Orbán Viktornál a tények sohasem állhattak a politika útjában

Mi következik a referendumból abban az Európában, amely a jelek szerint képtelen, vagy nem hajlandó foglalkozni a menekültválsággal? Jogilag semmi, az viszont már jóval zavaróbb, hogy más országok utánozhatják a példát és kifőzhetnek egy hasonló népszavazást, a hozzátartozó, államilag finanszírozott, idegengyűlölő retorikával, a menekültekkel szembeni hangulat felkorbácsolásával. Az uniós intézmények némák maradtak a magyar gyűlölet- és dezinformációs kampány láttán. Nem nyilvánítottak véleményt a referendumról és a szerb határon rekedt menedékkérők elleni jogsértések ügyében sem.

Magyarországon pedig nem valószínű, hogy javulna a migránsok helyzete. Ami azt jelenti, hogy továbbra is megtagadják a menedéket a rászorulóktól. Várhatóan a határon is maradnak a jelenlegi állapotok, noha ott a hatóságok kifejezetten ellenségesek azokkal szemben, akik megpróbálnak biztonságba jutni. A magyar eljárás aláássa az uniós szolidaritást és csökkenti annak a valószínűségét, hogy Görögországból, az ottani szörnyűséges viszonyok közül biztos helyre viszik a menedékkérőket. Akik pedig mégis csak eljutnak Magyarországra, azoknak nem sok kétségük lehet a fogadtatás felől. Az Orbán-kormány azon van, hogy amennyire csak lehet, megkeserítse az életet számukra. Láthatóan abban bízik, hogy feladják és elmennek. Itt az idő, hogy Európában hallassák a hangjukat mindazok, akik úgy gondolják, hogy védelmet és emberséget érdemelnek a menekültek.

Magyarország szinte hivatott volt arra, hogy népszavazást tartson a brüsszeli kvóták ellen – állapítja meg a brit The Independent. Részben etnikailag homogén jellege, nyelvének különlegessége miatt, részben pedig azért, mert földrajzi fekvése folytán igencsak érintett volt tavaly a menekültáradatban. A budapesti Keleti pályaudvar előtt tavaly összezsúfolódott tömeg jól tükrözte, hogy Európában valami nincs rendben: vagy a biztonság vagy a részvét. Vagy mindkettő. A referendum előre lefutott játszmának tűnt, ám a válasz nem olyan egyértelmű, ahogyan azt Orbán remélhette. Mellément minden számítás, hogy a kormányfő az eredményt az EU elleni nyomásra használhatja fel. A luxemburgi külügyminiszter pedig elgondolkodhat azon, hogy a magyarok nem annyira dogmatikusok vagy idegengyűlölők, mint ahogy lefestették őket. Az unió is vigaszt meríthet, mivel a referendum kimenetele nem olyan ellenséges a közösséggel szemben, mint pl. a Brexit.

Miért száll szembe Közép-Európa a menedékkérők áttelepítésével, annak az okai mélyebben húzódnak. Ezek az államok rájöttek, hogy a szuverenitás megvédi őket a jogkörök átadásától. Másfelől a vasfüggöny idejéből a társadalmi konzervativizmust örökölték. Vagyis időbe telik, amíg a térség eleget tesz felelősségének, aminek a másik serpenyőjében az EU által nyújtott anyagi és biztonsági előnyök vannak. A kvótarendszer várhatóan létrejön, persze lesznek lyukak a végrehajtásban. Az uniónak el kell ismernie, hogy az ellenségesség és közönyösség fura keverékével, amit a referendum feltárt, Magyarország nem annyira kivétel, mint inkább a szabály.

Orbán Viktor az érvénytelenség ellenére egyértelmű választói felhatalmazásnak tekinti a népszavazást eredményét – írja a Süddeutsche Zeitung. Ezért most bele akarja venni az alaptörvénybe, hogy az országgyűlés hozzájárulása nélkül senki sem telepíthet idegeneket Magyarországra. A kétharmad nincs meg ugyan hozzá, de a Jobbik már jelezte, hogy megszavazza, még akkor is, ha a kampányt még alapvetően bírálta. A kormány ugyanakkor – megsejtvén a csekély részvételt – már a referendum előtt azt hajtogatta, hogy nem az érvényesség a fontos. A miniszterelnök azonban aligha olyan magabiztos, mint amilyennek mutatja magát. Erre utal, hogy vasárnap éjjel a beszédekor újságírók nem lehettek jelen a teremben. Nyilvánvalóan így lehetett megakadályozni, hogy kínos, sőt bíráló kérdéseket tegyenek fel. A Jobbik különben nem kíván együttműködni a baloldali pártokkal. Arra hivatkozik, hogy a farkasok nem kooperálnak a nyulakkal.

Váratlanul hatalmi harc tört ki a magyar jobboldalon: Orbán Viktor megpróbálja agyonnyomni a Jobbikot, a választóinak viszont udvarol. A Die Presse a helyzet értékeltetésére megjegyzi, hogy a politikai térképen a szavazópolgárok több, mint 60%-a a középtől jobbra helyezkedik el. Annyian vannak, hogy ők delegálták a két legjelentősebb erőt a parlamentbe. A Fidesz és szélsőjobbos riválisa évek óta próbálja egymástól elhódítani a híveket.

Ehhez a Jobbik olyan polgárinak akar látszani, mint vetélytársa, az viszont igyekszik kellően jobboldali nacionalista lenni. Most azonban hadba léptek egymással, mivel Orbán meghirdette az új „nemzeti egységet”, azaz hogy mindenkit a követőjének tekint, aki nemmel voksolt a referendumon. Akik között igencsak szép számmal vannak jobbikosok.

A manőver Machiavellihez méltóan körmönfont: a kormányfőnek az alkotmánymódosításhoz szüksége van Jobbikra, mégis össztüzet zúdít a pártra. Abban bízik, hogy annak a követői nem bocsátják meg Vonának, ha a kérdésben nem működik együtt a Fidesszel. A pártelnök pedig kénytelen lesz a pofonok ellenére beállni Orbán mögé. Vona átlátta a szándékot, de valóban kényszerhelyzetben van, mivel tagsága változtatni kíván az alaptörvényen. Ezért most négyszemközti egyeztetést akar, abban bízván, hogy az majd felértékeli őt. Merthogy a nemzet érdekében kész eltekinteni a személyes sértésektől. Egyben a mérsékelt polgári államférfi szerepébe helyezkedve próbálja magához vonzani a Fidesz enyhén konzervatív követőit. Nagy cirkusz ez, mindkét részről. De Orbán is szorítóba került, mert az alaptörvény módosításának ötlete a Jobbiktól ered, és meg lehetett volna csinálni népszavazás nélkül is. Ám akkor úgy nézett volna ki, mintha Vonáék diktálnák a politikát.

Orbán Viktor a szélsőjobb segítségével akarja módosítani az alaptörvényt – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung is. Igaz, hogy a népszavazás az alacsony részvétel miatt érvénytelennek bizonyult, ám a leadott voksok többsége elvetette, hogy az unió menedékkérőket telepítsen Magyarországra. Ezt kell most belevenni az alkotmányba. Csakhogy nincs meg hozzá a kétharmad. Ám a baloldali pártok elutasítják és politikai bohózatnak minősítették a kormányfő kezdeményezését, mondván, az csupán arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet a tényleges gondokról. Vona Gábor viszont kész magánbeszélgetésen megvitatni az együttműködést. Az hangoztatja, hogy Orbán az ő javaslatukat vette át és egyébként is, itt nemzeti ügyről van szó.