Kossuth Lajos – Európa, Amerika, Ázsia

A világosi fegyverletételt követő megtorlások elől Kossuth Lajossal együtt menekült mintegy ötezer ember – magyarok, lengyelek, olaszok, a szabadságharc más katonái.

Sumenben rendkívüli szeretettel, együttérzéssel fogadták az emigránsokat. Az osztrák és az orosz diplomácia háborúval fenyegetve követelte a kiadatásukat, ám a török Porta – nem utolsósorban a nemzetközi közhangulat hatására – ezt megtagadta. A Kossuth Lajos rendelkezésére bocsátott épületben máig működik a magyar politikus emlékét és számos személyes tárgyát őrző múzeum.

Születésének 150. évfordulóján Sumenben felállították a szabadságharc vezetőjének mellszobrát, az emlékművet nemzeti ünnepünkön együtt koszorúzzák meg magyarok és bolgárok.

A krónikák arról is szólnak, hogy a magyar emigránsok tudása közkinccsé vált, jelenlétük jó hatást tett a bolgár lakosság életére. Fellendítették a kereskedelmet, a gazdaságot, fejlesztették a húsfeldolgozást, a sör- és borkészítést, malmokat építettek, tökéletesítették a kocsigyártást, és hatással voltak a helyiek életmódjának alakulására is. Elterjesztették az európai táncokat, a divatot, a biliárdot, a fürdőzési szokásokat. Az első bolgár zenekart is egy emigráns szabólegény, Sáfrány Mihály műkedvelő muzsikus alapította 1850-ben.

Kossuth Lajos a világosi fegyverletétel után tehát emigrációba vonult. Az Oszmán Birodalom, majd Anglia, 1851-ben pedig az Egyesült Államok voltak élete végéig tartó számkivetettségének első állomásai. A magyar forradalmárt New Yorkban, akárcsak előzőleg Londonban, óriási rokonszenvvel fogadták, tömegek ünnepelték.

Utazásai során Kossuth támogatókat igyekezett találni a magyar szabadságtörekvésekhez, kapcsolatot tartott lengyel, olasz, orosz és más emigránskörökkel, csakhogy a nagypolitika szereplői nem bizonyultak partnereknek függetlenségi elképzelései megvalósításához.

Kossuth Lajos emlékét az Egyesült Államokban szobrok, utcanevek őrzik. Tiszteletére két kisvárost neveztek el Ohio, illetve Mississippi államban, Iowa államban pedig Kossuth megye található. Az egyetlen külföldi államférfi, akinek szobra van a washingtoni Capitoliumban, a Rotunda alatti szinten: Kossuth Lajos.  

A leghíresebb a New York-i emlékmű, amelyet az USA-ba látogató magyar közéleti személyiségek rendre felkeresnek, s amelyet kinti magyar szervezetek kezdeményezésére 1928. március 15-én állítottak fel a Hudson folyó partján. 

A kompozíció fő- és mellékalakjai egyértelműen a ceglédi Kossuth-szobor együttesére emlékeztetnek. Az amerikai magyarok ugyanis előzőleg jó néhány hazai emlékművet szemrevételeztek, s az alföldi város szobra nyerte el a tetszésüket. A New York-i bronzalakok elkészítésénél közreműködött a művész, Horvay János is, akinek ceglédi alkotását még 1902-ben avatták fel. A tengerentúlra eljutott Kossuth-szobor azonban nem szolgai másolata az eredetinek: a karját is lejjebb tartja, s nem csizmában, hanem pantallóban-cipőben áll talapzatán. A megrendelők állítólag azért kívánták így, mert az emigráns politikus is ilyen öltözékben lépett partra az Újvilágban. A szobor New York nyugati részén, a Hudson partjánál található, 1928-ban avatták fel.

Noha észak-amerikai útján Kanadában nem járt, ott is nagyra becsülték a magyar forradalom vezetőjét. Erről tanúskodik Ontario tartományban a cambridge-i magyar kultúrközpont elnevezése: Kossuth-ház.

Kossuth Lajos elhunytának 100. évfordulóján, Drezda Klotzsche elővárosában, a repülőtérre vezető Ludwig-Kossuth-Strassén leleplezték a politikus emléktábláját. Beszédet mondott Katona Tamás történész és – a magyarországi németek képviseletében – Kaltenbach Jenő egyetemi tanár. Az emlékművet azóta is rendre felkeresik és megkoszorúzzák az egykori NDK-ban államközi szerződés alapján hároméves munkát vállalt magyarok, akik idehaza egyesületbe tömörültek, s akik közül sokan annak idején a jelenlegi szász fővárosban éltek és dolgoztak.

A Párizs 9. kerületében található Kossuth téren az 1848-i forradalom 150. évfordulója alkalmából, 1998. június 6-án avatták fel a francia fővárosban élő Gál András szobrászművész alkotta bronz emléktáblát. 

Felirata szerint Kossuth Lajos a demokratikus Magyarország megalapítója, hazája 1848–49-i szabadságharcának vezetője volt. „Szabadság, egyenlőség, testvériség” – idézi ez után a felirat a francia forradalom jelszavát, amely a magyar felemelkedés harcosait is lelkesítette. A szöveg, amelyen a magyar Emberi Jogok Ligája és a Magyar Köztársaság aláírás szerepel, emlékeztet, hogy a táblát az európai népek tavasza 150. évfordulójának tiszteletére avatták fel.

A bevezetőben már említettük a török szerepvállalást Kossuth és a többi emigráns felkarolásában. Ez  különösen 1850 februárja és 1851 augusztusa között mutatkozott meg, amikor Isztambul engedélyezte Kossuth tartózkodását Kütahyjában. Az ott felállított kiállítás bemutatja Kossuth dolgozószobáját, egy teremben utalásszerűen az 1848–49. évi szabadságharc eseményeit, a 19. század közepének magyar gazdag polgári és paraszti, valamint a török polgári életmódot, viseletekkel és tárgyakkal.

A kütahyjai hónapokról is megemlékezik az a márványtábla–portré-együttes, amelyet a kormányzó születésének 200. évfordulóján, 2002-ben avatott fel Mádl Ferenc államfő az ankarai Kossuth utcában, a magyar nagykövetséget körülvevő falon (cikkünk elején, jobb oldali kép), megköszönve a törököknek a Bécs egykori diplomáciai nyomása dacára nyújtott segítségét.

Kossuth Lajos hosszú élete az észak-itáliai Turinban (Torino) fejeződött be. Az ottani mellszoborról és emléktábláról itt találhatunk részletesebb tájékoztatást.

Köszönöm Erdős André barátom képeit New Yorkból és Párizsból, Seres Attila kollégámnak pedig a szöveghez nyújtott segítségét. Köszönöm továbbá Zsebényi Józsefnek, a volt NDK-i magyarok szervezete elnökének a drezdai fényképet. Nagyon köszönöm dr. Bartha Júliának az ankarai fotó megjelntetéséhez nyújtott segítségét.