Magyarország olaja a termálvíz – program 150 ezer új munkahelyre – Kell-e Paks-2?

„Magyarország olaja a termálvíz.” Szanyi János, a Szegedi Tudományegyetem geológusa röviden így utal arra, hogy elvileg mennyi lehetőség lenne országszerte, hogy a lakó-, ipari és irodaépületeket helyi energiaforrások felhasználásával fűtsük. Ilyen a földhő, a különféle üzemek vagy a szennyvíz hulladék hője, a biomassza és a napenergia.

A földhő szempontjából különösen szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a Kárpát-medencében a földkéreg 24–26 kilométer vastag, ami a kontinentális átlag mindössze kétharmada-fele, így közel van a felszínhez a forró asztenoszféra. Számítások szerint Magyarország kőzetrétegeiben 100 000 exajoule hőmennyiség tárolódik összesen. Ennek az elképesztő energiamennyiségnek – az Egyesült Államok éves energiafogyasztása például nagyjából 94 exajoule –csak kicsiny töredéke hasznosítható ugyan, azonban így is hatalmas hőmennyiségről, tetemes termálvíz-készletekről van szó. Emellett a vizek zömének utánpótlása a felszínről biztosított, ám ehhez emberi léptékben számolva hosszú, 20–200 ezer év időre van szükség. A termálvizek tehát fenntartható módon úgy hasznosíthatók, ha többlépcsős használat után a lehűlt vizet visszasajtoljuk.

A termálvíz széles körű felhasználására jó példa a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) távfűtési rendszere. A SZTE-n 25 intézmény fűtését oldották meg két termálkút kiépítésével. Szegeden egy 4,4 MW-os, Újszegeden egy 4,5 MW-os rendszer szolgálja ki az egyetem és egyes önkormányzati intézmények igényeit. A forró vizet előbb légtérfűtésre, majd a kevésbé meleget padlófűtésre és használati meleg víz előállítására alkalmazzák, majd a szinte teljesen lehűlt vízzel télidőben fagy- és hómentesítik a városi uszoda és sportcsarnok körüli járdákat, parkolókat és közterületeket. A rendszer segítségével évente 482 ezer köbméter földgázt takarítanak meg. A beruházás 11 millió euróra rúgott, az egyetem hét-nyolc év megtérülési idővel számol.

A geotermikus energia hasznosítását össze lehet kapcsolni a biomassza – praktikusan a biogáz vagy a más módon nem hasznosítható faanyag, vagyis a vékonyfa, a termelési apadék, a kéreg, a tuskó stb. – energiájának felhasználásával. A biomassza-kazán és a termálvíz-kutak egy rendszerben történő használata az MTA Ökológiai Kutatóközpont vácrátóti arborétumában is megvalósult. A rendszer kiépítése előtt 280 ezer köbméter földgázt használtak évente, ez mára a tizedére csökkent, annak ellenére, hogy a fűtött terület nőtt.

„A távhő nem panelfűtés” – mondja Orbán Tibor, a Távhő-szolgáltatók Szakmai Szövetségének alelnöke, a Főtáv műszaki vezérigazgató-helyettese arra célozva, hogy sokan még mindig szabályozhatatlan és drága fűtési rendszerként gondolnak erre a megoldásra. Ezzel szemben például Kaposvárott a fogyasztók és a városi távhő-szolgáltató egyaránt befektettek az energiahatékonyságba, így egy-két kivétellel mindegyik távfűtött épületet hőszigetelték. Egy átlagos, két és fél szobás lakás kifűtésére 250 MJ kellett légköbméterenként 1999-ben, 2012-re 120 MJ-ra csökkent a hőigény. A korszerűsítés nyomán 15 év alatt 4,9 milliárd forintot takarított meg a lakosság a fűtésen, a távhő-szolgáltató kapcsoltan termelő, tehát villamos áramot is előállító gázturbinás rendszere a város áramszükségletének háromnegyedét fedezi. A szolgáltató egy újabb fejlesztéssel a Magyar Cukor Zrt. Kaposvári Cukorgyárának hulladékhőjét is hasznosítani fogja.

