Jó előjel, Európára nézve is, ami az amerikai tőzsdéken történik

Georg Thilenius az osztalékfizető német nagyvállalatokra és az amerikai ipari boomból nagyot profitáló acélipari és szállítmányozási vállalatokra, például a vasúttársaságok részvényeire hívja fel figyelmünket. Eltanácsol azonban a kötvényektől, a mezőgazdasági földektől és a nemesfémektől is.

Zentai Péter: A német sajtóban megjelenő cikkek többsége szerint Németország gazdaságát fenyegeti az új amerikai elnök politikája. Az ön által személyesen ismert német vállalkozók, befektetők osztják-e a média borúlátását?

Georg Thilenius: Igen is, meg nem is. A német üzleti élet szereplőinek nagy része a német politika és média fővonalának álláspontjával ellentétben egyáltalán nem tartja „ördögtől valónak”, hogy Amerikában vagy Európa  országaiban, köztük Magyarországon, Lengyelországban felülkerekedett a gazdaságpolitikában a nemzeti konzervatív irányzat. Ez abszolút legitim, másrészt érthető, hogy szerte a nyugati világban fellázadóban van a hazai működő tőke a gyakorlati üzleti, gazdasági tapasztalatok nélkül „észt osztó” állami bürokraták és közgazdászok ellen, akik az utóbbi 20 évben saját országaik reálgazdaságának terhére lényegében csak a pénzügyi szektornak és némely más, nem termelő szektornak, valamint az olcsó importnak, távoli államok gyáriparának kedveztek. Az Egyesült Államokban a hazai kis- és középvállalkozók, az iparosok lázadásának vagyunk tanúi. Nem véletlen, hogy az ő nézeteiket és érdekeiket képviselő vállalkozót választottak meg elnöküknek. Ez az elnök nagy valószínűséggel komoly gazdasági növekedést fog generálni. Ügyfeleimnek azt prognosztizálom, hogy Amerika GDP-je tartósan évi négyszázalékos bővülést fog produkálni ezek után, s ebből a német cégek is profitálni tudnak.

– A várható importkorlátozások a német exportőröket is sújtani fogják, nem?
– Az Amerikából „élő” német cégek olyasmit tudnak – technológiában, termékfejlesztésben, gépek előállításában –, amely egyrészt nélkülözhetetlen az új amerikai „ipari forradalom” végrehajtásánál, másrészt nincs hazai, amerikai konkurenciájuk. Harmadrészt az Amerikára „szakosodott” német vállalatok nem csekély részben már korábban komoly termelési kapacitást telepítettek az Egyesült Államokba: a Thyssen-Krupp, a Daimler, a BASF és más németországi központtal bíró vegyipari, gyógyszeripari, gépgyártó, autógyártó cégek termékei, szolgáltatásai „Made in America” alapon működnek. Németország Kínához és más ázsiai vagy latin-amerikai országhoz képest sokkal kevésbé fogja megszenvedni a Trump által beígért adókat, vámokat és egyéb kereskedelmi korlátozásokat.

– Azért nyilván megszenvedi, mert mégiscsak komoly német gyártókapacitások termelnek amerikai exportra – mind Németországban, mind például Mexikóban vagy éppenséggel Kelet-Európában.
– Ez így van. Számolunk azzal a lehetőséggel is, hogy végső soron azért kell az Audinak és a Mercedesznek esetleg korlátoznia például a magyar üzemeinek a termelését, mert azokban motorokat és más részegységeket gyártanak amerikai exportra készülő kocsijaikhoz.
A német ipar főszereplői aggódnak, ha valóban beindul Amerikában egy protekcionista politika, hiszen ez totálisan ellentétes Németország felfogásával. Számunkra elemi jelentőségű a szabad kereskedelem, tudjuk, hogy a végén ránk nézve az is lesújtó lehet, ha Amerika csak kimondottan az ázsiai és a latin-amerikai térség felől korlátozza a kereskedelem szabadságát.

