A népszavazások keltette érzelmek alkalmatlanok az érdemi vitára, döntésre

Főleg a globalizáció vesztesei úgy fejezik ki nyugtalanságukat a változások miatt, hogy elsősorban a külföldiekre összpontosítanak. A kormányok bizonyították, hogy nincs válaszuk ezekre az aggályokra, még akkor sem, ha egyre nagyobb a tét.

Nagy-Britanniában a bevándorlás növelte a GDP-t, csökkentette viszont az egészségügy és a nyugdíjrendszer költségeit, ily módon segített mérsékelni az adókat. A britek 47 százaléka mégis azt mondta egy felmérésben, hogy az idegenek rosszat tesznek a gazdaságnak. A referendumon az derült ki, hogy főleg olyan körzetekben szavaztak a Brexit mellett, ahol kevés a külföldi, ám alacsonyak a bérek.

Persze a bevándorlás-ellenességnek nemcsak gazdasági, hanem politikai kockázatai is vannak. Magyarországon pl. ez a hozzáállás jócskán megdobta Orbán Viktor népszerűségét, de ugyanez igaz a szélsőséges Jobbikra is. A kormányfőt bírálják a sajtószabadság és az igazságügy függetlenségének korlátozásáért. A lakosság minden rétegében megtalálhatóak a tekintélyelvűek, akik rendet akarnak. És amikor úgy érzik, hogy veszély fenyegeti őket a társadalmi átalakulás folytán, kemény, büntető politikát követelnek, ideértve a határok lezárását, hogy dobják ki a másokat és vonják felelősségre az erkölcsileg deviánsokat.

A globalizáció folytatódik, és a Brexit okozta felfordulás csak további változások, megpróbáltatások, illetve instabilitás forrása lehet.

A Financial Times azt jósolja, hogy Kelet-Európa kemény lesz a brit kilépési tárgyalásokon a szigetországban dolgozó keleti vendégmunkások jogainak védelmében. Merthogy meg akarja őrizni saját polgárainak az eddigi kedvezményeket és kiváltságokat. A térségben arra is figyelmeztetnek, hogy a V4-ek megvétózzák, ha a britek anélkül kapnák vissza kereskedelmi előnyöket, hogy ne szavatolnák az emberek, a tőke és a munkaerő szabad áramlását.

Csakhogy az Egyesült Királyságban éppen a bevándorlás korlátozása volt az egyik fő hajtóerő a kiválás hívei számára. Alighanem most is ez lesz az egyik fő akadály a megállapodás útjában. A visegrádi csoport előreláthatólag közösen folytat párbeszédet a britekkel. Összesen 1,2 millió vendégmunkásról van szó, és Orbán pénteken arról beszélt, hogy szavatolni kell a státuszukat.

Szintén a Financial Timesben olvasható: a britekkel ellenséges légkörben folyik majd a párbeszéd a kiválásról. Az EU a jelek szerint minden eddiginél jobban el van szánva arra, hogy ne essék szét. Viszont minél tovább tartanak a megbeszélések, annál inkább elvonják majd a figyelmet más, fontos témákról. Ugyanakkor mivel a hazai érdekek elsődlegességének hirdetése, a populizmus és az unióellenesség más-más fokon ugyan, de jelen van szinte az összes tagállamban, Franciaországon és Hollandián kívül másutt is felvetődhet, hogy tartsanak a brithez hasonló referendumot. Az Európai Reformközpont kutató intézet vezetője szerint azonban ez nem jelenti, hogy felbomlik az EU, vagy hogy egy másik tag is kilép. Ám mostantól kezdve védekezésre kényszerülnek a populista erőkkel szemben azok a centrista politikusok, akik szinte az összes államot irányítják.