Hogyan növelhető a megújulók részaránya?

Hazánk adottságai több mint megfelelőek ahhoz, hogy helyi erőforrások felhasználásával csökkenteni lehessen a földgázfüggőséget, és épületeink nemcsak az eddiginél környezetbarátibb módon, hanem olcsóbban is fűthetők lennének. Ennek nyomán a Magyar Tudományos Akadémia Környezettudományi Elnöki Bizottsága és Energetikai Tudományos Bizottsága, a Magyar Mérnöki Kamara, a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége és a Magyar Termálenergia Társaság közös állásfoglalást adott ki, amelyben azt is kiszámolta, hogy mennyibe kerülne a fűtéskorszerűsítés, és milyen európai uniós támogatási forrásokat lehetne hozzá igénybe venni.

Az állásfoglalásnak az a kiindulópontja, hogy a Nemzeti Energiastratégiához kapcsolódó Nemzeti Megújuló Energia Cselekvési Terv szerint 2020-ra el kellene érni, hogy bruttó végső energiafogyasztásban 14,65% legyen a megújuló energiaforrásból előállított energia részaránya. „Most, félidőben megállapíthatjuk, hogy elmaradásban vagyunk, a tervezett cél elérése jelentős erőfeszítéseket kíván az érintettek részéről. Az elmaradás fő oka, hogy a megújuló energiák hasznosítása nem épült be szervesen sem a nemzetgazdaság fejlesztésébe, sem a társadalmi-közösségi gondolkodásba” – állapítják meg a felek.

A cél eléréséhez többek között az szükséges, hogy a települések hőellátásában hosszú távú energiahordozó-váltási program menjen végbe, kormányzati ciklusokon átívelő politikai és társadalmi összefogással, támogatással – szögezi le az állásfoglalás. Ennek első lépése a helyben elérhető energiaforrások hasznosításának bővítése.

A megújuló és hulladék energiaforrások kis szállítási költséggel csak a településeken és a környezetükben érhetők el, állíthatók elő és használhatók fel. Az alábbi táblázat a hőellátásba gazdaságosan és hatékonyan bevonható hazai energiaforrások lehetőségeit foglalja össze (indikatív számokkal és hibahatár nélkül, a támogatási igény feltüntetésével):

	Évente megvalósítható egység	40 év alatt megvalósítható egység	PJ/40 év	PJ/év	Költség (milliárd Ft/év)	Támogatás (milliárd Ft/év)
Földhő (hőszivattyúval)	10 000	400 000	48	1,200	47,5	23,75
Biomassza (hulladékkal)	20 000	800 000	93	2,325	54,1	27,05
Napenergia	25 000	1 000 000	10	0,250	50,0	25,00
Összesen:	55 000	2 200 000	151	3,775	151,6	75,80

 

A megújuló energiaforrások viszont csak úgy alkalmazhatók hatékonyan, ha jelentősen javítunk épületeink energiahatékonyságán, másfelől valamelyest változtatunk az életmódunkon is, jobban figyelve az energiatakarékosságra. Magyarország közel 4 millió ingatlanának energetikai korszerűsítésével, vagyis az utólagos hőszigeteléssel, fűtéskorszerűsítéssel minimum 30%-kal csökkenthető az összes hőigény, ami országosan kb. 100 PJ/év mérséklődéssel egyenlő. A beruházás – átlagosan 3 millió forint/ingatlan fajlagos értékkel számolva – 12 ezer milliárd forintba kerülne. Ez 40 éves program esetén 300 milliárd forint/év, ami 150 milliárd Ft/év támogatási igényt jelent.

