Kínában a kínzás és a kikényszerített vallomások mellett rendszeresen lábbal tiporják az ügyvédek jogait is

A Még nincs vége (No End in Sight) című jelentésből kiderül: a kínai kormány emberi jogi vívmánynak tekintett büntetőjogi reformja valójában alig ért valamit a vallomások kínzással kikényszerítésének mélyen gyökerező gyakorlatával szemben. A védőügyvédek azon törekvését, hogy a kínzásokra fény derüljön és nyomozás kezdődjék az ilyen ügyekben, a rendőrség, az ügyészség és a bíróságok is rendszeresen félre söprik.

„Egy olyan rendszerben, ahol a rendőrök még az ügyvédeket is megkínozhatják, mit remélhet egy egyszerű vádlott?” – kérdezte Patrick Poon, az Amnesty International Kína-kutatója.

„Egy olyan jogi rendszer foltozgatása, amely nem független, ahol a rendőrök teljhatalommal bírnak, és ahol a vádlottak lábbal tiport jogaira nincs orvosság, nem igen tud gátat szabni a kínzás és egyéb kegyetlen bánásmód borzalmainak. Ha a kínai kormány komolyan szeretne többet tenni az emberi jogokért, azzal kell kezdenie, hogy felelősségre vonja a végrehajtó szerveket, ha azok visszaélnek hatalmukkal.”

Az Amnesty International Kína minden szegletéből beszélt ügyvédekkel, azok pedig beszéltek a megtorlásról, ami őket érte, ha szembe mertek szállni a végrehajtó szervekkel. Rámutattak a jogi rendszer alapvető hibáira, amelyek miatt a rendőrök, ügyészek és más szervek meg tudják kerülni a kikényszerített vallomások, így az igazságtalan ítéletek elkerülése végett kialakított biztosítékokat. Kínai jogi szakemberek úgy gondolják, hogy a büntetőügyek vádlottjainak kevesebb, mint ötöde jut jogi képviselethez.

„A kormányt látszólag jobban aggasztja, hogy a jogtalan ítéletek számára kínos következményekkel járhatnak, mint hogy gátat vessen a fogságban levők megkínzásának” – jelentette ki Patrick Poon.

„A rendőrség számára még mindig a vallomás kikényszerítése a legkönnyebb módja annak, hogy megalapozzanak egy vádat. Amíg az ügyvédeknek attól kell tartaniuk, hogy munkájuk következtében megtorlásnak lehetnek kitéve, addig a kínzás továbbra is elterjedt marad Kínában.”

A jelentésben dokumentáltak szerint a kínzás és egyéb kegyetlen bánásmód az előzetes letartóztatás idején fordul elő: ebbe beletartozik az ütlegelés – az elkövetők rendőrök, más fogva tartottak; utóbbi esetben a hivatalos szervek tudtával vagy egyenesen az utasításukra. A kínzások eszközei közt megtalálhatóak a mozgást korlázotó székek, a „tigrispadok” (amelyeken az egyén lábait szorosan egy padhoz kötözik, majd fokozatosan téglákat pakolnak a lábai alá, így az természetellenesen visszafelé hajlik), illetve a hosszas alvásmegvonás vagy a megfosztás az elegendő élelemtől és víztől.

Az ENSZ szakértőkből álló kínzás elleni bizottsága jövő héten Genfben vizsgálja a Kínában folyó kínzások ügyét, ennek apropóján pedig a kínai kormány kijelentette, hogy a hatóságok mindig is támogatták az ügyvédeket munkájuk elvégzésében, egyúttal pedig tagadta a megtorlásokról szóló híreszteléseket.

Tang Jitian, egykori pekingi ügyész, valamint ügyvéd, elmondta az Amnesty International-nek, hogy amikor ő és három másik ügyvéd egy Jiansanjiangban (Északkelet-Kína) levő titkos büntetés-végrehajtási intézményben (a „fekete börtönben”) folyó kínzások ügyében vizsgálódtak 2014 márciusában, akkor a helyi rendfenntartó szervek megkínozták őt.

