Indiai antilopok: két anyától két borjú
Amikor a pesti állatkert több évtizedes szünet után 2009-ben ismét belevágott az indiai antilopok tartásába, egy tenyészpárral alapozta meg az állományt. Bambi és Bambino frigyéből az évek során összesen nyolc borjú született, s bár kettő közülük sajnos, életképtelennek bizonyult, ötöt (a 2011 májusában született Bambinát, a 2012 szeptemberében született Berkenyét, a 2013 májusában született Bangitát, a 2013 novemberében született Bodzát és a 2014 júniusában született Babonát) az anyaállat sikeresen felnevelt, egyről (a 2015 januárjában született Boldizsárról) pedig az állatgondozók gondoskodtak, mesterséges neveléssel és cumisüvegből történő táplálással. A felcseperedett állatok egy részét más állatkertek kapták meg, két itt született nőstény (Bodza és Babona) pedig továbbra is Budapesten látható.
Időközben azonban Bambinót ki kellett cserélni egy másik tenyészhímre, még azelőtt, hogy a lányai elérnék a szaporodóképes kort. Ezért – a rokontenyésztés elkerülésére – Bambino tavaly szeptemberben a Miskolci Állatkertbe költözött, s onnan helyette a hím Enzo érkezett Budapestre. Enzo érkezésekor Bambi már vemhes volt az előző hímtől, ám a januárra megszületett apróságot az új hím nem fogadta épp kitörő örömmel. Ezért is kellett végül mesterségesen felnevelni.
A most született két borjúnak már az új hím, Enzo az apja, ezért elmondható, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Ráadásul most már nem egy tenyészpárja van a fővárosi állatkertnek, hanem a csapat vezérhímje egy egész háremet birtokol, amelybe Bambin és Bodzán kívül Babona is bele tartozik, csakhogy ő még nem érte el az ivarérettséget. A következő években tehát még az is előfordulhat, hogy nem egy vagy kettő, hanem három, csaknem egy idős borjú cseperedik majd az indiai antilopoknál.
A néhány héttel ezelőtt született két borjú még nem kapott nevet, bár a fiatalabbikról, Bambi utódjáról azt már sikerült megállapítani, hogy lány. A gondozók E betűvel kezdődő neveken gondolkodnak, annak ellenére, hogy az állatkertekben elterjedt egyik névadási hagyomány szerint az anyaállat nevének kezdőbetűje a mérvadó. Ám mivel a csapatban élő felnőtt nőstények egymással rokonságban állnak (anya és két lánya), s ennek megfelelően mindegyikük neve B betűs, ésszerűnek látszik megkülönböztetésként az új hímtől, Enzótól született borjúknak E betűs nevet adni.
Az indiai antilop (Antilope cervicapra) magyarul kecskeantilop néven is ismeretes. Nemcsak Indiában, hanem Dél-Ázsia más területein, például Nepálban is előfordul. A Himalája lábától egészen a Hindusztáni-félsziget legdélebbi fokáig, kelet-nyugati irányban pedig Asszámtól Pandzsábig egyaránt őshonosnak számít. Ez azt is jelenti, hogy különféle éghajlati körülmények közt is megállja a helyét. Természetes élőhelyén kívül viszonylag jelentős mesterségesen betelepített állományaik élnek az USA, illetve Argentína területén is. Az antilopok körében aránylag kisebb termetű fajnak számít, a kifejlett állatok testtömege 25-40 kg között szokott lenni. A nőstények és a fiatal állatok világosbarna színűek, a domináns hímek viszont csokoládébarnák, és méretes, kissé pödrött szarvakat is viselnek. A fiatalok másfél éves koruk után érik el az ivarérettséget, élettartamuk pedig akár 10-15 év is lehet. Élőhelyének csökkenése, illetve a vadászat miatt fenyegetettségének mértékét veszélyeztetettség közelinek minősíti a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN).
Az antilopoknál a nőstény állatokat tehénnek, a hímeket bikának, a fiatalokat pedig borjúnak szokás nevezni. A viszonylag kisebb testű fajok esetében azonban nem ritka az sem, hogy a hímeket inkább bakoknak, az utódokat pedig gidának nevezik. Az indiai antilop esetében tehát mindkét megoldás helyénvaló.