Mindenből többet

Az állásfoglalás szerint további feltétel a kiszámítható, rugalmas, átlátható és szakmai alapokon nyugvó jogi háttér, szabályozási, engedélyezési és támogatási környezetet kialakítása, a szolgáltató állam megerősítése, a kiszámítható és folyamatos támogatás, a pályázatok szakmai, objektív értékelése, megvalósításuk szakszerű ellenőrzése, elszámoltatása. Szintén idetartozik a transzparens, kiszámítható és fenntartható földgáz- és távhő-árszabályozás megteremtése. Az állásfoglalás szerint továbbá önálló megújulóenergia-törvényre van szükség, amely szabályozza a lokális energiaforrások helyét, szerepét, támogatásuk szabályait és hasznosítási módjait.

A felek azt javasolják, hogy a különféle EU-s támogatási programok pénzeit minél nagyobb arányban fordítsák az energiahatékonyság növelésére és a megújuló energiaforrások hasznosítására, és ezt a döntéshozók tekintsék olyan befektetésnek, amellyel takarékoskodhatunk a fosszilis energiaforrásokkal.

A felek által javasolt program végrehajtása után így prognosztizálható a hazai hőellátás energiaszerkezete (zárójelben a jelenlegi értékek): geotermia: 18% (1,2%); napenergia: 4% (0,0%); biomassza: 47% (11,0%); földgáz: 31% (87,8%).

Új munkahelyek, fenntartható GDP-növekedés

A települési energetikai fejlesztések révén bővül a gazdaság, nő az ellátásbiztonság, és kíméljük a környezetet. A fejlesztésekhez nagyszámú gép és berendezés szükséges, ami jó lehetőséget nyújthat a külföldi piacokon is versenyképes innovatív termékek fejlesztésére és hazai gyártására. Ilyen termékek lehetnek pl. a termálvíz hőjének fokozott hasznosítását eredményező hőszivattyúk, a biomasszakazánok, a települési szilárd hulladékoknak az energiatermelésben való hasznosításának berendezései.

A felek számításai szerint az országos energiahordozó-váltási program a mérnöki tervezés, az építőipar, az épületgépészet, az eszközgyártás, a primőr kertészet és a gyógyturizmus, valamint a regionális energiatermelés (biomassza) és -szolgáltatás terén mintegy 150 ezer új munkahely létesülhet, a GDP fenntartható, 1,2–3% mértékű éves növekedése mellett.

„Mindezek előmozdítására az állásfoglalást aláíró szervezetek felelősséggel ajánlják fel a közreműködést a bemutatott elveket és célokat magába foglaló energiahatékonysági, valamint megújuló és helyi energiahasznosítási keretprogram kidolgozásában és megvalósításában” – zárul az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottsága és Energetikai Tudományos Bizottsága, a Magyar Mérnöki Kamara, a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége és a Magyar Termálenergia Társaság közös állásfoglalása.

X X X

Paks II környezeti hatástanulmánya hiányos és megalapozatlan
 

(Forrás: http://www.pakskontroll.hu/sites/default/files/paks_ii_kht_energiaklub_velemeny_2015okt.pdf)

Az MVM Paks II. Zrt. által készített és benyújtott környezeti hatástanulmány nem foglalkozik behatóan a keletkező hulladékok kezelésével és a Duna hőterhelésével, így éppen a legfontosabb környezeti hatások maradnak tisztázatlanok - áll az Energiaklub Paks II környezeti hatástanulmányáról készített véleményében. 

A tervezett új paksi atomerőmű környezeti engedélyezési eljárása 2014 decembere óta zajlik. Az eredményről, azaz hogy ki lehet-e adni Paks II környezetvédelmi engedélyét vagy sem, a Baranya Megyei Kormányhivatal várhatóan ez év végén hoz határozatot. Az Energiaklub ügyfélként bejelentkezett az eljárásba, és eljuttatta a hatásvizsgálati dokumentumokat értékelő elemzését a hatóságnak, melyet a hatóságnak a vonatkozó jogszabály értelmében kötelező figyelembe vennie. 

