Vinnék, mint a csokoládét – iskolák százai pályáznak 3D-nyomtatókra

A „mindenki” – ma másodszor is megerősíttetett – elsősorban az oktatási intézmények. Április 4-én jelentette lapunk: 3D-nyomtatók ajándékba – 11 iskolában elkezdődött a jövő. Akkor tizenegy iskola gazdagodott egy-egy Makerbot Replicator márkájú 3D-nyomtatóval. A nagyvonalú ajándékozást – miként a mait is – a FreeDee Printing Solutions és a MakerBot (továbbá a szoftverkovács Leopoly) közösen kiírt pályázata előzte meg, és négyszáznál többen jelentkeztek – az általánostól a felsőoktatásiig.

Ma délben újságírók előtt jelentették be, hogy újabb tíz iskola (némelyik neve meglehetősen hosszú és bonyolult) gazdagodhatott CraftBot PLUS márkájú 3D nyomtatóval: a Nyíregyházi SZC Inczédy György Szakközépiskolája, Szakiskolája és Kollégiuma; a solymári Fészek Waldorf Általános Iskola és Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola; a Kispesti Deák Ferenc Gimnázium; a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum Modell Divatiskolája, Iparművészeti, Ruha- és Bőripari Szakközépiskolája és Szakiskolája; a budapesti Herman Ottó Általános Iskola és Tudásközpont; a Szekszárdi Szakképzési Centrum Vályi Péter Szakképző Iskolája és Kollégiuma (Tamási); a sárvári Tinódi Sebestyén Gimnázium és Idegenforgalmi, Vendéglátói Szakképző Iskola; a Tápiószecsői Széchenyi István Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola; a Berettyóújfalui Szakképzési Centrum Csiha Győző Szakképző Iskolája (Hajdúnánás), valamint a tolnai Sztárai Mihály Gimnázium.

Csak másfél héttel ezelőtt jelenthette az Infovilág, hogy a pályázatokon alapuló „3DTech az iskolákban” ajándékozási kezdeményezéshez, az alapító FreeDee Printing Solutions-höz a 3D-nyomtatás még két fontos, magyar szereplője, a CraftBot 3D nyomtató és CraftWare program díjnyertes magyar fejlesztője és gyártója, a Craftunique, továbbá a világszerte használt 3D-modellező szoftver magyar készítője, a Leopoly is csatlakozott. Ők hárman különösen a szívükön viselik a 21. századi technológia és eszközeinek a meghonosítását a hazai oktatásban. Meggyőződésük: ma és a holnapokon elviselhető, ha nincs kréta az iskolatábla párkányán, az viszont nem, ha olyan fiatalok hagyják el az iskolákat, akiknek fogalmuk sincs a digitális világról.

A sajtóesemény házigazdái meggyőződéssel vallják: a 3D nyomtató legnagyobb hozadéka az általa elérhető szakma- és tudományközi kapcsolódásban mérhető. Az összetett feladatoknak köszönhetően egy-egy tantárgy fejlesztési céljainak elérése közben más tantárgyakhoz simuló készségek is fejlődnek. Ráadásul a 3D-nyomtatás olyan gyakorlati képzést kínál kézzel fogható eredménnyel, amely a gyerekek érdeklődését azonnal felkelti.

Simó György szerint nem elsősorban a hárommilliós digitális táblák beszerzéséért kell közelharcot vívni, hanem a sokkal olcsóbb, nagyjából tizedannyiba kerülő 3D-nyomtatókért, mert ezek a készülékek csaknem valamennyi tantárgy oktatása közben hasznosíthatók. Az első pályázaton nyertes kisvárdai iskola már üzletet is csinált az új eszközzel, bérnyomtatást vállal, ekként jutva bevételhez egyéb kiadásainak a fedezetére… A FreeDee Printing Solutions ügyvezetője újólag leszögezte: „célunk, hogy hazánk három éven belül a világ vezető 3D technológiai iskolai programját valósíthassa meg. Szeretnénk, ha a Sulinethez hasonló sikere lenne, és ez nem kevés”.