A konzervatív, nacionalista magyar és lengyel kormány riadóztatta a nyugati fővárosokat, hogy maga a demokrácia került veszélybe Európa egykori szocialista részén. Nem sok uniós politikus gondol jót az Orbán Viktor kezdeményezte népszavazásról.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung az unió válságának kellős közepén veti fel, hogy középtávon fedésbe kell hozni az euró-övezetet és az egységes piacot, amiből az következik, hogy a közös valutát nem használó országoknak el kell dönteniük, a periférián akarnak-e maradni. A britek távozása ugyanis mélyreható következményekkel jár mindazon államok számára, amelyek idáig Londonhoz igazodtak. Így a magyaroknak, dánoknak, svédeknek, lengyeleknek és cseheknek; milyen sors jut nekik, az nagyban függ attól, miként oldódik meg Nagy-Britannia kiválása.

Az előjelek arra utalnak, hogy nem lesz könnyű menet, a szigetország nem számíthat szívélyes elbánásra Brüsszel részéről. És a piac is kemény lesz hozzá, ideértve, hogy tőke távozik az országból, beruházásokat állítanak le, nagy cégek, bankok költöznek el, annak minden következményével a munkaerőpiac számára. A károkat persze mérsékelni lehet, ha az Egyesült Királyság úgy dönt, hogy az európai gazdasági térség tagja lesz, vagyis bejut az egységes piacra. Ez esetben fizeti a hozzájárulást az EU költségvetéséhez és át kell vennie a belső szabályokat, beleértve a munkaerő szabad mozgását. Csak éppen nem szólhat bele semmibe.

A populisták idáig minden további nélkül állíthatták, hogy az európai egyesülés folyamata káros a nemzetállamok szempontjából. Hát, majd most kiderül, hogy mire jut Nagy-Britannia és ez nagyban meghatározza az olyan pártok sorsát, mint a Front National, a UKIP, az AfD vagy a Wilders-féle párt Hollandiában. De a periféria államai számára máris megváltozott a stratégiai helyzet.

A brit ellensúly miatt a magyarok, lengyelek, csehek idáig nem iparkodtak, hogy bevezessék az eurót. Nemcsak azért, mert nem tesznek eleget a feltételeknek, hanem azért sem, mivel nem kérnek a szorosabb közösségi kötelékekből. Csakhogy immár vége annak, hogy sikeres lehet ez a peremlét. A magyar, a lengyel, de még a dán kormány sem készült fel arra, hogy csatlakozzék az eurózónához. Azonban párbeszédet kellene kezdeniük a kérdésről saját polgáraikkal. Egyik gazdaság számára sem valós választási lehetőség ugyanis, hogy egymaga bolyongjon a világgazdaság végtelen mezőin.

A brit népszavazás után pár óra alatt ötmilliárd dollárnyi érték veszett oda a világ tőzsdéin, ez kétszer annyi, mint Nagy-Britannia gazdasági ereje – állapítja meg a Die Welt. Szóval a gazdasági kár valóban óriási, de az elemzés szerzője, a német konzervatív újság főszerkesztője és kiadója úgy gondolja, hogy a britek most nyújtották be a számlát az egyre átláthatatlanabb uniós politikáért.

Az EU sok sebből vérzik és a rengeteg hiányosság láttán más államokban is felvetődik a kilépés veszélye. Hogy ezen a megbúvó parázson a jobboldali populisták sütögetik a pecsenyéjüket, az nem örvendetes, de logikus. Nem kétséges, hogy a Brexit több, mint sárga lap az öntelt európai játékosoknak. Ha felébrednek, az megakadályozhatja a tömeges kiválást. Hiszen a földrész vezetői meg sem próbálják megoldani a gondokat, csak igyekeznek a németek, angolok, franciák és hollandok pénzén kibekkelni őket. Ily módon lehet, hogy a kiszámíthatatlan britek szívességet tettek a kontinensnek, mert megmutatták, hogy kudarcot vallott a nagy terv.

Az Európa-projekt persze túléli, hogy Nagy-Britannia veszi a kalapját. A földrész esélyt kap, hogy észhez térjen. Sőt, még az is lehet, hogy a végén az egészből nem lesz más, mint az évszázad öngólja, már ha az Egyesült Királyság mégiscsak benn marad az unióban, csak éppen kevesebb kiváltságot élvez, mint jelenleg.