Az Energiaklub álláspontja szerint az MVM Paks II. Zrt. által készített és benyújtott környezeti hatástanulmány számos kulcskérdést nem tisztáz, többször megalapozatlan, illetve elavult és hibás nézetekre hivatkozva teszi állításait.

A tanulmánnyal szemben támasztott – a magyar törvények által is előírt – követelmény, hogy a beruházó bizonyítsa a projekt szükségszerűségét. Ezt – konkrét társadalmi, gazdasági, fenntarthatósági elemzések híján – a dokumentum olyan állításokkal igyekszik igazolni, miszerint a megújuló energiaforrások és kiserőművek adta lehetőséget az ország már kihasználta, így a jövőben felmerülő kapacitáshiányt csak nagy teljesítményű, új építésű erőművekkel lehet csökkenteni. Ezzel szemben a valóság az, hogy Magyarország messze nem használta ki a lehetőségeit: az Energiaklub energetikai szimulációval mutatta ki, hogy a hazai áramtermelés legalább 27%-át adhatnák a megújulók (ez jelenleg 9%), az áramigények akkor is folyamatosan, biztonságosan elláthatóak lennének. 

A hatástanulmány további érve, hogy az atomerőművi villamosenergia-termelés gazdaságilag hatékony. Ezt már több tanulmány cáfolta közgazdasági számításokkal, legutóbb Felsmann Balázs korábbi energetikai szakállamtitkár által készített elemzés: ennek megállapításai szerint az atomerőmű megtérülése kizárólag valószerűtlenül magas áramárak, a jelenlegi árszint duplája mellett képzelhető el.

Az atomerőműből származó radioaktív és nukleáris hulladék végleges kezelése környezeti szempontból kulcsfontosságú. Ennek ellenére a hatástanulmányból az derül ki, hogy a beruházó ezzel a problémával nem számol. A hulladékok – legyen az kis- és közepes aktivitásúak, vagy éppen kiégett fűtőelemek – végleges elhelyezésének problémáját megoldottnak tekinti, miközben az állítást vizsgálatokkal, kutatási eredményekkel nem támasztja alá. Tekintve, hogy a kiégett fűtőelemeket befogadó lehetséges hazai tárolóhely kiválasztása és megkutatása még nagyon korai fázisban tart – mondhatni alig kezdődött el -, és a világon még sehol nem működik ilyen tároló, ez a kérdés igen kritikussá teszi magának az új atomerőműnek az engedélyezhetőségét. Feltételezhető, hogy egyetlen ipari létesítmény sem kapna úgy környezeti engedélyt, hogy az üzemeltetői nem tudják, mit kezdenek majd pontosan az igen szennyező, többszázezer évig a környezetre veszélyt jelentő hulladékokkal. Márpedig Paks II. esetében éppen ez történne, ha megkapná a környezeti engedélyt.

Az új blokkok megfelelő hűtése, és ezzel együtt a Duna hőterhelése a környezeti hatástanulmány másik legkritikusabb pontja. A reaktorok hűtését a hatástanulmány frissvizes megoldással tárgyalja, és ez mind környezeti, mind biztonsági kockázatot is felvet. 2008-ban a Teller projekt eredményeként elkészült vizsgálati dokumentumok kizárólag a hűtőtornyos hűtést tekintették megbízható megoldásnak. Ezek a tanulmányok az erőmű hűtését a Duna kisvizes és felmelegedett időszakaiban már a jelenleg üzemelő blokkoknál is létező problémaként írják le. Az ilyen helyzetek kezelésére az üzemelő blokkok teljesítményének korlátozását, azaz a blokkok visszaterhelését tervezik a jelenlegi hatástanulmányban. Ez komoly biztonsági kockázatot rejt magában. Félő ugyanis, hogy gazdasági szempontok felülírják majd az egyéb szempontokat – a hűtőtornyos megoldást is pénzügyi okokból vetették el a tervezők, ugyanis nagyon megdrágította volna beruházást –,és az üzemeltetők érdeke az lesz, hogy minél nagyobb terheléssel, minél nagyobb teljesítménnyel, minél kevesebb leállással tudják majd működtetni az erőművet. Így kérdés, hogy a kritikus időszakokban valóban vissza fogják-e terhelni az erőművet. Amennyiben nem, úgy a nem megfelelő hűtés az erőmű biztonságát is veszélyezteti, vagy a Duna vizét fogja a megengedett mértéknél jobban felmelegíteni, meghatározatlan károkat okozva legértékesebb folyónk élővilága számára.

