Elhunyt Andrew S. Grove, a mikroprocesszor atyja, a Szilícium-völgy császára
Robert Noyce-szal és Gordon Moore-ral közösen alapította meg az Intel Corporationt, a világ legnagyobb félvezető-gyártóját, amely nélkül elképzelhetetlen lett volna a számítógépgyártás (és a technológiával rokon sok-sok iparág) fejlődése. Választott második hazájának, Amerika 20. századi fölemelkedésének egyik nagy, cselekvő részese volt a magyar vegyészmérnök. Egy bevándorló, egy migráns – a szó legnemesebb értelmében. Ugyanúgy, mint Gábor Dénes, Galamb József, Kármán Tódor, Neumann János, Simonyi Károly, Oláh György, Szent-Györgyi Albert, Teller Ede, Szilárd Leó, Selye János, Zsigmond Vilmos, Faludy György, Joseph Pulitzer, Kertész Mihály, Zsa Zsa Gabor, Korda Sándor, Lugosi Béla… Sorolhatnánk még nagyon-nagyon sokat, egykori hazánklányait és hazánkfiait – magyaramerikai tudósokat, művészeket, közgazdászokat, sportolókat – minden valamire való amerikai, magyar, nemzetközi lexikon oldalak sokaságán át méltatja őket.
Miként a tegnap elhunyt Andrew S. Grove-t, azaz Gróf András Istvánt. Tanulmányait itthon kezdte, 1956 után New Yorkban folytatta, a koronát a Berkeley Egyetemen tette föl rájuk, hogy a gyakorlati életben hasznosíthassa az elméletet. Az új, az innováció iránt különösen fogékony, a tudomány és a gyakorlat iránt elkötelezett kutató elme képes volt arra, hogy megtanítsa számolni, gondolkodni, dönteni a szilíciumot: megszerkesztette, megépítette az Intel legendás mikroprocesszorait, a 286, 386, 486 jelűt, a Pentiumot. Miként 1983-ban a számítógép, akként 1997-ben Grove/Gróf lett az év embere.
Rokonszenves, kedves, szerény ember volt, családszerető, hivatásának megszállottja. Át- és túlélte a huszadik századi magyar történelem legnagyobb tragédiáit, a sárga csillagot, a főváros ostromát, a majdnem-demokráciát, a Rákosi-diktatúrát, a népi fölkelést és a forradalom eltiprását, végül húszévesen döntött: el innen, el a jövőtlenségből.
Amerika őt is befogadta, segítette, fölemelte és ő a tudásával meghálálta új hazájának mindazt, amit kapott tőle, ám sosem feledte el, hogy hol vannak a gyökerei. Büszke volt magyar származására, és hogy lányai, unokái jól megjegyezzék, könyvet írt nekik, nekünk: „Átúsztam” címmel. A mikroprocesszor alkotójának önéletrajzát magyarországi éveiről az Eötvös Loránd Fizikai Társulat adta ki 2002-ben.
Eltökélt szándékom volt a legutóbbi csaknem másfél évtizedben, hogy dedikáltatom ezt a kötetet a szerzővel, Andy Grove-val, azaz Gróf Andrással. Mára már csak a szándék maradt – meg a könyv.
És a világ tisztelete egy felejthetetlen ember iránt, aki úgy volt magyar, mint amerikai, és úgy amerikai, hogy megmaradt magyarnak.