„Egy vasszékhez kötöztek, arcul ütöttek, lábon rúgtak és olyan erősen fejbe vertek egy vízzel töltött műanyag palackkal, hogy elvesztettem az eszméletemet” – emlékezett vissza.

Tang Jitian fejét később lefedték, kezeit a háta mögött megbilincselték, majd a csuklóinál fogva fellógatták, miközben a rendőrök ütlegelték.

Yu Wenshenget, egy pekingi ügyvédet 2014. október 13-án tartóztatták le a rendőrök, és 99 napon át fogva tartották. Az Amnesty International-nek elmondta, hogy körülbelül 200 alkalommal kérdezték ki: egyszerre 10 rendfenntartó személy hallgatta ki őt napi háromszori váltásban, minden egyes nap. Csuklóit a háta mögött, a bilincseket szándékosan túl szorosra állítva bilincselték össze.

„A kezeim megdagadtak és olyan fájdalmat éreztem, hogy meg akartam halni. A rendőrök rendszeresen megrángatták a bilincseket, én pedig sikoltoztam” – mondta.

Fogva tartás titkos helyen és kínzás

Jogi szakértők arról beszéltek az Amnesty International-nek, hogy a vallomások kínzással való kikényszerítése az előzetes letartóztatás során továbbra is jelentős méreteket ölt Kínában, főként olyan politikai ügyekben, amelyekben szakadárok, etnikai kisebbségek vagy vallási dolgokban érintettek is szerepelnek.

A jelentés arra is rávilágít, hogy a hatóságok a múlt két év alatt egyre gyakrabban folyamodnak a fogvatartottak világtól való elzárásának új formájához, amit „kijelölt helyen történő házi őrizetnek” neveznek, és amit 2013-ban iktattak törvénybe, amikor a módosított kínai büntető eljárásjogi törvény hatályba lépett.

E rendszernek teszi lehetővé, hogy a terrorizmussal, komolyabb vesztegetéssel vagy az állam biztonságát fenyegető bűncselekménnyel vádolt személyeket a formális büntetési rendszeren kívül, ismeretlen helyen lehet fogva tartani legfeljebb hat hónapig, mialatt a fogvatartottnak nincs kapcsolata a külvilággal és komolyan fennáll a veszélye annak, hogy megkínozzák vagy egyéb kegyetlen bánásmódban részesül.

Az egyik emberi jogi aktivistákkal szemben indított leszámolás alkalmával elfogott ügyvédeket és aktivistákat jelenleg is „kijelölt helyen történő házi őrizetben” tartják az állambiztonság fenyegetésével kapcsolatos vádak alapján. Az Amnesty International szerint mindnyájuk ki vannak téve annak, hogy megkínozzák őket vagy egyéb kegyetlen bánásmódban részesülnek, így az Amnesty felszólította a kínai kormányt, hogy engedjék őket szabadon és ejtsenek minden ellenük felhozott vádat.

Ellenállás a reformoknak

Annak ellenére, hogy 2010 óta folyamatos reformok zajlanak, a kínzás fogalma a kínai jogban még mindig nem megfelelően definiált és ellentétes a nemzetközi joggal. A kínai jog még mindig csak a kínzás bizonyos eseteit tiltja, így például azt, hogy bizonyos végrehajtó szervek erőszakot alkalmazzanak egy tanúvallomás kikényszerítésére – a többi elkövető pedig csak bűnrészesként vádolható meg. A mentális kínzást a kínai jog nem tiltja egyértelműen, ahogy az a nemzetközi jog értelmében elvárható lenne.

