A világgazdasággal csak jelképesen lehet szembemenni

Magyarországon a tekintélyelvű Fidesz és a szélsőséges Jobbik osztozik a parlamenti helyek háromnegyedén. Az okok között meg kell említeni, hogy a fejlett államokban a nagy pártok az alapkérdésekben nagyjából ugyanazt hirdetik, csak mellékes témákban mutatnak önálló arculatot. Ez arra vezethető vissza, hogy a világgazdasággal csupán jelképesen lehet szembemenni. Ám hogy a populisták betöltik az ellenállásban mutatkozó lyukakat, az még nem jelenti, hogy a fő áram ellenzékének és korrekciójának lehet őket tekinteni.

Nemrég megjelent könyvében a princetoni Egyetem politológusa, Jan-Werner Müller rámutat, hogy sok populista nem érdekelt a pluralista demokráciában. Számukra nem azért kellenek a népszavazások, hogy valamely ügyben kiderítsék a köz akaratát. Meg vannak győződve arról, hogy tudni lehet, mit szeretnének az emberek, csak éppen a feladatát elhanyagoló elit túllép azon. Másik tényező ezen erők sikerében a harc a globalizálódás ellen, ami a nemzetközi szervezetek, a migráció és a szabad kereskedelem elleni küzdelemben nyilvánul meg. A kérdés az, lehet-e úgy tiltakozni a hatalmon lévő konzervatívok és liberál-szocialisták vonala ellen, hogy az ne legyen illiberális és ne mozgósítsa a népet a kisebbségek, az elitek és bármi ellen, ami nem tetszik.  És itt egyre inkább az autoriter politika jelenti a választási lehetőséget. 

Az Európai Unió honlapján olvastuk: Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke kijelentette, hogy a kereszténydemokratáknak a menekültkérdésben szolidaritást kell mutatniuk és nem szabad az egyszerűsítő populisták nyomába szegődniük. Német és francia nyelvű beszédében a politikus hangoztatta: természetesen nem mindenki populista, aki nem ért egyet a közös menekültpolitikával, illetve a brüsszeli javaslatokkal. De nem szabad átcsúszni a populisták táborába. Aki fut utánuk, az maga is populista lesz és a polgárok inkább az eredetit választják. Ezért is nem szabad a szélsőjobb felé fordulni. Világos választóvonalat kell húzni az Európai Néppárt és a szélsőségesek között.

Egy osztrák szakértő a Die Presseben arra figyelmeztet, hogy az igazi népvándorlás hosszú távon nem délről fenyeget, sokkal inkább azzal kell számolni, hogy az emberek a legnagyobb számban Kelet-Európából költöznek a Nyugatra. A bécsi Demográfiai Intézet kutatója már azt vizionálja, hogy egész országrészek néptelenedhetnek el a földrész keleti felén, a Baltikumtól Bulgáriáig. A jelenséget napjainkban elfedi a migrációs hullám, pedig a rendszerváltás óta majdnem 14 millióan települtek a jólétet ígérő fejlett államokba. Ez már ott tart, hogy pl. Romániában a 30–34 év közötti korosztály egynegyede immár külföldön él. Ebből kitűnik, hogy főleg a fiatalok mennek el, mert nyugaton jobbak a tanulási és az elhelyezkedési lehetőségek. Azon kívül nem bíznak a gyakran korrupt hazai intézményekben. Ilyenformán azonban nagy lyukak támadnak a szociális rendszerben. Ugyancsak jellemző, hogy a távozók közt jelentős réteget alkotnak a magasan képzettek.

A Valutaalap szintén arra hívja fel a figyelmet, hogy a keresőképes korúak kivándorlása súlyos következményeket von maga után, így fékezi a gazdasági növekedést és a bérek felzárkóztatását.  Magyarországon is nagy gondokat okoz az agyelszívás. Vidéken már erősen érezhető az orvoshiány. A keresetek csak a túlóráknak köszönhetően érik el átszámítva a 800 eurót. de ezért többet kell dolgozni, mint nyugaton. Nagyon nehéz szakmailag előrelépni, viszont hatalmas a korrupció. Talán meglepő, hogy azok az országok szorulnak rá leginkább a bevándorlásra, amelyek a leghevesebben tiltakoznak a menekültek befogadása ellen. Ám ezek az államok félnek, hogy a lakosság számának fogyatkozása miatt egy szép napon eltűnnek a térképről.

Az Európai Tanács elnöke szerint utópiát kergetnek az egyesült Európa hívei, elvesztették a kapcsolatot népeikkel és azt kockáztatják, hogy vesztenek a szervezet felbomlására törekvő populistákkal szemben – írja a The New York Times/Reuters. Tusk az Európai Néppárt 40. évfordulóján rendezett luxemburgi ünnepségen beszélt, és illúziónak minősítette a nemzetállamok nélküli földrészt, ahol nem ütköznek az érdekek és a törekvések, továbbá hogy a kontinens rá tudja kényszeríteni értékeit a külvilágra. Mint kifejtette, akikről szó van, azok a teljes integráció megszállottjaként nem vették észre, hogy az átlagpolgárok nem osztják a lelkesedést, és azt sürgetik, hogy a nagy víziók helyett inkább a jelen gondjait orvosolják az eddiginél jobban. Így az euro-szkepticizmus alternatíva lett a vágyálmokkal szemben.

Sürgette, hogy az EU vezetői változtassanak a taktikán az unióellenes mozgalmakkal szemben, amelyek jelentősek pl. Franciaországban, Hollandiában és Magyarországon. Úgy fogalmazott, hogy a szétesés réme fenyeget és a szövetségi Európa nem látszik a legjobb válasznak.