Orbán kiszámíthatatlansága árt a gazdaságnak

Manapság már nem az erőszak, hanem a bársonyököl jellemzi az olyan, új diktátorok uralmát, mint Orbán Viktor, Putyin, Erdogan, vagy éppen a venezuelai és a perui elnök – írja a New York Times. Ezek a politikusok „puha” despoták, akik összpontosítják a hatalmat, elfojtják az ellenzéket és kiiktatják a fékeket, illetve ellensúlyokat, viszont alig folyamodnak brutalitáshoz. Azzal fenyegetnek, hogy a maguk képére formálják át a világot, cinizmussal és korrupcióval váltva fel a szabadság és a jog elveit.

A Nyugatnak meg kell értenie, miként működnek ezek a rendszerek, és hogyan lehet szembeszállni velük. Gyakran fölöttébb tisztes választásokon szerzik meg a hatalmat, a széleskörű támogatottság nem kerül annyiba, mint a terror. A propagandát, a cenzúrát és a közvélemény tájékoztatásának más eszközeit vetik be, hogy meggyőzzék az embereket. Nyugat-ellenes érzelmekkel házalnak. Orbán például Európa politikai korrektségéről és hanyatló versenyképességéről gúnyolódott, miközben esdekelt az EU fejlesztési támogatásáért. 

Amikor a gazdaságnak jól megy, ezek a vezetők anyagi jutalmakkal fogják be a lehetséges bírálók száját. Nehezebb időkben jön a hírek megszűrése, a cenzúra. Hirdetési szerződésekkel megvesztegetik a különféle lapok, rádiók és tévék tulajdonosait, perekkel fenyegetőznek, arra bátorítják a kormánybarát befektetőket, hogy vegyék meg a kritikus orgánumokat. A verseny látszatát úgy őrzik meg, hogy megtartanak egy maroknyi ellenzéket. Újra alkalmazzák azt a reklámtechnológiát, amely eredetileg azért született, hogy azzal adják el a Ford autókat, vagy éppen a Pepsi Colát.

Ám – ha csak lehet – őrizkednek az erőszaktól, mert az leleplezi a rendszer igazi természetét és a támogatókból ellenfeleket csinál. Ehelyett inkább végtelen perekbe kényszerítik a politikai vetélytársakat. Nem kell mártírokat gyártani, amikor az ellenzéket az időre játszva is lehet győzni. 

A cikk ellenszerként azt ajánlja, hogy a nyugati demokráciák alapítsanak rádiókat, tévéket az adott ország nyelvén, mert így ellensúlyozhatják a hivatalos propagandát, valamint a cenzúrát. Azonkívül türelemre van szükség, mert az információra épülő diktatúrák érzékenyen reagálnak a modernizáció nyomására. És azt is tisztázni kell, hogy a Nyugat miként segíti ezeknek az autokratáknak az uralmát. Ha valaki a zsarnokok mellett lobbizik, akkor azt az üzleti etika súlyos megsértésének kell tekinteni. 

Magyarország provokálja az unió értékeit, a szervezetnek meg kell küzdenie a magyar problémával – állítja a Wall Street Journal. Mintha az EU-nak nem lenne elég a fenyegető görög csőd vagy a készülő brit népszavazás, most még azzal is szembe kell néznie, hol van a határ a közösség felhatalmazása és tagállamai szuverén jogai között. A múlt héten Strasbourgban már az 5. meghallgatást tartották Strasbourgban azóta, hogy Orbán Viktor hatalomra került. Az ok: a halálbüntetés visszaállításának meglebegtetése, illetve sokak által megosztónak és diszkriminatívnak minősített konzultáció a bevándorlásról. A tanácskozáson a Bizottság illetékese a magyar szavazati jog felfüggesztésével fenyegetőzött. 
Nem ez az első eset, hogy a magyar vezető összetűzésbe kerül Brüsszellel, mert állítólag hetykén viszonyul az európai értékekhez. A földrészen sokakat riadóztatott pl., hogy Orbán a magyar történelem nacionalista verzióját erőlteti, utóbbi elkendőzi a kellemetlen epizódokat, ideértve, hogy a magyar hatóságok közreműködtek a náci népirtásban. A szomszéd államokat nyugtalanítja, amikor a politikus arról beszél, hogy közösségi jogokat kell adni a határon túli magyar kisebbségeknek. Bírálta az unió válaszát a Krím megszállására és az ukrán válságra.

Budapest természetesen tagadja, hogy nem törődik az európai értékkel. Ellenben azzal vádolja Brüsszelt, hogy az egyenszabályokat alkalmaz, és nem kellő mértékben veszi tekintetbe, hogy az ország még mindig a szocializmus örökségével küszködik. Továbbá hogy a liberális piacgazdasági modellt nem lehet egy az egyben átültetni az olyan társadalomban, amelyből hiányzik a független intézmények hagyománya, ellenben az állam mindig is vezető szerepet töltött be.

Magyarországon ugyanakkor sokakat kiábrándított, hogy a GDP szintje 25 év elteltével még mindig csupán a nyugat-európai átlag 40%-nál jár. 

Az, hogy Orbán az antikommunista mozgalom fiatal vezetőjéből az „illiberális állam” lelkes híve lett, abban közrehatottak a pénzügyi világválság idején szerzett tapasztalatok. Kiderült ugyanis, hogy nagyon sebezhető a gazdasági modell, amely túlzottan támaszkodik a külföldi tőkére, hogy fedezni tudja a költségvetés és a fizetési mérleg hiányát, illetve amelyben vakmerően sok jelzálogot jegyeznek svájci frankban.

A miniszterelnök a válságból azt a következtetést vonta le, hogy az addiginál jobban ki kell építeni a saját erőt. Ez a politika egy bizonyos szinten feltűnően sikeres. A bírálók azonban rámutatnak, hogy Orbán kiszámíthatatlansága árt a gazdaságnak, elriasztja a külföldi beruházókat. Az idegen kézben lévő bankok visszafogják tevékenységüket, továbbá négy millióan élnek a szegénységi szint alatt. A munkanélküliség hivatalosan 7,8% körül mozog, ám ez részben a közmunkának köszönhető, 500 ezren pedig más országokba mentek dolgozni. Mindez a Jobbik népszerűségét növeli. 

Mindebből még nem következik, hogy az EU-nak Magyarország kapcsán is olyan holtpontra kell felkészülnie, mint a görögök vagy a britek esetében. Azt még Orbán ellenfelei is elismerik, hogy a miniszterelnök tudja, mikor kell visszakoznia. És a Jobbik is azt állítja, hogy Európa-barát párt. Utóbbi persze összefügghet azzal az 5–6 milliárd eurós támogatással, amely a magyar GDP 5%-nak felel meg, és amely tavaly Brüsszelből érkezett.

Végül is ez olyan értéke az uniónak, amelyet általában elismernek.