Mostantól szabadon felhasználhatók a Radnóti-versek – lejárt a 70 éves szerzői jogi védelem

 

A most lejáró védelmű művészek közül kiemelkedik Radnóti Miklós (1909–44), aki a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott. A második világháború végén zsidó származása miatt (bár 1943. május 2-án a budapesti Szent István Bazilikában Gyarmati Fannival együtt – lelki meggyőződésből – felvette a keresztséget) munkaszolgálatosként kegyetlen körülmények között dolgoztatták, majd Abda mellett kivégezték, és tömegsírba helyezték. A Nem tudhatom, a Levél a hitveshez és sok más verse beleégett minden magyar ember emlékezetébe, jóval túlmenően a kötelező iskolai memoritereken.

A 70 éve mártírhalált halt Radnóti Miklós verseit 2015. január 1-jétől bárki szabadon, tehát engedélykérés és jogdíjfizetés nélkül felhasználhatja – akár könyvkiadásról, internetes közlésről, megzenésítésről vagy éppen hangoskönyv készítéséről van szó. Az Artisjus adatbázisában csaknem 200 olyan dal szerepel, amely Radnóti műveire épült: Bárdos Lajos kórusműveitől a Kaláka-együttesen át a ma igen népszerű Szabó Balázséig, akinek koncertjein mindig csúcspont a Radnóti-versre írt Bájoló. Ezek a dalok mostantól „felemás” szerzői jogi védelmet élveznek: zenéjüket továbbra is védi a jog, szövegüket már nem. Tehát például lemezen történő kiadásukra vagy online zeneáruházas letöltésükre fele akkora jogdíj megfizetésével lesz lehetőség.

„A gyakorlat azt mutatja, hogy a művek kereskedelmi forgalmát nem lendíti fel a védelem lejárta. Nem valószínű tehát, hogy a könyvesboltban mostantól lényegesen több és olcsóbb Radnóti-kötettel találkoznánk. Természetesen a kiadók világán kívül is van rengeteg olyan elhivatott személy vagy intézmény, aki mostantól könnyebben elérhetővé tudja tenni a műveket, ahogy ezt tavaly ilyenkor Rejtő Jenő műveinél is láttuk. Erre az internetes közeg valódi lehetőséget kínál" – magyarázza a védelmi idő lejártának hétköznapokban észlelhető hatását Tóth Péter Benjamin, az Artisjus stratégiai és kommunikációs igazgatója.

A szellemi tulajdonjogok sajátossága, hogy – a fizikai tulajdontól eltérően – csak bizonyos ideig nyújtanak oltalmat a szerzőknek, feltalálóknak, jogtulajdonosoknak. A szerzői jog az Európai Unió államaiban mindenütt a szerző életében és halála után 70 évig védi a műveket. Ez idő alatt csak a szerző vagy örököse engedélyével lehet nyilvánosan felhasználni a verseket, regényeket, zeneműveket, fotó- vagy képzőművészeti alkotásokat.

A védelmi idő elsősorban azért ilyen hosszú, hogy a szerző házastársa, gyermekei, unokái számára valódi hagyatékok legyenek az alkotások. Ez az időtartam így a művek legnagyobb részének teljes élettartamát lefedi. Egy friss tanulmány szerint Európában minden 10 jogdíjkifizetésben részesülő személyből 9 élő szerző, és csak 1 örökös. Ennél jóval kisebb azon művek aránya, amelyek még a szerző halála után 70 évvel is rendszeresen elhangoznak, kereskedelmi forgalomba kerülnek. Ezek a művek valóban a közös kultúrakincs részét képezik, és ezt a jogi szabályozás is elismeri a szerzői jogi védelem megszűntével.

 

2015. január 1-jétől a következő alkotók művei is szabadon felhasználhatók:

Antoine de Saint-Exupéry, francia író, 1900–44, a Kis herceg alkotója (természetesen csak az eredeti, francia nyelvű változat – a fordítók szerzői jogait külön kell vizsgálni)

Edvard Munch, norvég expresszionista festő, 1863–1944, a Sikoly alkotója

Balogh Rudolf, fotográfus, 1879–1944, a „magyaros stílus” egyik megteremtője. A róla elnevezett állami kitüntetés a magyar fotográfia legrangosabb szakmai díja.

Dési Huber István, festőművész, grafikus, 1895–1944.

Horvay János, szobrász, 1874–1944, a „Kossuth-szobrok specialistája”. Ő alkotta a budapesti Kossuth térre a melankolikus Kossuth-szoborcsoportot is, amelyet 1952-ben eltávolítottak, majd Dombóváron állították fel 1973-ban. Most az Országháza előtt ismét látható a csoport, amely az eredeti másolata.

Róth Miksa, üvegfestő és mozaikművész, 1865–1944. Művei megtalálhatók a többi között az Országházában, a Szent István Bazilikában és a Zeneakadémián.

Szomory Dezső, író, drámaíró 1869–1944, máig népszerű színdarabok, például a Hermelin és a II. József alkotója.

Az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület a zeneszerzők, szövegírók, zeneműkiadók és irodalmi szerzők egyesülete. Az alkotók azzal bízták meg, hogy egyes szerzői jogaikat kezelje, s így jövedelemhez jussanak munkájuk után. Ezért jogdíjat szed azoktól, akik a műveket – egyebek között profitszerzési céllal – nyilvánosan felhasználják, és a beszedett díjat kifizeti az érintett szerzőknek. Az Artisjus küldetésének része, hogy minél egyszerűbbé tegye az alkotók és az alkotásokat használók viszonyát mindkét oldal megelégedésére; ezért közvetítő-szerepre törekszik a zenerajongók, könyvbarátok, illetve a szerzők és a jogalkotó között. – Az Artisjus jogelődjét 1907-ben alapították a magyar zeneszerzők, szövegírók és zeneműkiadók. Ma közvetlen megbízással mintegy tízezer magyar szerző jogait kezeli, ezen kívül a hasonló külföldi szervezetekkel kötött szerződései alapján több millió zenei és irodalmi szerző jogkezelését végzi a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál bejegyzett közös jogkezelő szervezetként.