Ady Endre – Párizs, Róma, Bukarest
Fazekas Mihálytól Illyés Gyuláig, Liszt Ferenctől Munkácsy Mihályig számos magyar íróra, muzsikusra, képzőművészre gyakorolt életre szóló hatást a Fény városa, alkotásaikban tükröződik az a páratlan kulturális elegy, ami a világ idesereglett nagyjai és a francia szellem művelői egymásra hatása nyomán keletkezett és folyamatosan létezik.
„Párizs az én Bakonyom” – írta Ady Endre (1877–1919) erről az „embersűrűs gigászi vadonról”, amelyben a számára elviselhetetlennek tetsző hazai politikai és kulturális körülmények elől menekülő, űzött vadként keresett és talált menedéket.
Ady erősen kötődött Párizshoz, de hogy Rómáért is rajongott, azt kevesebben ismerik. Pedig 1911-ben ezt írta Lajos öccsének: „Róma a világ egyetlen fölséges helye”. A szüleinek meg: „Rómában vagyok majdnem két hét óta már. Szebb Párizsnál, nincs szebb város, nagyszerűbb a világon”.
Ady Endre a Via Venetón, a Hotel Imperialban lakott Lédával, kapcsolatuk vége felé. Ma márványtábla mutatja a négycsillagos, elegáns szálloda falán, hogy valaha ott járt az egyik legnagyobb magyar költő.
A ma Romániában található Érmindszenten (mostani hivatalos nevén Adyfalván) született Ady Endre szobrát a hatvanas években állították föl a bukaresti Herastrau parkban, az akkori városvezetés kezdeményezésére. Nem tudható a pontos dátum, az önkormányzat archívumában található fejlapon az Ady- (és a vele egy időben felállított Petőfi-) szobornál 1953-at tüntették fel, ámde a műemlék-felügyelet képviselője szerint téves lehet az időpont. Sztálin 1953-ban bekövetkezett haláláig ugyanis „I. V. Stalin Parc” néven tartották nyilván a (nem ezért) népszerű városligetet, a szobrok fejlapján viszont telepítési helyként már a későbbi „Kulturális és Pihenőpark” (Parc de Cultura si Odihna – Herastrau) elnevezés szerepel. A bukaresti Ady-mellszobrot Máthé József készítette.
Nagyon köszönöm Peredi Ágnesnek a római fotót és a hozzáfűzött magyarázatot, Szőcs Leventének pedig a bukaresti szoborhoz nyújtott hasznos információit. (A szerző)
