; Robin Rivaton (FR), író; Petre Roman (RO), Románia korábbi miniszterelnöke és szenátusának korábbi elnöke; Jochen Sandig (DE), a Sasha Waltz and Guests művészeti vezetője; Roberto Saviano (IT), író; Nicolas Schmit (LU), Luxemburg munka-, foglalkoztatás- és bevándorlásügyi  minisztere; Gesine Schwan (DE), a Humboldt-Viadrina Governance Platform elnöke; Denis Simonneau (FR), a think-tank EuropaNova elnöke; Guy Verhofstadt (BE), korábbi miniszterelnök, az ALDE Group elnöke, Európai Parlament; Vaira Vīķe-Freiberga (LV), Lettország korábbi elnöke; Cédric Villani (FR), matematikus, Fields Medal; Luca Visentini (IT), Európai Szakszervezetek Szövetségének főtitkára (ETUC); Sasha Waltz (DE), koreográfus, táncművész és a Sasha Waltz and Guests vezetője; Wim Wenders (DE), filmkészítő, producer, forgatókönyvíró (az 1960-as 70-es évek új német mozijának egyik fontos képviselője), fényképész.

* * *

1990-ben voltak álmaink, ezért hoztunk létre egy új, demokratikus Magyarországot: álmodtunk szabad választásokat, versengő pártokat, modern, versenyképes gazdaságot, növekvő jólétet, valós kitörési lehetőségeket azoknak, akik élni akarnak tehetségükkel és tudásukkal, védelmet a rászorulóknak és toleranciát a másságnak.

Lássunk tisztán: ezek az álmok csak korlátozottan teljesültek. Vágytuk a felzárkózást, de sok rossz döntést hoztunk, és még a szomszédjainktól is lemaradtunk. Küzdünk a szegénység ellen, mégis soha nem volt ennyi szegény Magyarországon, mint most. Vágytuk a piacgazdaságot, de nem igazán tetszik az azzal járó verseny. Harcoltunk a szabadságért, de megrettentünk a vele járó felelősségtől, és most már inkább a biztonságot választanánk. Szabadulni akartunk az állam szorításától, de mégis a lehető legnagyobb mértékben támaszkodunk rá. Akartuk a demokráciát, de türelmetlenségünkben végül engedtük, hogy végletesen lebontsák. Fontosnak gondoltuk a politikai sokszínűséget, de politikusaink gyakran csak színvonaltalan öncélúsággal hadakoznak egymással. Vágytuk a média sokszínűségét, de oda jutottunk, hogy valós közéleti kérdésekben mégsem igazít el minket. Küzdünk, hogy egyenlőnek tekintsen minket, magyarokat a világ, de gyakran még saját honfitársainkat is kirekesztjük.

Az elmúlt 15 évben bebizonyosodott, hogy a harmadik évezredbe való átmenet nehéz, göröngyös, és kudarcokkal szegélyezett Magyarországon. Nincsenek valós válaszaink a mindent átható globalizáció kihívásaira, nem találjuk igazi helyünket és lehetőségeinket Európában, és szenvedünk a régóta kísértő gazdasági válság szorításában.

Ötletek, valós, tartalmi viták és középtávú válaszok híján az alkalmazkodóképességünk elkopott, védelmi reflexeink oda lettek, és a rendszerváltozás álmai egyre inkább tovatűnnek. Ebben a folyamatban az állam, a politika, a gazdaság, a média és általában az elit felelőssége hatalmas. Pedig Európa és a szomszédos országok számtalan példája is mutatja, hogy jókor meghozott, bátor döntések, és azok következetes véghez vitele érdemben javíthat egy ország és lakóinak sorsán.

Azt látjuk, hogy Magyarország nemhogy nem találta meg a válaszokat ezekre a problémákra, hanem gyakran még a kérdéseket is elmulasztottuk feltenni. Komoly lemaradásban vagyunk a világ, és különösen Magyarország megismerésében. Ideje van tehát az újrakezdésnek.

A Millennium Intézet feladatának érzi, hogy részt vegyen Magyarország valódi problémáinak feltárásában, és a politikailag és szakmailag releváns válaszok megtalálásában. A munka hatalmas, de nem lehet megspórolni. A közpolitikai szakértelem és tudás megszerezhető, de nem fog menni máról-holnapra. Márpedig enélkül nem lehet egy modern, versenyképes és toleráns Magyarországot felépíteni.

Véleménye és kritikája szinte mindenkinek van, de a releváns tudás, az újszerű gondolatok és az igazi tenni akarás sajnos sokszor hiányzik. Azon leszünk, hogy ez megváltozzék.