A jelentésben megkérdezett ügyvédek többsége a kínzások ügyében az igazság elérésének útjába gördídett akadályok között említette, hogy az jogi rendszer nem független, a rendfenntartásért felelős szervek kezében pedig túl nagy hatalom összpontosul. A helyi politikai és jogi bizottságok tagjai általában a Kínai Kommunista Párt hivatalnokaiból kerülnek ki, ezáltal óriási befolyással bírnak a politikailag érzékeny bírósági ügyek kimenetelére. Ha egy bizottság akar egy bizonyos ítéletet, a kínzásra vonatkozó állításokat a bíróság és az ügyészség figyelmen kívül hagyja, az elkövetőeket pedig csak ritkán vonják felelősségre.

Az Amnesty International által megkérdezett ügyvédek arról is beszéltek, hogy a bíróságon képtelenek voltak érvényt szerezni a kínzásra vonatkozó állításoknak és nem tudták kikényszeríteni az államügyészekből a megfelelő nyomozást, így már nem is álmodtak független szervek bevonásáról vagy a kikényszerített vallomások bizonyítékok közül való kizárásáról.

„Kína büntetőjogi rendszerét továbbra is a helyi hivatalnokok és rendőrök irányítják. A kínzásokra vonatkozó panaszok nagy részét a védőügyvédek végletekig menő erőfeszítései ellenére is politikai érdekekből egyszerűen figyelmen kívül hagyják” – mondta Patrick Poon. „A rendőrség túlságosan nagy hatalom birtokosa, ennek következményeképp pedig a kínzások visszaszorítására tett intézkedések nem hozzák meg a várt eredményt.”

Kínzás és jogtalan bizonyítékok

Az Amnesty International a Kínai Legfelsőbb Népbíróság online adatbázisából elérhető bírósági iratok százait nézte át avégett, hogy megvizsgálja, a kínai bíróságok miként birkóznak meg a kínzással kikényszerített vallomások eseteivel azon reformok óta, amelyek célja, hogy kizárják a kínzással szerzett bizonyítékokat.

Ötszázkilencven vizsgált esetből, amelyben felvetődött a kínzás gyanúja, mindössze 16-ban zárták ki a kikényszerített vallomásokat a bizonyítékok közül; közülük egyetlen esetben született felmentő ítélet, a többieket más bizonyítékok alapján elítélték. Azon esetek alacsony száma, amelyekben a kínzással kikényszerített bizonyítékot kizárták, alátámasztja az ügyvédek azon állítását, mely szerint a kikényszerített vallomásokat továbbra is felhasználják a tárgyalások során, és a jogtalanul megszerzett bizonyítékokat a bírók nem hagyják figyelmen kívül.

A nemzetközi és a kínai nemzeti jog értelmében egyaránt az ügyvédre hárul az a kötelezettség, hogy bizonyítsa, a bizonyítékok beszerzésének módja jogszerű volt. A gyakorlatban ennek ellenére a bíróságok rendszeresen figyelmen kívül hagyják a kínzásokról szóló állításokat, ha a vádlott nem tudja azokat bizonyítani.

A jelentés tartalmaz egy sor részletesen kifejtett javaslatot is. A kínzás és egyéb kegyetlen bánásmód beszüntetése végett a kínai büntetőjogi rendszerben az Amnesty International arra hívja fel a kínai kormányt, hogy:

• Biztosítsa az ügyvédek és jogi aktivisták számára, hogy munkájukat anélkül végezhessék, hogy zaklatásnak, megfélemlítésnek és önkényes korlátozásoknak lennének kitéve vagy félniük kellene a börtöntől, kínzástól és egyéb kegyetlen bánásmódtól, illetve a büntetőjogi felelősségre vonástól.
• Biztosítsa, hogy egyetlen olyan nyilatkozatot sem használnak fel semmilyen eljárásban bizonyítékként, amihez kínzás vagy egyéb kegyetlen bánásmód által jutottak hozzá.
• Hozza a kínai jogot és gyakorlatot összhangba a nemzetközi jog kínzásra és egyéb kegyetlen bánásmódra vonatkozó teljes tilalmával.