Terrorizmus – történelem, ma, holnap…

A terror szinte egykorú az emberiséggel.

Despotikus uralkodók már az ókorban terrorizáltak bizonyos leigázott népeket. Például az asszírok a Krisztus előtti X. századtól teljes népeket hurcoltak birodalmukba, hogy ott kényszerítsék munkára őket. Később pedig a Krisztus előtt 1000 –től kezdődően Spártában, hosszú évszázadokon keresztül terrorizálták a megjelenő harcias dór törzsek az őslakos helótákat. A történelmi példák sora természetesen a rómaiakkal folytatódik, akiknek a rabszolgákkal és gladiátorokkal kapcsolatos „politikája” jól szemlélteti azt, hogy magas civilizációjú, kultúrnépek is képesek a terrorra.

Az újabb időkben a 19. század végén volt az első nagy terrorhullám, amit főleg anarchisták követtek el, de itt általában egy-egy személy megölése volt a cél. Ilyen volt a II. Sándor cár elleni sikertelen merényletek sora és az Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné, Sisi ellen 1898-ban, Genfben végrehajtott sikeres merénylet. S persze Ide sorolható az 1914-i szarajevói merénylet, ami egy hónappal később I. világháborúhoz vezetett.

Korunk első iszlám hátterű szervezetét Jasszer Arafat (1929-2004) hozta létre 1959-ben al-Fatah néven. Alig öt évvel később, 1964 tavaszán egy szélesebb körű szervezet is megalakult az első palesztin kongresszuson, mely a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) nevet kapta. A szervezet megalakulása fordulópontot jelentett Palesztina történetében, hisz innentől a térség lakossága már nem csupán passzív szemlélője volt az őt támogató arab államok Izraellel folytatott harcainak, hanem saját kezébe vette a küzdelem irányítását.

Arafat 35 éven keresztül, 1969-től egészen 2004-ig állt a PFSZ élén ellenzéke 1987-ben jött létre, amikor kirobbant az első intifáda, vagyis az első Izrael elleni általános felkelés. A lázadás során alakították meg 1988 januárjában a radikális iszlamista Hamaszt (Iszlám Ellenállás Mozgalma), mely szinte megalakulása percétől vetélkedett a Fatahhal. Alig tizenkét évvel a Hamasz megalakulás után 2000-ben, a Fatah és Arafat által „tető alá hozott” új autonómia rendszer (a már említett 1993-as Gáza-Jerikó autonómia egyezmény) válságba került, így az egyezményt kezdettől kritizáló Hamasz előretört, és nagy népszerűségre tett szert. Az iszlamista szervezet népszerűsége 2000 után folyamatosan növekedett és maga alá gyűrte a Fatahot. A Hamasz nem csak merényleteket hajt végre, hanem a zsidó államot is támadja tüzérségével, hiszen léthez való jogát most sem ismeri el. A nemzetek fölötti muszlim egységet tűzte ki célul.

Az elsősorban Libanonhoz köthető, 1982-ben megalakult  Hezbollah – arabul: ḥizbu-'llāh(i), jelentése: Isten pártja –síita politikai és félkatonai szervezet. Ma is jelentős erőt képviselnek. Míg az arab világ jelentős részében egyfajta ellenállási mozgalomként tekint rájuk, addig mások terrorista szervezetként tartja számon őket.

A hírhedt Al-Kaida szervezet a gazdag szaúd-arábiai vállal­ko­zó, Oszáma bin Láden hozta létre 1988-ban a Szovjetunió ellen Afganisztán­ban harcolt veteránokból. Feltételezések szerint alvó ügynökei révén a világ 50–60 országában is jelen lehet. A szélsőséges iszlám ideológia alapján álló Al-Kaida célja elsősorban az Egyesült Államok, de általában véve is a nyugati világ és Izrael, valamint a nyugatbarát iszlám országok meggyen­gí­tése, illetve megsemmisítése. Fennállása során több ezer terroristát képzett ki elsősorban afganisztáni táborokban. 1979-től maga Oszama bin Laden is részt vett az afganisztáni harcokban és a CIA megbízásából a szovjetek elleni ellenállás szervezésében. Később hathatósan támogatta a tálibokat. 2001. szeptember 11-én az al-Kaida eltérített 4 utasszállító repülőjáratot Amerikában. Két gép a World Trade Center ikertornyaiba csapódott, egy pedig a Pentagon épületébe zuhant. A negyedik gép utasai megakadályozták, hogy azt a géprablók, a Capitoliumba irányítsák, Pennsylvaniában zuhant le. Az elpusztult World Trade Center helyén azóta új épült és a Pentagont azóta helyreállították.

Mára az "iszlám állam" lett a legtöbbet emlegetett – és minden előzőnél veszedelmesebb – iszlám hátterű terrorszerveződés.

Az Iszlám Állam (arabul: الدولة الإسلامية ad-Dawlah al-ʾIslāmiyyah), más néven Iraki és Levantei Iszlám Állam vagy Iraki és Szíriai Iszlám Állam (angol rövidítéssel ISIS) szunnita dzsihádista szervezet, mely a világ legjobban szervezett, legveszélyesebb és legjobban finanszírozott terrorszervezete. Az ISIS egyes elméletek szerint azért jöhetett létre, mert a NATO és szövetségesei egy szunnita szervezetet létrehozva akarták megsemmisíteni a libanoni síita Hezbollah ellenállási mozgalmat.