Az első kör többi nyertes pályázója is igyekszik hasznosítani a gépeket: saját nyomtatású szemléltető eszközökkel látták el önmagukat, miáltal a többi között olyan egyedi és féltve őrzött tárgyakat is kézbe vehetnek a diákok (persze nyomtatott másolatként), amelyeket mindeddig csak tisztes távolságból szemlélhettek. Vannak, akik szakmai foglalkozásokon mutatják be az eszközt; a műszaki szakiskolákban a diákok által tervezett alkatrészeket nyomtattak a Leopoly nemzetközi figyelmet keltett modellezési szoftvere segítségével.

A „3DTech az iskolákban” ajándékozási kezdeményezésben legfontosabb magyar szereplők:
• FreeDee Printing Solutions – a FreeDee 3D Akadémia, az egyetlen hazai, 3D-nyomtatással foglalkozó képzési program alapítója;
• Leopoly – a világszerte használt 3D modellező szoftver magyar készítője;
• CraftUnique – a CraftBot 3D nyomtató és CraftWare szeletelő szoftver magyar fejlesztője és gyártója.

Az Infovilág szerkesztőjét az érdekelte, hogy bár nem kerülnek csillagászati összegekbe az iskolák által a pályázaton elnyerhető 3D-nyomtatók, olcsónak sem mondhatók, főként akkor, amikor számos oktatási intézményben nincs pénz másolópapírra, nyomtatópatronra, vetítőizzó-cserére stb., ki finanszírozza tehát az immár húsznál is több készüléket? A válasz: az első tizenegy nyomtatót a FRE3DEE állta, a mostani tízet a CraftUnique, a szoftvereket pedig a Leopoly, az egyik legígéretesebb magyar kezdő vállalkozás (start up) adta.

És mi lesz a többi néhány ezer magyar iskolával? A válasz: a kezdeményezők nem hisznek abban, hogy ezután leáll az igyekezet, legalább is addig, amíg a kormány illetékes megbízottja nem írja alá a pénzes csekket. Inkább előbb, mint utóbb egyébként az államnak, a költségvetésnek lépnie kell, mert bár a magánszféra jóindulata végtelen, adakozókészsége viszont véges. A kőgazdag Amerikában is kénytelen volt a zsebébe nyúlni a központi költségvetés, amikor finanszírozási lépéskényszerbe kényszerült az iPad-beszerzéskor; az itthoni pendant a Sulinet-beruházás, ami még ma is pénzbe kerül. Simó a válaszában utalt arra, hogy a pályázatok fontos tanulsága: igen nagy az igény a 3D-nyomtatók formájában is megnyilvánuló a technológiai innováció iránt. Ha ez az igény tartós, akkor az üzletet jelez. Elhangzott a többi között, hogy a „3D-hármas” készséggel segít pályázaton kívül is olyanoknak, akik magánemberként vagy például szülői közösségként, önkéntes adakozással szeretnének nyomtatót vásárolni gyermekeik osztályának, iskolájának.

Külön szót érdemelnek a felsőoktatást szolgáló beszerzések, amikor egy-egy főiskola, egyetem 15-20 készüléket vásárol a saját oktatólaboratóriuma számára, és ezt a gépparkot üzleti megrendelések szolgálatába is állítja, a többi között olyan alkatrészek gyártására, amelyek ma már nem beszerezhetők, vagy ha igen, az eredetiek túl drágák lennének, 3D-ben kinyomtatva viszont megfizethetők és az eredetivel azonos módon használhatók.

Miután a sajtótájékoztatónak szánt bemutatón más kérdés nem adódott, az Infovilág szerkesztője senkitől sem vette el az időt s lehetőséget, amikor azt tudakolta, hogy segíti-e az Európai Unió a 3D nyomtatási technológia magyarországi meghonosítását ebből a célból „pántlikázott” pénzzel, pályázattal? A válasz lényege: tulajdonképpen lenne brüsszeli és budapesti pénz is erre a célra, ám kiutalásához a bürokrácia szereplőit kéne gyorsabb döntésre és cselekvésre bírni, csak lobbizni kellene.

Minden jó, ha a vége jó: tekintettel arra, hogy a FRE3DEE és társainak székhelyén működött az 1868-ban a hamburgi Stühmer Frigyes cukrászmester által alapított, 1948-ban államosított csokoládégyár, Simó György megígérte: mihelyt találnak a piacon egy viszonylag nagy teljesítményű és megbízható csokinyomtatót, ezen a történelmi helyen, a budapest-józsefvárosi Szentkirályi utca 8. alatt újjáélesztik a legendás emlékezetű csokoládégyárat…