Kizsákmányolás és zaklatás áldozatai a Libanonba menekült szíriai nők

A 'Biztonságos helyet akarok’: a szíriai nők hontalanok és védtelenek Libanonban (‘I want a safe place’: Refugee women from Syria uprooted and unprotected in Lebanon) című jelentés kiemeli: a libanoni kormány nem hajlandó a menekültek számára megújítani a tartózkodási engedélyüket, illetve emlékeztet a nemzetközi támogatások szűkösségére, amelyek a menekült nőket veszélyekkel teli és másoktól függő helyzetben hagyják, illetve kiszolgáltatja őket a hatalmi pozícióban lévők – főbérlők, munkaadók és rendőrök – kizsákmányolásának.

„A menekültválság miatti nemzetközi támogatások szűkössége és a menekültekkel kapcsolatos szigorú szabályozás együttes erővel járul hozzá ahhoz a környezethez, ahol a szír menekült nők zaklatás és kizsákmányolás veszélyének kitéve képtelenek a hatóságokhoz védelemért fordulni” – mondta Kathryn Ramsay, az Amnesty International genderkutatója.

Libanon tavaly döntött: nem engedélyezi az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR), hogy továbbra is regisztrálja a menekült szír nőket, és olyan új szabályokat léptetett életbe, amelyek megnehezítették a tartózkodási engedélyek megújítását. Törvényes státusz nélkül önkényes letartóztatás, fogva tartás vagy kitoloncolás vár sokakra, akik nem mernek a bántalmazásukról bejelentést tenni a rendőrségnek.

Libanonban a szír menekültháztartások ötödét nők vezetik. Néhány esetben a nők munkája a háztartás legnagyobb bevétele, miután a férjüket megölték, elfogták vagy erőszakos eltüntetés áldozatai lettek.

„A Libanonban élő szíriai menekültek igen nagy többsége küzd a túlélésért, sokszor rettenetes körülmények között él. Hátrányos megkülönböztetés és más nagyobb akadályok miatt nem jutnak élelemhez, lakáshoz vagy munkához. A menekült nők számára a túlélés hasonló körülmények között általában még nehezebb – főleg a háztartást vezető nők számára – mivel nagyobb eséllyel válnak zaklatás, kizsákmányolás és bántalmazás áldozatává a munkahelyükön vagy az utcán” – mondta Kathryn Ramsay.

Szegénység, munkahelyi kizsákmányolás és a főbérlők

A menekült szír családok 70 százaléka a libanoni szegénységi küszöb alatt él. Az ENSZ-nek a szíriai menekültválság miatt létrehozott humanitárius alapja folyamatosan anyagi gondokkal küszködik. Tavaly az ENSZ csak az 57 százalékát kapta meg annak a támogatásnak, amelyre a libanoni munkájához szüksége lett volna. A tetemes hiány miatt az ENSZ Élelmezési Programjának 2015 közepén csökkentenie kellett a legkiszolgáltatottabb menekültek élelmezésére jutó pénz mennyiségét 30 amerikai dollárról 13,5 amerikai dollárra. A 2015 végén kapott támogatásnak hála a keret 21,60 amerikai dollárra nőtt – vagyis napi 0,72 amerikai dollár jut egy menekültre. Az Amnesty International által megkérdezett nők negyede nem kapott tavaly támogatást.

Sok menekült nő mondta, hogy kemény küzdelem számukra a libanoni megélhetés finanszírozása, az ételt és a bérleti díj kifizetése, így még kiszolgáltatottabb helyzetbe sodródnak. Sokan elmondták: a férfiak szexért cserébe pénzügyi vagy más segítséget ajánlottak fel nekik.

A menekülteket kizsákmányoló és őket hátrányosan megkülönböztető környezetben a menekült nők, akiknek sikerült munkát találniuk, arról számoltak be, hogy kihasználják őket a munkaadók és jóval kevesebb bérért alkalmazzák csak őket. „Pontosan tudják, hogy bármennyiért elmegyünk dolgozni, mert nincs más választásunk” – mondta Hanan, egy Szíriából származó palesztin menekült, akinek nevét a biztonsága végett megváltoztattuk.

Asmaa, a Szíriából származó 56 éves palesztin menekült Shatilában, Bejrút déli elővárosában felálltott menekülttáborban él. Nem engedi meg a lányainak, hogy munkát vállaljanak, mert félti őket a zaklatástól: „Egyik lányom egy üzletben dolgozott. Az üzletvezető fogdosta és zaklatta, ezért nem engedem a lányaimnak, hogy dolgozzanak.”

Számos nő mondta azt, hogy felmondtak vagy nem is vállalták el a munkát, mert féltek a munkaadójuk viselkedésétől.

A lakhatás finanszírozásához elég pénzt keresni ugyancsak nagy kihívás. A szír menekültek legalább 58 százaléka él bérelt lakásokban vagy házakban, mások roskadozó épületekben és telepeken húzzák meg magukat. Sok nő mondta azt, hogy nem tudták tovább fizetni a túlzottan magas lakbért és emiatt hitvány körülmények között kell élniük.

