Vona Moszkvának dolgozik? – az orosz titkosszolgálat a bőnyi rendőrgyilkosság mögött?

... az esetet figyelmeztetésnek kell tekinteni, mármint hogy Oroszország terroristákat támogat. Viszont innentől kezdve véresen komoly Györkös katonásdija. Nem kétséges immár, hogy neki és csoportjának katonai fegyverei vannak, a kérdés, hogy honnan szerezték. A neonáci csoportnál, amely nyíltan hirdeti gyűlöletét a zsidókkal és a romákkal szemben, budapesti szakértők szerint ki lehet mutatni a kapcsolatot az orosz katonai hírszerzéssel. A hírekben szereplő orosz „diplomaták” valószínűleg fedett GRU-ügynökök, akik gyakran látogatták meg Györköst. A magyar elhárítás figyelte a kiképzési gyakorlatokat.

A gyilkosság most beindítja a régóta esedékes vizsgálatot, hogy mit kerestek is az orosz kémek az isten háta mögötti erdőben. Egyben feltárja, hogy az oroszok mélyen beépültek a Jobbikba. A párt több korábbi tagja azt állítják, hogy Vona Gábor maga is Moszkvának dolgozik. És ott van még Kovács Béla ügye. A magyar közvéleménynek tudnia kell, ha a GRU fegyverezte fel és képezte ki a Györkös-féle újfasiszta társaságot. Ám az ilyen illegális tevékenységet meg kell fékezni, mielőtt emberek halnak meg. Az esetnek figyelmeztetésül kell szolgálnia a nyugat számára, tehát hogy Putyin most már titokban terroristákat, illetve radikálisokat segít a NATO-államokban, így utóbbiaknak most egytől egyik körül kell nézniük a saját házuk táján.      

A Der Spiegel úgy látja, hogy Magyarországon egyre inkább közeledik a sajtószabadság vége, mert Orbán Viktor nem kedveli a kritikus újságírást. Így azután fellép ellene. A módszer a megfélemlítés, megvásárlás, majd a leállítás, amint azt a Népszabadság példája mutatja. Be fog vonulni a magyar sajtótörténetbe, ahogyan végeztek a lappal. Ha minden igaz, a kiadói jogok most Orbán Viktor strómanjához kerültek, bár ezt Mészáros Lőrinc tagadja. A szerkesztők viszont minden optimista hivatalos nyilatkozattal szemben úgy gondolják, hogy a kocka el van vetve, és az újságnak annyi. Úgy tűnik föl, hogy a miniszterelnök részéről eddigi csúcspontjához érkezett a független média elleni hadjárat.

Hunyadi Bulcsú a Political Capitaltől úgy látja, hogy új minőséget ért el az önálló orgánumok visszaszorítása, hiszen eddig nem fordult elő, hogy egy egész szerkesztőséget egyik pillanatról a másikra kizárjanak a munkából és kikapcsolják a teljes internetes archívumot. Még nem tartunk az orosz vagy a török viszonyoknál, de a Fidesz sajtóbefolyása egyre nagyobb.

Magyarország egykor a szabadságért harcolt, jelenleg azonban meg van elégedve a zsarnoksággal – állapítja meg a Foreign Policy Magazine. Orbán Viktor egyre inkább hátat fordít azoknak az értékeknek, amelyekért egykor sokan az életüket adták. Ha komolyan vesszük a kormányfő szavait, akkor az ország jobban érzi magát a zsarnoki és elnyomó orosz rendszer társaságában, mint az európai demokráciák körében. Úgy látszik, a mai magyar vezetők megfeledkeztek a Nyugat egykori szolidaritásáról és támogatásáról. Orbán követendő példának tekinti Putyint, ugyanakkor haragját az EU-ra zúdítja, a liberális értékeken gúnyolódik. A pesti Kossuth téren Brüsszel szovjetizálódásáról elmélkedett. Pedig az orosz elnök nem kért bocsánatot a forradalom leveréséért, nem beszélve arról, hogy az ottani állami tévé miként tálalta az egykori eseményeket.

Annak idején a világ 200 ezer magyar menekültet fogadott be, mert tudta, hogy ezek az emberek megjárták a poklot. Orbán viszont 60 évvel később a migránsellenes erők tényleges vezetője Európában. Szavait és tetteit el kell ítélni. Pártja és kormánya ördögnek, erőszakoskodónak, bűnözőnek és terroristának állítja be azokat, akik a háború elől menekülnek. Álnépszavazással igyekezett felszítani az idegenellenes érzelmeket. Elveti az EU minden javaslatát a kérdés rendezésére. Ugyanakkor meglepően kevés érdeklődést tanúsít Asszad mészárlása vagy Putyin ottani szerepvállalása iránt, pedig büszke arra, hogy egykor fellépett a szovjet elnyomás ellen. A jelek szerint mindenki másnál nagyobb hasznot húzott a menekültellenes demagógiából. 1956 kapcsán ugyanakkor arra is emlékezni kell, hogy a harc a despoták, a történelem átírása és az agresszív propaganda kampányok ellen is folyik, amelyek megpróbálják lejáratni a liberális demokráciát. Beleértve, hogy Orbán Viktor összeállt az utóbbi erőkkel, és igazolja, hogy nem vesz tudomást a magyar történelem legszomorúbb fejezeteiről.  

