Shakespeare másként, és jól
A Kossuth Kiadó is csatlakozott ehhez a kultúratörténeti szenzációhoz. A kiadó gondozásában eddig Howard Jacobson: Shylock a nevem és Jeanette Winterson Az időszakadék című könyve jelent meg.
Howard Jacobson, a Booker-díjas brit író, újságíró a Velencei kalmárt gondolta újra kisregény formájában. Jacobson a kezdetektől fogva megosztó színdarab antihősét, az egy font húshoz makacsul ragaszkodó Shylock figuráját a mai Észak-Anglia futballsztároktól és celebektől hemzsegő gazdag negyedébe helyezi át. A fekete humorú átdolgozásban a hangsúly az apa–lány-kapcsolat, illetve a zsidó–keresztény-viszony ellentmondásaira tevődik át.
A velencei kalmár zsidó uzsorásával, Shylockkal szemben a tehetős műgyűjtő, az apai szerepben viszont gyötrődő Simon Strulovitch karaktere áll, aki lánya, Beatrice sorsa miatt aggódik. Aggodalmai bebizonyosodni látszanak, amikor Beatrice összeáll egy náci karlendítéseiről hírhedt helyi futballistával. Shylock (és Strulovitch) karakterében a felesége elvesztése miatti gyász váltakozik a saját zsidóságát porba tipró, a családját megtagadó lánya iránt érzett dühvel. Az örök érvényű kérdéseket boncolgató, nagyon mai, ugyanakkor az eredeti drámához is hű átiratban a híres „egy font hús” új értelmet nyer, Shylock karakterét pedig új, minden eddiginél árnyaltabb megvilágításban mutatja be.
Jeanette Winterson, a kortárs angol próza kiemelkedő alakja a Téli regét választotta, s Az időszakadék címmel írta meg az elveszett és megkerült hősök tévelygéseinek, a szerelmi vágyak kiszolgáltatottjainak fergeteges, 21. századi kavalkádját.
Régi mese, tündérmese a Téli rege, de a mesékben rendszerint kívülről jön a veszedelem, sárkány, hadsereg vagy gonosz varázsló formájában. „Shakespeare, Freudot megelőlegezve, oda helyezi a veszedelmet, ahol valóban van: belül – írja Jeanette Winterson –, és hogy éppen a Téli regét dolgoztam föl, annak jó oka van. Éspedig az, hogy több mint harminc éve a sajátomnak tekintem, szövege hozzám nőtt. Ezt úgy értem, hogy a darab része annak az írott világnak, amely nélkül – jobban mondva, amelyen kívül – nem létezhetem. Egy lelencről szól. Én is az vagyok. A megbocsátásról szól, és a lehetséges jövők egész világáról, és arról, hogy miképpen jár elválaszthatatlanul együtt megbocsátás és jövő, mindkét irányban. Az idő megfordítható.”