– Ettől függetlenül mit vár a következő hónapok, évek tőzsdei mozgásaitól? Mik a befektetési prioritásai?
– Alapvetően hiszünk az amerikai gazdaság növekedésének erőteljes dinamizálódásában, s abban, hogy ebből Európa profitálni fog. Egyúttal azt gondoljuk, hogy inflációs periódusnak nézünk elébe. Ezen az alapon erősen eltanácsoljuk német ügyfeleinket a kötvényektől, pláne a bankbetétektől, még ha jól tudjuk is, hogy Németországban a tömegek továbbra is megszállottan hisznek a legegyszerűbb, ámde semmilyen jövedelmet nem hozó, előbb-utóbb veszteséget termelő banki eszközökben. Ugyanakkor a magam részéről a reáleszközöket sem ajánlom. Mindent egybevetve a kisbefektetők számára roppant kockázatokat rejtenek magukban az árupiacok éppannyira, mint a termőföldek, az ingatlanok, a nemesfémek. Viszont maximálisan bízunk a részvényekben. Irány a tőzsde! – ezt mondjuk ügyfeleinknek. A legbiztosabb befektetésnek manapság a folyamatosan kiegyensúlyozottan teljesítő német és amerikai cégeket tartjuk, különösen azokat, amelyek mindig megbízhatóan és jó osztalékokat fizettek. A BASF-ről mint rendkívül sokoldalú, kiválóan menedzselt vegyipari konszernről például elmondható, hogy az utóbbi jó néhány évtizedet figyelembe véve – bármennyire hihetetlen – évente átlagosan 30 százalékos jövedelmet hoztak az általa fizetett osztalékok. Az amerikai fellendülésből sokat kell, hogy profitáljon a Thyssen-Krupp, a német autógyárakról pedig legyen elég annyi, hogy míg a DAX-index átlagos P/E-hányadosa 12,5 körül van jelenleg, addig a Daimleré, a BMW-é, a VW-é mindössze 7 és 8 között mozog: mintegy 30 százalékkal olcsóbbak a DAX egészéhez képest. Amerikában a vas-acélipari konglomerátum, a US Steel részvényei szerintünk még sokáig drágulnak, mint ahogy az áruszállításhoz, mindenekelőtt a vasúthoz kapcsolódó értékpapírok is. Folyamatosan vásároljuk a Union Pacific vasúti társaság papírjait.

– Németország gazdaságának, részvénypiacának közeli jövője ezek szerint csupán az amerikai fellendülés függvénye?
– Dehogy. Németországban bekövetkezőben van a belső vásárlóerő bővüléséből, a fogyasztásnövekedésből származó gazdasági pezsgés is, amire hosszú-hosszú ideje ebben az országban nem volt példa. Huszonöt éve, az újraegyesítés óta először vagyunk tanúi reálbér-növekedésnek, s a külföldiek masszív integrálásának következtében népességbővülés is végbemegy. A migráció számszerűsíthetően hozzájárult és még inkább hozzá fog járulni a következő időszakban a fogyasztás élénküléséhez, közvetetten a GDP-növekedéshez. A politikai és gazdasági menekülttömegek beépülése persze buktatókkal telített folyamat. Nyilvánvaló, hogy jobban örülnénk jól képzett magyarok, ukránok, lengyelek, európaiak százezreinek, mint azoknak, akiknek – az európaiakhoz képest – sokkal korlátozottabb a gazdasági jelentősége, képzettsége, műveltsége, akiknek csaknem hatvan százaléka analfabéta. Azonban 30–50 évvel ezelőtt hozzánk beáramlott törökök nagy része sem tudott megmukkanni németül, ők is muszlimok voltak és sok százezer közöttük nem tudott se írni, se olvasni. A törökök integrációja viszont alapvetően jól sikerült, mert tudatosan akadályoztuk, hogy gettókba zárkózhassanak, aztán következetesen zajlott és zajlik integrációjuk a német társadalomba. Ugyanez a cél az újonnan érkezett több százezer menekült esetében is. Jó, ha tudjuk: a világ útjain közlekedő „Made in Germany” luxusautókat: Mercedeszeket, VW-ket, BMW-ket gyártó német üzemek munkásainak 40-50 százaléka bizony azoknak a gyerekei, unokái, akik abszolút képzetlenül, részben analfabétaként vándoroltak Németországba.