Titokban ezreket akasztatott föl a szíriai kormány a Saydnaya börtönben

Az emberi vágóhíd: emberek tömeges akasztása és elpusztítása a szíriai Saydnaya börtönben című jelentés azt is bemutatja, hogy a damaszkuszi kormány szándékosan embertelen körülmények között tartja a foglyokat: az őrök rendszeresen kínozzák őket, nem adnak nekik ételt, vizet és nem kaphatnak orvosi ellátást sem. A jelentés azt is részletezi, hogy miként vezetnek e lépések a foglyok tömeges halálához.

A háborús, illetve emberiesség elleni bűncselekményeknek számító intézkedéseket a szíriai kormány legfelső vezetése engedélyezte.

„A jelentés egy titkos, óriási, a kormány legfelső szintjén jóváhagyott horrorisztikus kampányt leplez le, amelynek a célja, hogy minden kritikus hanggal leszámoljanak a szíriai társadalomban – jelentette ki Lynn Maalouf, az Amnesty International bejrúti regionális irodájának kutatási igazgatóhelyettese. – Követeljük, hogy a szíriai hatóságok azonnal vessenek véget a törvénytelen kivégzéseknek, kínzásoknak és az embertelen körülményeknek a saydnayai és minden más börtönben is. Oroszországnak és Iránnak, a szír kormány legközelebbi két szövetségesének nyomást kell gyakorolnia avégett, hogy ezek a gyilkos intézkedések véget érjenek.”

„A közelgő genfi béketárgyalásokon ezekről is beszélni kell – hangsúlyozta az AI-tisztségviselő. – A szíriai börtönökben elkövetett szisztematikus jogsértéseket napirendre kell venni. Az ENSZ-nek azonnal független vizsgálatot kell indítania a Saydnayában elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban, és független megfigyelőket kell küldenie minden fogva tartási intézménybe.”

A jelentés feltárja a 2011–15 között a börtönben elkövetett tömeges akasztásokat. Hetente gyakran kétszer is, időnként egyszerre ötven embert akasztottak fel teljes titokban az éj leple alatt. Nagyon erős a gyanú, hogy mindez máig folytatódik. Sokan haltak meg a hatóságok kínzásainak, a rendszeres étel- és vízmegvonás miatt, az orvosi ellátás hiányának következtében. Továbbá a Saydnaya börtön lakóinak egy sor szadista és embertelen magatartási szabálynak is eleget kell tenniük.

A jelentésben szereplő bizonyítékok egy 2015. decembere–2016. december kutatás eredményei. Az Amnesty International munkatársai 84 szemtanúval készítettek interjút, köztük volt börtönőrökkel, a személyzet más tagjaival, foglyokkal, bírókkal, ügyvédekkel, szíriai és nemzetközi szakértőkkel.

Az Amnesty International 2016 augusztusában kiadott egy jelentést, amelyben a többi között rekonstruálták a Saydnaya börtönt egy virtuális modell segítségével. A jelentés szerint legalább 17 000 ember halt meg szír börtönökben a konfliktus 2011-i kirobbanása óta a kínzások és embertelen körülmények miatt. Ebben az adatban nincs benne a mostani jelentésben szereplő 13 000 törvénytelen kivégzés.

A Saydnayában felakasztott egyetlen ember ügyében sem volt tárgyalás. Az akasztás előtt az áldozatokat egy-két perces meghallgatásra vitték az úgynevezett „területi katonai bíróságra”. Az eljárások annyira rövidek és önkényesek, hogy nem lehet őket bírósági eljárásoknak nevezni. Az Amnesty Internationalnek nyilatkozó kormánytisztviselők, őrök, bírók és egykori foglyok beszámolói alapján sikerült részletesen rekonstruálni az akasztásokat megelőző, gyászos eljárásokat.

A katonai bíróság egyik volt bírája elmondta, hogy a bíróság a szír jogi keretrendszeren kívül működik. „A bíró megkérdezi az illető nevét, és hogy bűnösnek vallja-e magát. Mindegy, hogy mit válaszol, bűnösnek fogják találni... Ennek a bíróságnak semmi köze a joghoz. Nem is igazi bíróság” – jelentette ki.

Az ítéletek kínzással kikényszerített vallomásokon alapszanak. A foglyok nem beszélhetnek ügyvéddel és önmagukat sem képviselhetik – a legtöbbjüket erőszakkal tüntették el, és titokban, a világtól elzárva tartják fogva. A halálraítéltekkel csak pár perccel a kivégzés előtt közlik, hogy felakasztják őket.

