Újra pezsgett az élet a pesti Vörösmarty téren
Egy ideje inkább szomorú volt látni, hogy egyre kevesebb a sétálgató ember, és még kevesebben voltak, akik megvették és dedikáltatták is a műveket. Remek nevű és tollú szerzők ültek a fehér műanyag asztalok mellett, és vártak. Úgy, mint a petrezselymet áruló leányzók a bálon. Legfeljebb egy-egy celeb státuszú szerző körül gyülekeztek az olvasók.
Na, de most? Most repeshetett a könyvszerető ember szíve, annyi hasonlóval találkozhatott szembe. Talán mert fenyegették még ezt a teret is, talán mert a könyves szakma kezd magához térni, és talán mert az emberek nem adják, nem engedik elvenni az értékek tiszteletét és örömét. És jókedvűen cseréltek eszmét az ismerősök.
Most tolongtak az olvasók, a vásárlók. Az írók nem árultak petrezselymet, hanem szorgalmasan írták alá a nevüket, beszélgettek olvasóikkal, akik vették, vitték a könyveket. Mint akik egymás cinkosai, és örülnek, hogy újra örülhetnek.
