Akadémiai bormustra – arattak a vörös- és a desszertborok

Mi köze az Akadémiának a borászathoz? – hangzott az MTA elnökének már-már költői kérdése a mai díjátadón. Nagyon is sok. Kezdve azon, hogy az intézmény alapítója, maga Széchenyi István is szorgalmazta a szőlőművelést, borászatot, és a tudósoktól sem idegen egy-egy pohár jófajta nedű felhörpintése. Lovász László is – feleségével együtt – olyan családból származik, ahol a felmenők között szép számmal voltak borászok. A Magyar Tudományos Akadémia első embere azt is elmondta, hogy figyelemmel kíséri az ágazat fejlődését, amely nagy ívűnek mondható az utóbbi néhány évtizedben. „Nehéz olyan embert találni Magyarországon, aki ne kötődnék valamilyen formában a borhoz” – mondta köszöntőjében Lovász László. „Az MTA örömmel vállalja a bormustra megrendezését, mert ez a magyar borászok kiemelkedő szaktudásáról tanúskodik.”

 

Az idén egyébként főként a vörös- és a desszertborok nyerték el a zsűri tetszését. A bíráló bizottság – élén Freund Tamás akadémikussal, a Magyar Bor Akadémia tagjával – 45 magyar pincészet és borászat 110 bora közül választotta ki azt a hetet, amely egy éven keresztül viselheti „Az MTA Bora” elismerő címet. Ezeket az italokat kínálják az Akadémia rendezvényein a vendégeknek.

Felső kategóriában fehér-, vörös- és desszertborokat, középkategóriában pedig száraz és félszáraz, illetve félédes és édes fehérborokat, valamint száraz vörösborokat és rozékat rangsoroltak a bírálók.

A mustrára a 22 magyar borvidék közül 13-ból érkezett nevezés. A legtöbbel, 35-tel az idén is a tokaji pincészetek és borászatok voltak jelen a versenyen. A villányiból22, aszekszárdiból pedig 10 bort jelöltek készítőik. A leggyakoribb évjárat a 2013. volt.

Bár a borverseny egyik fő célja az őshonosnak tartott, vagy a Kárpát-medencében már régen meghonosodott fajták (kadarka, kékfrankos, furmint, olaszrizling, hárslevelű stb.) népszerűsítése, a furmintot leszámítva az idén sem a hazai szőlőfajtákból készült borok szerepeltek jól. A bírálók alig találkoztak olaszrizlinggel, kéknyelűvel, Irsai Olivérrel vagy cserszegi fűszeressel, kékfrankosból mindössze három volt, a kadarka pedig teljesen hiányzott.

A bírálók egyetértettek abban, hogy minden eddiginél magasabb alkoholszintet tapasztaltak mind a fehér-, mind a vörösborok esetében. A tavalyi 21-gyel szemben összesen hét rozét neveztek, és a középkategória száraz fehérborainak száma is jócskán elmaradt az előző évitől – vélhetően a kedvezőtlen 2014. évjárat miatt. Ugyancsak kevesebb nevezés érkezett a desszertborok mezőnyében, a bírált borok azonban e kategóriában kiválóan teljesítettek. A felső kategóriás vörösborok esetében ugyanakkor volt miből válogatni, és magas volt a minőség is. A középkategória félédes/édes fehérborainál is nagy volt a verseny, szép tételeket csorgattak a poharakba: a tapasztalatok szerint e kategóriának egyre nagyobb a szerepe a gasztronómiában.

A Magyar Tudományos Akadémia bora 2015 elnevezésű borverseny díjazottjairól részletesen ITT tájékozódhatnak az érdeklődők; tessék kattintatni!