A felháborodást bizonyos erők hatalomra váltják napjaink Európájában – állapítja meg a Der Spiegel. Divatba jöttek a népszavazások, bár eközben nem a tények, hanem az érzelmek dominálnak, és nem alkalmasak az érdemi vitára, amint azt a brit példa bizonyítja, mert hogy azt a félelem, a düh és részben a gyűlölet szabta meg. Másutt is látható, hogy megingott a polgárok bizalma a demokratikus intézmények iránt. A populisták több közvetlen beleszólást követelnek a nép számára, utóbbi igazi képviselőinek saját magukat tekintik. Fennáll a veszély, hogy utat tör a harag többségének diktatúrája. A bajor miniszterelnök azt mondja, a polgárok döntése a korszerű politika magját alkotja. Hát, majd kiderül, hogy milyen eredményt hoz a magyar referendum.

A populisták, persze, érzékeny ideget találnak el, hiszen sokan úgy érzik, hogy a politika átlép rajtuk. A manipulálók ügyesen meglovagolják a közösségi média lehetőségeit, a valóság háttérbe szorul. Ilyen körülmények között nagy a veszélye annak, hogy leomlik a fal a népakarat és a hatalom gyakorlása között. Azaz: jó esélyük van a demagógoknak, hogy megragadják a kormányrudat. Ezért szeretik annyira a népszavazást.

Ugyanakkor a legtöbb demokráciában pontosan azért van annyi intézmény, pártok parlamentek, bíróságok és hatóságok a polgárok és a hatalom között, nehogy a polgárok közvetlenül gyakorolják az irányítást.

Magyarországon Orbán Viktor hatására édes hármasban bújik ágyba a futball, az üzlet és a politika – írja a francia Libération. A vállalatokat erősen ösztönzik arra, hogy támogassák a labdarúgást. Az ellentmondásos miniszterelnöknek két szenvedélye van: a foci és a politika. Nem véletlen, hogy szülőfalujában létesült a Puskás Akadémia. Azóta már egy stadion is fölépült Felcsúton a kormányfő parasztháza mellett. Kicsit nagy az 1700 lakoshoz képest, de Orbánnak boldogságot szerez. 2010 óta eddig 7 stadion épült, amihez az állam átszámítva 150 millió eurót adott. A Pancho arénát viszont eredeti módon, a cégek befizetéseiből emelték.

A Transparency International szakértője azt mondja, a tao azért jó, mert nem tudható, hogy ki mennyit utalt át a sport céljaira. A szándékosan homályos rendszer utat nyit a lobbizásnak és a korrupciónak. Egy nagyvonalú adomány és a vállalkozás bízhat a közmegrendelésben.

Az MLSZ elnöke Csányi Sándor, sok más szövetséget a Fidesz politikusai irányítanak. A jól menő cégeknek ajánlatos jóban lenniük azzal a rendszerrel, amely hajlamos megfélemlíteni a tulajdonosokat, mármint hogy adjanak túl az érdekeltségükön. A legnagyvonalúbb szponzorok az állami vállalatok, az MVM, a Főgáz, de a köztévé és a Szerencsejáték Rt. is sok pénzt ad.

Szabados Gábor közgazdász azonban felhívja a figyelmet, hogy itt voltaképpen hatalmas kormánytámogatásról van szó. Mindazonáltal a nézők kerülik a mérkőzéseket, de a hatalom közeli oligarchák annál inkább meggazdagodnak a stadionok építésén. Az igazi futball még várat magára, bár a válogatott feltűnően jó játékot produkált az EB-n. Ám ez inkább Storck érkezésével függ össze, semmint a stadionokkal. Viszont Kleinheisler, Pintér Ádám és Németh Krisztián akadémián nevelkedett. Lehet, hogy valóra válik a magyar foci újjászületésének álma Orbán Viktor legnagyobb örömére?