Magát kalifátusnak kikiáltva a világ minden muszlimja fölött vallási fennhatóságot követel, és a világ muszlimok által lakott régióinak jelentős részét közvetlen politikai fennhatósága alatt kívánja egyesíteni a Levante térségből kiindulva (ez magában foglalja Jordániát, Izraelt, Palesztinát, Libanont, Ciprust és Törökország déli részét, beleértve Hatay tartományt). A csoportot hivatalosan terroristaszervezetnek minősítette az ENSZ Biztonsági Tanácsa mellett többek között az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Ausztrália, Kanada, Indonézia és Szaúd-Arábia. 2014-ig közeli szálak fűzték az Al-Kaidához, ma az együttműködésük legalább is bizonytalan.

 Az ISIS az iszlám vallásnak és a saríának, azaz az iszlám erkölcsi és vallási vezérelvének szigorú értelmezéséről ismert, és kegyetlen erőszakot alkalmaz, különösen az iszlám vallás síita irányzatának és a keresztény hit követői ellen. Teszi mindezt a dzsihád jegyébenj

A dzsihád iszlám vallási kifejezés, ami az Isten útján való küzdelmet, törekvést jelenti.

A „szent háború” esetére az iszlám törvények (saría), illetve a jog (fikh) pontosan előírják a dzsihád viselésének kötelezettségét és módjait. A világ a muszlimok felfogása szerint két részből áll: Az iszlám hatalom földjét (dár al-iszlám, azaz az ’iszlám háza’) a hadműveleti területekkel (dar al-harb, ’háború háza’) állítja szembe. Az előbbiben az iszlám törvényei érvényesülnek, az utóbbit hitetlenek lakják. A hagyományok szerint a dzsihád kötelezettsége addig tart, amíg mindkét világban azonos iszlám jogrendszer és muszlim hit nem uralkodik.[9][10] (Bizonyos történelmi időszakokban létezett egy békeövezet (dár al-szulh) is, amely átmenetet képez a háború és az iszlám területek között, itt a terület uralkodója adófizetési kötelezettség mellett aláveti magát az iszlám fennhatóságnak). A muszlim hívő részvétele a Dzsihádban úgy a földi életben, mint a túlvilágon sokszoros jutalommal jár. E világon a hadizsákmány vagy hadisarc, a túlvilágon Allah különleges kegyelme a jutalom. A „szent háború” esetére az iszlám törvények (saría), illetve a jog (fikh) pontosan előírják a dzsihád viselésének kötelezettségét és módjait.

A világ a muszlimok felfogása szerint két részből áll: az iszlám hatalom földjét (dár al-iszlám, azaz az ’iszlám háza’) a hadműveleti területekkel (dar al-harb, ’háború háza’) állítja szembe. Az előbbiben az iszlám törvényei érvényesülnek, az utóbbit hitetlenek lakják. A hagyományok szerint a dzsihád kötelezettsége addig tart, amíg mindkét világban azonos iszlám jogrendszer és muszlim hit nem uralkodik.. A muszlim hívő részvétele a dzsihádban úgy a földi életben, mint a túlvilágon sokszoros jutalommal jár. E világon a hadizsákmány vagy hadisarc, a túlvilágon Allah különleges kegyelme a jutalom. Az öngyilkos merénylő fogalma kifejezetten 20. századi fejlemény, sem a Korán, sem a jog, sem a hagyomány nem írja elő, sőt nem említi.

Biztonságpolitikai szakértők mind szélesebb köre lát egyre szorosabb, folyamatosan szervezett kapcsolatot az ISIS működése, a nemzetköz terror és a mindenekelőtt Európára zúdult „új népvándorlás” migrációs tömegének mozgatói között. Az Iszlám Állam ma már több tízezer harcost tudhat soraiban, akik kormányzati, katonai és kulturális célpontok sorozatos támadásai mellett civilek ezreinek életét oltották ki, nem egyszer döbbenetes és tudatosan látványos brutalitással – immár világszerte.

Párizs, november 13-a ennek volt a legújabb állomása.

Hollande francia elnök az első döbbenet után a lehető legkeményebben minősítette a tragédiasorozatot: „Ami tegnap történt Párizsban és Saint-Denisben az háborús tett."  Vele szinte egy időben Ferenc pápa pedig így fogalmazott: „A francia fővárosban történtek a világ különböző részein folyamatban levő harmadik világháború részei". Remélhetőleg Obama amerikai elnök sem véletlenül mondta azt, hogy „nemcsak Párizs és Franciaország népe, hanem az emberiség és az egyetemes értékek ellen intéztek terrortámadást "). És azt is észre kell venni, ahogyan – szinte elsőnek – Hszi Csin-ping kínai elnök megszólalt: "Kína mindig is ellenezte a terrorizmus minden formáját, és együtt akar működni Franciaországgal és a nemzetközi közösséggel, hogy fokozzák a biztonsági együttműködést, küzdjenek a terrorizmus ellen, és garantálják minden ország népének a biztonságát!"

Vagyis az, ami ott és most történt – akár háború. Részben más eszközökkel és teljesen más hadászati, harcászati stratégiával, taktikával és módszerekkel, mint valamennyi korábbi világ- és helyi háború zajlott.

De mindenképpen azt jelenti, hogy mostantól a világon bárhol, bármikor, bármi megtörténhet.  

A civilizált világ vezetőinek pedig ennek tudatában kell cselekedniük. Együtt, összefogott erővel!