Magyar emlékmű, magyar foglyok – Dachau
Az összesen mintegy 200 ezer rabból 43 ezer nem élte meg az amerikai csapatok 1945. április 29-i bevonulását (amelyet fogolylázadás is megelőzött). Az egyetemes, de különösen a német történelem legsötétebb évei áldozatainak emlékét modern felfogású szoborcsoport őrzi a múzeummá alakított táborban.
A szögesdróton függő csontvázak stilizált bronz-ábrázolása Glid Nándor, 1924-ben Szabadkán született szobrászművész alkotása. Szülei az auschwitzi lágerben lelték halálukat, ő maga a 40-es években részt vett a jugoszláv partizánmozgalomban, majd a háborút követően számos hazai és külföldi emlékművet alkotott, vagy működött közre ezek megszületésében. Így nyerte el a megbízatást a dachaui szoborra is, amely 2005 óta szolgál mementóként bajor földön és azon túl is.
A múzeum nemcsak általában őrzi az ott szenvedett és meghalt rabok emlékét, hanem számos egyéni tragédia áldozatának is látható falai között fényképe, emléktáblája, köztük magyaroké is.
Döme Piroska, a magyar kommunista mozgalom régi harcosa ugyancsak megjárta ezt a lágert, onnan vitték tovább számos társnőjével együtt Ravensbrückbe.
A veterán asszony szoros kapcsolatokat ápolt a bányászszakszervezet tatabányai csoportjával, s nem utolsósorban az ő kezdeményezésére helyeztek el a múzeum falán emléktáblát a magyar bányászmártírok tiszteletére. Erről Döme Piroska így írt emlékirataiban:
„…Azoknak a magyaroknak az emlékére – többségük politikai fogoly volt –, akik koncentrációs táborba kerültek, Tatabányán 2003-ban már tartottak egy egész napos emlékülést…Kiderült, hogy 872 politikai fogoly érkezett (1944.) november 11-én csak a dachaui táborba. Ezek nem biztos, hogy mind kommunisták voltak...csak annyi, hogy mind a háború ellen voltak. Szeretnék családonként szétszedni, kikutatni, hogy mi történt velük, és mindenhol egy megemlékezést tartani a tábor felszabadulásának a 60. évfordulójára. A Tatabányai Hagyományápoló Kör eljutott Dachauba, ez megvan filmen.”
Nagyon köszönöm Vágó István barátom segítségét, fotóit. (A szerző)