Az akasztásokat heti egy-két alkalommal, főleg hétfőn és szerdán éjjel hajtják végre. Az áldozatoknak azt mondják, hogy egy polgári börtönbe szállítják át őket, ám ehelyett egy föld alatti cellába viszik és összeverik, majd egy másik épületben felakasztják őket. Az egész folyamat alatt be van kötve a szemük. Egészen addig nem tudják, mikor vagy hogyan halnak meg, amíg a kötelet a nyakuk köré nem hurkolják.

„Tíz-tizenöt percig hagyják őket lógni a kötélen. A vékonyabbakkal előfordul, hogy nem halnak meg. A fiatalabbak nem elég nehezek, hogy a súlyuk megölje őket, ezért lentről addig rángatják őket, amíg el nem roppan a nyakcsigolyájuk” – mondta el egy volt bíró, aki több akasztást is végignézett.

A foglyokat a kivégzőszoba feletti helyiségben tartják, így hallhatják, hogy mi megy végbe alattuk néhány méterrel.

„Ha lefekszel és a füledet a földre szorítod, hallható a hörgés lentről. Ez olyan 10 percig tart...Úgy aludtunk abban a szobában, hogy alattunk emberek fulladtak meg. Nekem ez akkor a mindennapok része volt” – mondta el az egykori katonatiszt „Hamid”, akit 2011-ben tartóztattak le.

Egyetlen éjszaka akár 50 embert is felakasztanak. A holttesteket teherautóra dobálják, és titkos tömegsírban elföldelik. A rokonokat nem tájékoztatják arról, hogy mi lett a szerettükkel.

A Saydnayát megjárt túlélők elborzasztó és sokkoló részleteket beszéltek el a börtönben uralkodó körülményekről. Minden körülményt gondosan úgy terveztek meg a szadista foglárok, hogy a rabokat megfosszák a méltóságuktól, megalázzák, megbetegítsék, éheztessék és végül megöljék őket.

A szörnyűséges beszámolók alapján az Amnesty International arra a következtetésre jutott, hogy a börtönben uralkodó rettenetes körülmények a foglyok elpusztítását célzó embertelen terv részei.

Voltak foglyok, akik arról számoltak, hogy megerőszakolták őket vagy arra kényszerítették őket, hogy ők erőszakoljanak meg másokat. A kínzás, verés és megalázás mindennapos, amely gyakran vezet élethossziglan tartó sérülésekhez, fogyatékossághoz vagy halálhoz. A cellák alját a rabok sebeiből szivárgó vér és genny borítja. A cellákból a holttesteket minden reggel 9 óra tájban szedik össze az őrök.

„Minden reggelre van két-három újabb halott a szárnyunkban... Emlékszem, ahogy az őr megkérdezi, hány hullánk van: «Egyes szoba – hány halott? Kettes szoba – hány halott?» és így tovább... Egyszer az őrök celláról cellára járva mindenkit összevertek. Aznap tizenhárman haltak meg a mi szárnyunkból” – mondta „Nader”, az egykori fogoly.

Rendszeres, hogy a foglyok nem kapnak vizet és ételt. Gyakran előfordul, hogy az ételt az őrök a földre öntik, ahol elkeveredik a vérrel és kosszal. Az a kevés szerencsés, aki élve kijut a Saydnayából, általában eredeti testsúlyának a felére fogyva lép ki onnan.

A Saydnayának megvannak a maga különleges szabályai. A foglyok nem beszélhetnek, még csak nem is suttoghatnak. Különböző testhelyzeteket kell felvenniük, amikor az őrök belépnek a cellájukba, és ha akár csak egyszer is ránéznek az őrökre, a büntetésük halál.

A nemzetközi közösségnek, elsősorban az ENSZ Biztonsági Tanácsának azonnali lépéseket kell tennie, hogy véget érjenek a szörnyűségek.

„Az ENSZ Biztonsági Tanácsa nem fordíthat hátat ezeknek a szörnyű bűncselekményeknek, el kell fogadnia egy olyan határozatot, amelyben felszólítja a szíriai kormányt: engedje be a nemzetközi megfigyelőket a börtönökbe. Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának azonnal vizsgálatot kell indítania a nemzetközi jogot sértő bűncselekmények kapcsán” – követelte Lynn Maalouf. – A védtelen emberek ezreinek hidegvérű meggyilkolása és a gondosan megtervezett, szisztematikus lelki és testi kínzások a Saydnaya börtönben nem folytatódhatnak tovább. A borzalmas bűncselekmények elkövetőit bíróság elé kell állítani.”