Húszezer magyar holokauszt-áldozat emlékműve Ukrajnában

A legújabb kori történelem kutatói, feldolgozói sem foglalkoztak vele érdemben. A gyász, az együttérzés a „rendezetlen állampolgárságú”, máskor „külhonos” magyar, vagy Magyarországra menekült, valamilyen okból betelepült, majd Podóliába kihurcolt zsidók esetében elmaradt.

Az emlékezet hiányait okozta, hogy 1945 után Lévai Jenő újságíró, író munkáiban még felbukkan az első magyarországi tömeges deportálás említése, majd csend következett. Az Új Élet című zsidó újság 1960. évi naptárában Geyer Artúr írt róla, majd tizenhárom esztendő múltán Randolph L. Braham közölt tanulmányt a tragikus eseményről a Jeruzsálemben közreadott Yad Vashem Studiesben.

Újabb bő évtized elteltével Majsai Tamás publikálta tanulmányát a Ráday Gyűjtemény 1986-ban megjelent évkönyvében. A magyar holokauszt első felvonása Majsait tovább foglakoztatta, a téma feltárásában, megörökítésében úttörő munkásságot fejtett ki. Érdeme, hogy a deportálás megörökítéséért sokat dolgozott, hallgatóival a színhelyre utazott, emléktáblát állított. 

Említést érdemel Szirtes Zoltán, aki 1996-ban Temetetlen halottaink, 1941 – Kőrösmező, Kamenyec-Podolszk címmel kisebb, értékes kötetet tett közzé. Szirtes a túlélők megkeresésével, emlékbizottság alakításával is úttörő munkát végzett.  

A közel húszezer magyar áldozatot követelő szégyenletes deportálás  emlékét a Magyar Auschwitz Alapítvány, majd jogutódja, a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény is ápolta. Így került sor évfordulós megemlékezésekre, filmbemutatókra, budapesti emléktáblák avatására. Később a Magyar Zsidó Kulturális Egyesülettel összefogásban visszatérő szorgalmazásra, hogy a magyar kormány kövesse meg az áldozatokat, állítson emlékhelyet, emlékjelet az akkori határtérség Körösmezőn vagy a tömeggyilkosság színhelyén. 

Augusztus 27-én délután Kamjanec-Pogyilszkij városában (újabb ukrán elnevezés) a vérengzés színhelyén – a helyi lakosság részvételével – megindító ünnepséget rendeztek. A zárt vagonajtót megjelenítő, a temetőbe látogatót megrendítő emlékművet a magyar kormány költségén emelték. Avatóbeszédet dr. Latorcai Csaba helyettes államtitkár és Hmelnyickij megye kormányzója mondott.