MÁV és Góbi-sivatag
Mindehhez csak annyit, hogy aki a sok évvel ezelőtt bezárt, befalazott, omladozó állomásépületű elővárosi megállókból szeretne utazni (pl. Rákos után kelet felé: Rákosliget, Rákoscsaba-Újtelep, Rákoscsaba...), az természetesen mindezt nem tudhatja. Tekintettel arra, hogy máskor is szokott késni a vonat, egy darabig türelmesen vár, hátha befut. Ám csak a gyorsok futkároznak mindkét irányba, az elővárosi piros szerelvények nem. Gyűlik a tömeg, bosszankodik, aztán megunja, elgyalogol a legközelebbi buszmegállóig böröndöstül, csomagoltul, mert pl. a Keletiben szeretett volna nemzetközi vonatra szállni...
A bezárt, befalazott, omladozó állomásépületű elővárosi megállók népe sok év óta nem értesülhet a vasúttársaság forgalmi akadályairól, mert nincs sem bakter, sem hangosbeszélő, sem képernyő. Mint a Góbi-sivatagban. Holott az internet korában mindez megoldható lenne. Az ám, internet: talán még nem tudják az állami vasúttársaság milliós fizetésekkel és jutalmakkal díjazott vezetői, hogy internetes okostelefonja sincs mindenkinek, sőt, internet nélküli okostelefonja és okostelefonja sincs.
Marad tehát a tanácstalanság, tudatlanság, remény, hogy mégis csak erre téved egy vonat vagy teve, mint a Góbi-sivatagban.
(A szerk. megj.: munkatársunk a kimaradt vonatok és a tájékoztatás hiánya miatt nem tudott részt venni a Lengyel Köztársaság magyarországi nagykövetének a tájékoztatóján. Przepraszam, Panie Ambasadorze!)
