Orbán a legbrutálisabb módon kihasználja a migránsellenes érzelmeket

A másik ok, amiért a földrész lakói nem érzékelik a humanitárius gondokat, az, hogy 58% szerint a bevándorlás növeli a terrorizmus kockázatát. A 3. magyarázat pedig a mérgező európai politika. Jó pár nemzeti vezető azzal igyekszik növelni a népszerűségét, hogy az iszlámot fenyegetésként állítja be a nemzeti identitással szemben. És nem csak a szélsőjobbon. Orbán Viktor pl. nagy győzelmet vár a népszavazáson. De a többi visegrádi ország is úgy tekint a muzulmánok nyugati integrációjára, mint a keresztény társadalom megszentségtelenítésére.

És most már Németország sem mentes az efajta méregtől. A kiút nem egyszerű, de ha a kontinens elutasítaná a félelmet és az intoleranciát, akkor felfoghatná, hogy éppen azért olyan nehéz ellenőrizni a helyzetet, mivel Európa képtelen közösen fellépni.

Európában erősen halványul a részvét a megértés a menekültek iránt, egy évvel azután, hogy a török tengerparton megtalálták a vízbe fulladt kétéves szír kisfiú holttestét – írja a The Guardian. Akkor a felháborodás végigsöpört a kontinensen, a németek megnyitották a határokat a Magyarországon rekedt migránsok előtt.  Megszületett a kvótadöntés, tehát hogy olasz és görög földről áttelepítenek 120 ezer menedékkérőt, bár a magyar kormány és három másik ellene voksolt.

Ám az Orbán-kormány hamarosan kerítést épített, sőt, a miniszterelnök úgy gondolja az évfordulón, hogy már jóformán megnyerte a vitát az európai migrációs politika ügyében. Kovács Zoltán szóvivő azt bizonygatja, hogy a legtöbb állam ugyanarra a következtetésre jutott, mint a magyarok egy éve. Győzött a józan ész, még ha Brüsszelben még mindig akadnak, akik másként vélekednek.

A jobboldali populisták mindenütt erősödőben vannak, és sokan látnak kapcsolatot a migráció és a terrorizmus között. Ily módon Európa szép lassan feladta a humanitárius megközelítést. Gerald Knaus, az Európai Stabilitási Kezdeményezés elemző intézet vezetője, a törökökkel létrejött szerződés ötletgazdája azt mondja, hogy tavaly ilyenkor még Orbán volt a rossz fiú, de az év végére már egy szövetség élén állt, napjainkban pedig Berlin szigetelődött el.

A The Economist  azon töpreng, hogy miként újulhatna meg az Európai Unió, miután a Brexit súlyos csapást mért a klubra, amely addig mindig új és újabb tagokkal gyarapodott. A továbblépést illetően ötletben nincs hiány, bár ezekben sok új nem található, viszont éppen a lényeget, a britek utáni EU-t illetően egy cseppet sem visznek előbbre. A menekülteket illetően arra korlátozódnak, hogy meg kell erősíteni a külső határok védelmét.

A keleti tagállamok változatlanul elutasítják az áttelepítéseket, Orbán Viktor referendumot tart a kérdésről. Azon kívül tovább gyűrűznek más, eddigi válságok is, lásd Görögországot, Ukrajnát, az Amerikával kötendő szabadkereskedelmi megállapodást.

Közben lankadatlanul dolgoznak az embercsempészek, a görög szigetek veszedelmesen megteltek. Törökország ragaszkodik a vízumkényszer feloldásához. Erős az akarat, hogy az unió egyben maradjon, és túlzás azt állítani, hogy mások is ki akarnának lépni. De hát, lassan elcsépelt a mondás, hogy Európa csakis a bajban kovácsolódik.

A glasgowi Egyetem egyik professzora úgy gondolja, hogy cinikus számítás húzódik meg a fura magyar népszavazás mögött – írja a The Wire. Jan Culík, aki cseh ügyekre szakosodott, azt írja, hogy Orbán Viktort felbátorította a brit referendum kimenetele. Nem akar kilépni az unióból, ám az erőpróbát csak úgy lehet jellemezni, hogy EU- és menekült-ellenes. Már a szavazócédulán szereplő kérdés is annyira elfogult és félrevezető, hogy nem is igazán érhető, miként engedhették meg egyáltalán?

Brüsszel ugyanis nem kényszerít rá kötelező kvótákat a magyarokra. Csupán azt kéri, hogy Budapest dolgozza fel a kérelmeket és döntse el, hogy benyújtóik jogosultak-e a menedékre. Persze, Orbán hangosan hirdeti, hogy az ország túl szegény, így nem tud migránsokat befogadni. Meg hogy a menekültek kulturális fenyegetést jelentenek. A kormány kampányban kapcsolja össze a menekülteket és a terroristákat.

A válság feltárta a hatalmas kulturális különbséget Európa nyugati és keleti fele között. A visegrádiak nyíltan ellenséges álláspontra helyezkedtek a menekültekkel szemben. A csoportot a védekező nacionalizmus és az áldozati szerepkör érzete jellemzi. Az itteni politikusok gyorsan felfedezték, hogy az iszlámellenes hullám kapóra jön nekik, mert annak segítségével elterelhetik a figyelmet a társadalmak megoldatlan gondjairól.

Szégyentelenül kihasználják a migránsellenes érzelmeket. Ebben Orbán a legbrutálisabb. Nyíltan szembement a Genfi Konvencióval, amikor kerítést emeltetett. Tavaly jó 177 ezer menedékkérelemből mindössze 146-nak adtak helyt. Viszont a hónapokon át folytatott propagandának meg is lett az eredménye: erősödtek a menekültellenes érzelmek.     

Orbán és a Fidesz az eltelt években megbénította a magyar demokráciát. De a népszavazás tétje nem a kiválás. A kormányfő igényt tart a tagsággal járó anyagi előnyökre, csak éppen a demokratikus játékszabályokat nem kívánja megtartani. Tudja, hogy a migránsok ügyében az EU tehetetlen, nincs mechanizmus, amivel rá tudná bírni Magyarországot a szabályok követésére. Ellenben megdobta Orbán hazai népszerűségét, hogy szembeszáll Brüsszellel. A politikus nem tud ellenállni a lehetőségnek és saját előnyére aknázza ki a populista lendületet. Akkor meg miért ne kavarna indulatokat a referendummal, hogy azután hátradőljön és nézze, amint gyorsan kúszik fölfelé a tetszési indexe?

A Der Standard úgy látja, hogy orbanizálódik az osztrák kancellár, miután Kern beszüntette a sok évtizedes hagyományt, mármint hogy a miniszterelnök a kormányülések után kiáll a sajtó elé, és kérdésekre is válaszol. A politikus arra hivatkozik, hogy változnak az idők és más lett a média is, így újabban egy államtitkárt, illetve egy minisztert küld a tájékoztatókra.

Ha mondanivalója van, azt nyilvánvalóan inkább a közösségi médiában, vagy gondosan kiválogatott újságírók útján hozza nyilvánosságra, utóbbiak nem tesznek fel ostoba kérdéseket.

Orbán Viktor ugyanígy csinálja, és még sok más kormányfő is, aki erősnek akar látszani. Profi, hát, még bíráló kérdésekből köszöni szépen, nem kér. A vitákat a netes fórumokon az e célra szerződtetett kommunikációs munkatársak folytatják.