Az értékelés teljes terjedelmében elérhető a Pakskontroll oldalon, ITT.

X X X

További rezsicsökkentés csak energiahatékonysággal lehetséges

(Forrás: Magyar Energiahatékonysági Intézet) A gázárak esetében már nincs lehetőség a további rezsicsökkentésre a Magyar Energetikai és Közműhivatal szerint. A már uniós szinten is alacsonynak számító gáz- és áramárak ellenére is százezreket fognak rezsiszámláik kifizetésére költeni a családok az előttünk álló télen. A rezsicsökkentés tartalékai kimerültek, csak az energiahatékonysági beruházások segíthetnek az energiaszámlák további csökkentésében. 

Két rossz hírt is kaptak a magyar családok a fűtési idény beköszöntével. Megtört a rezsicsökkentés lendülete, a lakossági gázárak esetén a szakemberek szerint a kormányzat elért a falig. Ráadásul az eddigi ígéretek ellenére most úgy látszik, mégsem ad a kormány uniós támogatást a magyar otthonok rezsicsökkentő felújítására.
 
Holott nagy szükség lenne a rezsiszámlák további csökkentésére: még mindig tízmilliárdokra rúg a lakosság energiaszolgáltatói tartozása. Hiába minden rezsicsökkentés, ha a szigeteletlen falakon és szelelő ablakokon, ajtókon át az utcát fűtjük, az elavult kazánok meg zabálják az energiát.
 
Az energiahatékonyság és szegénység összefügg. Csaknem egymillió háztartás tekinthető ma Magyarországon energiaszegénynek, nekik választaniuk kell majd e télen is, hogy fűtenek vagy megveszik a legszükségesebbet maguknak és hozzátartozóiknak.
 
A lakások több mint kétharmada energetikai felújításra szorul. Az ezredforduló óta alig javult a magyar családok egy négyzetméterre jutó fűtési energiafelhasználása. A múlt évtizedben a háztartások energiahatékonysági javulását tekintve az uniós tagállamok között nagy az elmaradásunk, az uniós átlagszám a magyarnál 2,5-szer magasabb.[1]
 
„A rezsicsökkentő felújítások egyik legnagyobb gátja nem az igény, hanem a forrás hiánya – mondta Szalai Gabriella, a Magyar Energiahatékonysági Intézet munkatársa. – Önmagukban a hitelprogramok nem jelentenek megoldást: a felújítani szándékozó háztartások mindössze 11%-a venne fel hitelt a beruházáshoz. Vissza nem térítendő támogatások nélkül csak azok fognak rezsicsökkentő beruházásokba fogni, akiknek van elég megtakarítása – és ők vannak kisebbségben. A legfrissebb banki felmérések szerint a lakosság kétharmada nem rendelkezik jelentős megtakarítással. Az energiahatékonyság ösztönzése közérdek. Elengedhetetlen ezért az állam hathatós szerepvállalása, széles körű, vissza nem térítendő támogatásokkal kombinált támogató programok formájában.”

[1] Forrás: Enerdata, Energy Efficiency Trends for Households in the EU