Tűzoltó-kisív támogatja az ifjúsági bélyeggyűjtést

Kőszeghi-Mártony Károly (1783–1848) táborszernagy, hadmérnök. 1829-ben készítette el sűrített levegővel működő légzőkészülékét az erődítményeket felrobbantó aknászok védelmére. A háton hordott kovácsoltvas légpalackból a kecskebőr sisak ormányába áramló levegő a kilélegzett gázzal keveredve széndioxiddal dúsult, ezáltal kedvező légzési körülmények keletkeztek. A készüléket egy feltöltéssel 30 percig használhatták és az erre a célra tervezett légsűrítővel a palackot a helyszínen újratölthették. A hadseregen kívül a tűzoltók már a 19. század közepén alkalmazták. A találmány a bányászok, könnyűbúvárok, tűzoltók által ma használatos sűrített levegős légzőkészülékek ősének tekinthető.

Gróf Széchenyi Ödön (1839–1922) a budapesti tűzoltóság főparancsnoka, a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség első elnöke. 1862-ben ismerte meg a világviszonylatban első londoni tűzoltóság munkáját. Ennek hatására kezdte el a főváros korszerű tűzoltóságának megszervezését. A kancellária 1868-ban hagyta jóvá a tűzoltóegylet alapszabályzatát. Kezdetben a Nemzeti Tornaegylettel egyesülve önkéntes tűzoltó egyletként működtek, majd 1870. február 1-jén létrejött a 12 fős fizetett tűzoltóság is. Mindkét szervezet főparancsnoka gróf Széchenyi Ödön lett. 1874-ben a török szultán kérésére Törökországba ment, hogy megszervezze a helyi tűzoltóságot. Haláláig Konstantinápolyban maradt. Kiváló teljesítményéért 1880-ban – keresztény vallása ellenére – pasává nevezték ki.

Szilvay Kornél (1890-1957) a Fővárosi Tűzoltóság műszaki főtisztje, 1945 után ideiglenesen a parancsnoka, a hazai tűzoltóügy egyik jeles alakja, a magyar technikatörténet kiemelkedő egyénisége. Számtalan találmány és szabadalommal védett technikai újítás kötődik nevéhez, elsőként a szárazoltó-gép és annak továbbfejlesztett változata, a gázturbinával működtetett szárazoltó.

A Heros Aquadux-X 4000 tűzoltó-gépjármű fecskendő hazai fejlesztésű felépítmény, korszerű, korrózióálló alumínium és rozsdamentes acél anyagokból áll össze. A jármű alváza, hátsó felépítménye és tűzoltás-technikai rendszere magyar fejlesztés, továbbá a kor igényeit szem előtt tartva érintőképernyős vezérlőrendszerrel rendelkezik.

1955-ben alapították meg a Tűzoltómúzeumot, amely a 2012. január elsejével létrejött egységes állami katasztrófavédelmi szervezet szerint új néven, a Katasztrófavédelem Központi Múzeumaként működik Budapesten, a X. kerületben a Martinovics tér 12. alatt.

(Forrás: Katasztrófavédelem Központi Múzeuma)

Cseh-, Lengyel-, Magyarország és Szlovákia közös szelvényes bélyeg kibocsátásával emlékezik meg nagyjeszeni Jeszenszky János születésének 450. évfordulójáról. A postabélyeget és a hozzá kapcsolódó szelvény tervét Lucas Kilian német grafikus 1618-ban készült motívuma alapján Rostoka László/Vladislav Rostoka képzőművész, metszetét pedig Frantíšek Horniak metszőművész alkotta; 240 ezer példányban a PTC Praha gyártotta. A bélyeg június 22-től vásárolható meg.

A régi magyar nemesi családból származó nagyjeszeni Jeszenszky János, aki magát mindig és mindenütt Jessenius a Magna Jessen Egnes hungarusnak nevezte, több tudományterületen is kiemelkedőt alkotó és kora politikai életében is részt vállaló tudós volt. 1566. december 27-én született Boroszlóban (ma: Wrocław), ahová édesapja minden valószínűség szerint a török fenyegetés miatt Turóc vármegyéből vándorolt ki.

Felsőbb tanulmányait 17 éves korában a wittembergi egyetem orvosi karán kezdte meg, ezután Lipcsében orvostudományt és filozófiát tanult, majd 1588-tól a páduai egyetem orvosi karán volt hallgató. 1594-ben Frigyes Vilmos szász választófejedelem a wittembergi egyetem sebészeti, majd anatómia professzorának nevezte ki, ahol 1597-ben lett rektor. 1599-ben ő boncolt először nyilvánosan női holttestet, 1600 júniusában Európában ő végzett először nagy érdeklődéssel kísért, négynapos nyilvános boncolást Prágában. Szakmai nagyságát jelzi, hogy 1602-ben II. Rudolf német-római császár a prágai egyetemre hívta meg és udvari orvosává nevezte ki. Kora több ismert csillagászával az égitestek mozgásáról és a csillagok felépítéséről folyamatos eszmecserét folytatott.

Johannes Kepler Jeszenszkynek a szemlencsére vonatkozó vizsgálatai, illetve a nyilvános boncolásain látottak alapján dolgozta ki a csillagászati távcsöveknél használt lencsék fénytörésére vonatkozó elképzelését. II. Mátyás uralkodása alatt is megtartotta udvari orvosi rangját és 1617 őszén a prágai Károly Egyetem rektorává választották.

Családi és egyetemi kapcsolódásai révén, politikai elkötelezettsége, illetve a reformáció-ellenreformáció küzdelmének szereplőjeként 1618-ban részesévé vált a cseh rendek Habsburg-ellenes szervezkedésének. Követként Pozsonyban járt, amiért Bécsben börtönbe vetették. Később részt vett a besztercebányai magyar országgyűlésen, Bethlen Gáborral tárgyalt Erdélyben, majd a cseh rendek számára gyászos kimenetelű fehérhegyi csata után felségárulás vádjával perbe fogták, elítélték és 1621. június 21-én kivégezték.

Szerteágazó életműve történetírói és filozófiai munkákat, továbbá teológiai értekezéseket is tartalmaz, orvosprofesszori működésével pedig új szellemet vitt az orvostudomány tanításába. Az anatómiában addig nem tárgyalt eredményekkel ismertette meg tanítványait és az egyetemes tudománytörténetet.

Forrás: Rezsabek Nándor: Orvosprofesszor és csillagász (Jeszenszky [Jessenius] János emlékezete) in: Evangélikus Élet 2006/52.; Schultheisz Emil: Jeszenszky (Jessenius) János