Lakhatási világnap – válsággal
Az egyik így szól: „47 éves vagyok. 10 évesen 76 négyzetméteren laktunk hárman. 22 évesen 52 négyzetméteren hárman, majd négyen. 23 évesen 50 négyzetméteren ketten. 37 évesen 32 négyzetméteren ketten. 44 évesen beköltöztem egy9 négyzetméteralapterületű felgalériázott lakásba a feleségemmel. Ezt még fenn tudjuk tartani.”
Az üzenetekből is látszik, hogy nincs elég megfizethető lakhatási lehetőség, és rezsicsökkentés ide vagy oda, túl magasak a lakásfenntartási költségek. Ráadásul az idén márciustól megszűnt a két utolsó szociális alapú állami lakásfenntartási támogatás.
A Habitat for Humanity Magyarország a lakhatási világnap alkalmából tartott hétvégi akcióján „A lakhatási szegénység arcai” címmel kisfilmeket mutatott be.
A filmekből megismerhették a résztvevők Gábort, aki 15 éve hajléktalanként él Budapest külterületén egy kunyhóban, Istvánt, aki szegregált cigánytelepen él családjával egy kis házban összezsúfolva. Bemutatkozik a devizahitelük terheit évek óta nyögő háromgyermekes Pest megyei család, akinek az adósságát a forintosítás és a banki elszámolás sem enyhítette, és egy kisnyugdíjas házaspár, akinél pénzhiány miatt félbe hagyták a tető megjavítását, és most jobb híján több réteg műanyag fólia van a fejük felett cserepek helyett.
Eltérő földrajzi helyszínek, különböző nagyságú háztartások, más-más élethelyzetek – ami mégis összeköti ezeket a példákat, az a lakhatási szegénység, az örökös küzdelem a lakhatás drágaságával és a megfizethető lakhatási alternatívák hiányával. Az országos lakásállománynak mindössze 1,5 százaléka szociális alapú, tehát az alacsony jövedelműek számára is megfizethető bérlakás.
Sokan azért kényszerülnek zsúfoltan, több generációval együtt lakni, akár hajléktalanszállón élni, mert nem jutnak szociális bérleményhez, a piaci albérletet a kaucióval együtt nem tudják megfizetni, egy saját tulajdonú lakáshoz jutásra pedig esélyük sincs.
Nem kevesen vannak, akik tetemes tartozást halmoznak fel, a magyar lakosság közel negyedének van valamilyen lakhatási hátraléka. Nem segít a rezsicsökkentés sem: az ugyanis nem szociális támogatás, a nagyfogyasztóknak kedvez, a fával, szénnel tüzelőket, vagy azokat, akiknél már kikapcsolták az áramot vagy a gázt, el sem éri. Az energiaszegénység közel 800 ezer háztartást érint ma Magyarországon.
A Habitat for Humanity szerint, ha az állam valóban érdemi módon akar javítani a lakhatási körülményeken, és enyhíteni szeretné ezt a megfizethetőségi válságot, akkor nem elég a bajba jutott devizahitelesek egy részét megsegíteni, és a családi otthonteremtési kedvezmény révén támogatni a tőkével rendelkezők saját lakáshoz jutását. Átfogó lakáspolitikára van szükség, amely határozott intézkedéseket hoz a megfizethetőség javítására, egyrészt egy központi, szociális alapon járó lakásfenntartási támogatás bevezetésével, másrészt a megfizethető bérlakások számának kiterjesztésével.