A Die Presse bemutatja, miként emelkedett fel villámgyorsan, Orbán Viktor oldalán egyszerű gázszerelőből az ország leggazdagabb embereinek sorába Mészáros Lőrinc, aki hírek szerint most már a Népszabadságot is megszerezte. Utóbbiról szólva kiemeli, hogy az új tulajdonos, a rejtélyes Opimus Press márciusban alakult, ám utána pár nappal már 20 millió euró értékben adott el részvényeket. Nyilvánvalóan az így befolyt pénzből szerezte meg a Mediaworksöt. Mészáros, akit a cikk a kormányfő híres-hírhedt bizalmasának nevez, cáfolja, hogy köze van az újsághoz, ám karrierje meglódítja a magyarok fantáziáját. Ugyanis megtestesíti annak a kicsiny, üzletemberi kasztnak a felívelését, amely alázatosan kiszolgálja a miniszterelnököt. Mészárost a köznyelv egyszerűen csak a nemzet gázszerelőjének hívja, még akkor is, ha ő maga azt állítja, hogy istenen és Orbánon túl a saját erejéből lett az, aki. Utóbbi jelentsen bármit is. Mindenesetre gazdagsága és cégbirodalma az állami megbízásokra épül. Ellenzéki politikusok szerint ugyanakkor a kormányfő strómanja. Viszont szinte mindent elárul a magyar média állapotáról, hogy nem lehet tudni, kié is az ország egyik legfontosabb médiacége.  

A Der Standard ironikusan Mészáros Lőrinc hihetetlen sikerének titulálja, ahogyan a szerelőből Orbán Viktor árnyékában milliárdos oligarcha lett. Úgy, hogy most már ő az egyik legnagyobb médiatulajdonos, bár a sajtóval csak ritkán áll szóba. Amikor a Heti Válasz egyszer mégis engedélyt kapott, hogy kérdezzen, a jobboldali-populista miniszterelnök kőgazdag barátja betekintést engedett a titokba: mármint hogy isten és Orbán Viktor segítette. Ismerői úgy írják le, hogy rendkívül kitartó és képes igen brutálisan tárgyalni. 2010 után pillanatok előtt az ország 88. legtehetősebb emberévé lépett elő, pedig nem sokkal előtte még majdnem csődbe ment. Egész vállalatbirodalom tartozik hozzá. Úgy tudni, 2013-ban már 1,27 milliárdnyi osztalék járt neki, pedig cégei 3 évvel korábban még nem voltak nyereségesek. És most már a Népszabadság is az övé. Építőipari vállalkozásai csaknem kizárólag az állami megrendelésekből profitálnak, amelyeket a legtöbbször rájuk szabnak. Földjeit átláthatatlan módon szerzi, az útban lévő kis gazdálkodókat egyszerűen kiszorítják. Sokan gondolják, hogy valójában Orbán négere, a kormányfő ezt vitatja, bizonyítani mindenesetre nem lehet a gyanút.

A Népszabadság főszerkesztő-helyettese úgy látja, hogy a Mediaworks eladásával Mészáros Lőrinc most hozzájut ahhoz az archívumhoz, amely bizonyítja, miként lett gazdag – adja tudtul az osztrák Der Standard. Hiszen főleg Ferenczi Krisztina feltárta Orbán és az oligarchák 2010 óta tartó üzelmeit. Gergely Márton arra is figyelmeztet ugyanakkor, hogy egyre inkább visszaszorul a független sajtó. Így várható, hogy a jövő tavaszig választási üzemmódra áll át az a tucatnyi regionális lap, amely most szintén gazdát cserélt. A hatalom igyekszik a migránstémával elaltatni a lakosságot, a korrupciós ügyeket viszont agyonhallgatja.

A Népszabadság sorsát viszont a jelek szerint már jó előre lezongorázták, hiszen a Mediaworks már júniusban alkalmazta azt a jogásznőt, aki most bejutott az igazgatóságba. Gergely úgy gondolja, hogy hullagyalázással érne fel, ha az Opimus tényleg megjelentetné az újságot. Ami pedig a munkatársak további sorsát illeti, most először is rendezni kell követeléseiket az új gazdával szemben, utána tudnak valamilyen új médiumra gondolni. Az pedig közismert, hogy milyen nehéz keresztül vinni egy ilyen vállalkozást egy olyan országban, amelyben ekkora a félelem, és amelyben így bánnak el a sajtóval.

Orbán közeli kezekbe jutott a Népszabadság, és ez megerősíti a pluralizmusért és a liberális demokráciáért érzett aggályokat – így a Le Monde. A lap munkatársai tehát nem voltak paranoiásak, amikor utcára penderítésük után attól féltek, hogy az erősen kormánykritikus újság egy olyan oligarchánál köt ki, aki igencsak közel áll a nacionalista kormányfőhöz. A Freedom House szerint az Opimus Mészáros Lőrinc érdekeltségei közé tartozik. A cikk kitér arra, hogy a kizárólag Fidesz-bizalmasokból álló médiatanács hatalmas ellenőrzési jogot élvez a sajtó fölött, ugyanakkor a független orgánumok nemigen jutnak állami hirdetésekhez.