Nagycenk: kincs a Fertő-tájon

A Hanság peremén, már-már beékelődve Ausztriába, Nagycenk összefonódott a Széchényi-családdal. A nagyközség Széchényi-kastélya a korai klasszicizmus pompás emléke, hazánk kastélyépítészetének egyik kiemelkedő alkotása. Építését 1750 körül Széchényi Antal generális kezdte meg a kiscenki majorház helyén, annak falait is felhasználva. Széchényi Ferenc a soproni Ringer Józseffel építtette át a kastélyt 1799-ben.

Az épületegyüttes akkor kapott klasszicista homlokzatot. A birtokot Széchényi Ferenc fia, Széchenyi István örökölte, aki 1834–40 között a kastélyt Hild Ferdinánd soproni építésszel megújíttatta, kibővítette. A főépület mellé csatlakozó szárnyakba már beépítették a külföldi utazások során megismert technikai vívmányokat: a fürdőszobát és a vízöblítéses wc-t. Akkor vezették be a kastélyba a gázvilágítást is. Széchenyi István fia, Béla az épületen már csak kisebb átalakításokat végeztetett. Abban az időben a legnagyobb változás a kastély körül történt: Széchenyi Béla és felesége, Erdődy Hanna számos növényritkaságot telepített a kastélykertbe. A második világháború bombázásai az épületben súlyos károkat okoztak.

A kastély rekonstrukciója után, 1973-ban nyílt meg a Széchenyi István Emlékmúzeum a főépületben. Magyarország legnagyobb alapterületű emlékmúzeuma a Széchényi/Széchenyi család történetét és Széchenyi István életét mutatja be. Az épületegyüttes keleti részén, az egykori gazdasági szárnyban kapott otthont a méntelep.

A nagycenki plébániatemplom közelében, a temetőkertben áll a Széchenyi család mauzóleuma, történelmi zarándokhely. Ott, az évszázados hársfák árnyékában, a kriptaépületben alussza örök álmát Széchenyi István, a „legnagyobb magyar”.

A mauzóleum ovális alaprajzú kápolnáját 1778-ban emelték, a klasszicista előcsarnok 1806–10 között készült Ringer József tervei alapján. A bejárattal szemben álló oltár Hess Mihály egri festő alkotása. A bejárat felett látható orgona az 1800-as évekből származik, egykor Liszt Ferenc is játszott rajta. A lépcsőn lejutunk a kriptába. A kripta régebbi része ovális, az előcsarnok alatt kereszt alakú. A régi részben találjuk gróf Széchenyi István és felesége, Seilern Crescentia grófnő sírját. Körülöttük a kereszt alakú sírteremben a család számos tagja alussza örök álmát.

Széchenyi Istvánt ezrek kísérték utolsó útjára 1860. április 11-én. A temetést követő három napban több mint ötvenezren rótták le kegyeletüket sírjánál. A népes Széchényi család napjainkban is az ősi sírkertbe temetkezik. A dús növényzetű és kegyelettel gondozott sírkert hazánk egyik legszebb, legbensőségesebb temetője.

Állami támogatásból újult meg az idén tavasszal a nagycenki Széchenyi Mauzóleum, mely a magyar arisztokrácia mindmáig egyik legismertebb hagyatéka a magyar társadalom emlékezetében.

Európa egyik legszebb hársfasora, a magyar növénykultúra világcsodája a nagycenki hársfa-allé. A kettős hársfasort 1754-ben telepítette Széchenyi Antal és felesége. A2600 méterhosszú sétányt ma négyszázötven, egyenként16 métermagas hársfa szegélyezi, törzsük átmérője egy méter. A sétányt egykoron lovaglásra használták, ez magyarázza méreteit.

A hársfasor a Széchenyi-kastélytól Erdődy Hanna sírjához vezet. Széchenyi Béla 1870-ben vette feleségül Erdődy Lajos gróf leányát. Második gyermekük születése után, 1872-ben az asszony gyermekágyi lázban halt meg. A 26 éves Hanna utolsó kívánsága volt, hogy a híres hársfasor végében temessék el. A szarkofág alakú síremlék vörös gránitból készült, amelyet Kundmann Károly bécsi szobrász bronz domborművei díszítenek.

Feleségének halála után Széchenyi Béla búskomorságba esett. Az ázsiai körútjáról hozott különleges növénymagvakat a sír köré ültette, amelyek azóta hatalmas fákká erősödtek. A vigasztalan férj nem nősült meg újra, 46 év elteltével helyezték szeretett párja mellé. Sírjukon a felirat: „Legyenek oly boldogok a túlvilágon, amint egymást az életben hőn és hűn szerették.”