„Függetlenül attól, hogy fillérekkel honorált munkájuk van, koszos, patkányokkal teli otthonban élnek, az anyagi biztonság hiánya nagyon súlyos gondokat okoz a menekült nőknek, és felbátorítja a hatalmi pozícióban lévőket arra, hogy kihasználják őket” – mondta Kathryn Ramsay.

A törvényes státusz hiánya növeli a veszélyt

A komplikált bürokratikus eljárások és a tartózkodási engedély megújításának magas költségei – amelyeket a libanoni hatóságok 2015 januárjában vezettek be – sok menekültet meggátolnak abban, hogy megújítsák az engedélyüket. Érvényes tartózkodási engedély nélkül a szír menekültekre gyakran vár letartóztatás, bántalmazásuk esetén pedig nem tudnak feljelentést tenni a rendőrségen.

Az Amnesty Internationalnek nyilatkozó menekült nők nagy többsége azt mondta, hogy érvényes tartózkodási engedély hiányában nem tudnak feljelentést tenni a libanoni hatóságoknál. Hanan, a menekült asszony, aki egy Bejrút melletti menekülttáborban él három lányával, elmondta: amikor elment a rendőrségre bejelenteni, hogy egy buszsofőr zaklatta, a rendőrök elküldték, mondván nincs érvényes tartózkodási engedélye.

„Egyértelmű volt a nők számára, akikkel beszéltünk, hogy a kizsákmányolás és a zaklatás még rosszabb attól, hogy érvényes tartózkodási engedély nélkül nincs kihez fordulniuk segítségért és védelemért” – mondta Kathry Ramsay.

Egy másik nő arról számolt be, hogy miután elment a rendőrségre, zaklatás célpontja lett:

„Kis idő elteltével a rendőrök megjelentek a házunknál vagy megkértek minket, hogy menjünk velük. Ez ugyanaz a három rendőr volt, akinél feljelentést tettünk. Mivel nincs érvényes tartózkodási engedélyünk, a rendőrök megfenyegettek minket. Azt mondták, hogy börtönbe zárnak, ha nem megyünk velük.”

Annak ellenére, hogy egy főre számítva Libanonban él a legtöbb menekült a világon, a nemzetközi közösség cserbenhagyja az országot. Ez persze bizonytja, hogy az ország nem nyújt védelmet a menekültek számára a kizsákmányolás és bántalmazás ellen.

„A menekültek nagy száma tetemes terhet ró Libanonra. Csakhogy: ahelyett, hogy a félelmet gerjesztenének és megalázások láttán szemet hunyjanak, a libanoni hatóságoknak azonnal változtatniuk kell az intézkedéseiken, és szavatolniuk kellene a menekült nők védelmét, valamint azt, hogy az országban kényszerűen tartózkodó menekültek könnyen meg újíthassák a tartózkodási engedélyüket.”

A nemzetközi segítség elengedhetetlen

A Libanonban élő menekültek számára elkülönített nemzetközi támogatások és segítség hiánya egyértelműen hozzájárul a szegénységhez és a menekült nők kiszolgáltatottsághoz. Az UNHCR a szír menekültek legalább tizedét, azaz mintegy 450 ezer embert azonosította úgy, mint akiknek azonnali áttelepítésre van szükségük a régióból. Az UNHCR szerint a nők és lányok a leginkább kiszolgáltatott menekültek.

Az Amnesty International felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy növeljék az áttelepítettek számát, és biztosítsanak biztonságos és legális lehetőségeket a szír menekültek számára, hogy elhagyhassák a régiót. Továbbá nagyban növelniük kell a pénzügyi hozzájárulásukat, és az e heti donorkonferencián meg kell fogadniuk, hogy eleget tesznek az ENSZ követelményeinek, és érdemben hozzájárulnak a szír válság okozta problémák kezeléséhez 2016–17-ben.

„A világ leggazdagabb országainak, köztük az EU-tagállamoknak és közülük is főleg Nagy-Britanniának, illetve az Öböl menti államoknak és az Egyesült Államoknak jóval többet kell tenniük, hogy csökkentsék a válság hatásait. Amellett, hogy sokkal több pénzzel járulnak hozzá a Szíriából és a régió más országaiból elmenekült embereinek támogatásához, részt kell vállalniuk a válság megoldásában azzal is, hogy növelik az áttelepítés közben befogadottak számát – jelentette ki Kathryn Ramsay. – Együtt kell működniük az olyan befogadó országokkal, mint Libanon, hogy eltöröljék a menekültek számára a törvényes tartózkodás végett előírt korlátokat, és segítsenek abban, hogy a menekültek hozzájussanak az életfontosságú szolgáltatásokhoz, és biztosítsák, hogy senki, köztük a veszélyben lévő nők se legyenek kitéve bántalmazásnak és zaklatásnak.”