Magyar hadifogoly zenészek – Habarovszk
Az utóbbiak közé tartoztak azok a katonazenészek (képünkön), akik a távol-keleti, Amur-környéki fogolytáborokból verbuválódtak, s a habarovszki „Csáska csája” (Csésze tea) nevű vendéglőben szórakoztatták muzsikálásukkal a közönséget, többnyire a frontokról visszatért, megpihenő vörösgárdistákat. Felléptek számos szovjet rendezvényen is – írta a szibériai és tengermelléki összecsapások történetéről az utókornak beszámoló Goldfinger Ágoston, maga is aktív résztvevője ezeknek a harcoknak. Visszaemlékezései szerint az osztrák–magyar ármádia tagjai, többségében magyarok (más források szerint magyar cigányzenészek is) muzsikáltak ott esténként, mígnem a fehérek 1918 őszén visszafoglalták a várost.
A habarovszki kórház mosodájának vezetője a cseh Julinek az ellenforradalmároknak kémkedett. Ő 1918. szeptember 4-én felszólította a zenészeket, hogy a másnap ünnepélyesen bevonuló Kalmükov tábornok csapatait, valamint a vele tartó cseh és japán alakulatokat fogadják a cári himnusszal és a fehéreknek tetsző más indulókkal.
A muzsikusok ettől elzárkóztak. Julinek meg is jegyezte: „Ezt megbánjátok, de akkor már késő lesz…”
S valóban, a Fehér Gárda őrizetbe vette a zenekar tagjait, kegyetlenül megkínozta őket, majd szeptember 5-én délben, a városi parkban, az Amur fölé magasodó sziklafalnál a 16 katonazenészt kivégezték.
Ott, egy épület falán ma márványtábla emlékezetet arra, hogy „1918. szeptember 5-én ezen a helyen a fehérgárdisták keze által kínhalált szenvedett 16 osztrák–magyar katonazenész, a szovjethatalom szimpatizánsa”.
A Bajkál-tótól az óceánig terjedő hatalmas területet utolsóként sikerült a Vörös Hadseregnek teljes egészében elfoglalnia, nem kis mértékben az Amur menti partizántevékenységnek köszönhetően. Moszkva csapatai 1922. október 25-én vették be Vlagyivosztokot, „és a Csendes-óceánnál véget értek a csaták”.
Ismeretlenül is nagyon köszönöm Szatmári Istvánnak a habarovszki képeket, továbbá Petrák Katalin történésznek a zenekar fotóját és a háttér-magyarázatait. (A szerző)
