Budapesti kávéházi séták – kóstolással fűszerezve

A városi sétákat kínáló weboldal most egyebek mellett Budapest elfeledett kávéházaira kívánja ráirányítani a figyelmet. A fényárban úszó hatalmas termekkel,  velencei tükrökkel és csillárokkal büszkélkedő kávéházak valaha elválaszthatatlanok voltak a nagyvárosi életformától. A hazai művészeti és kulturális élet pezsgő központjaiként ismerte őket a nagyközönség, de megfordultak bennük „civilek” is, akik kíváncsiak voltak e különleges, egzotikus világra. Nevük – Japán, Abbázia, Sorrentó, New York… – elvágyódást tükrözött, szinte azt sugallta, hogy úgy érezheti ott magát az ember, mintha külföldön, mesebeli világban járna. A képzeletbeli „szabad kikötők” ma már csak nyomokban találhatók meg a fővárosban, helyükön bankok, üzletek, irodák működnek.

A Hosszúlépés – a Douwe Egberts Omniával összefogva – e titkok nyomába ered. A séták résztvevői szeptember 27–29-e között megidézik a múltat, próbálják megfejteni, hogy milyen lehetett kávéházba járni az első világháború előtt. Milyen lehetett betérni oda, ahol az egyik asztalnál Kosztolányiék társasága, a Nyugatosok beszélgettek, vitatkoztak, mulattak, vagy Lechner Ödön ült hívei körében, Rippl Rónai József tartott asztalt, visszatérni oda, ahol a sarokban József Attila írta halhatatlan sorait.

A kávéház bizonyíték volt arra is, hogy békésen megférnek egymás mellett a társadalom különféle rétegei, osztályai – pártállástól és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. A kávéház volt az első olyan intézmény, amelyet nők is (viszonylag) szabadon látogathattak, s ahol egymás mellett, teljes békességben ült gazdag iparos és szegény művész.

Minden kávéháznak saját törzsasztala, közönsége, arculata volt. A Zrínyit például úgy ismerték, mint Pest rosszhírű vendéghelyeinek egyikét, innen ered a zrínyista, zrinyiszt kifejezés, ami a korabeli argóban naplopót, dologkerülőt jelentett. A legjobb történetek és legendák is a kávéházakban születtek. A kávéházi séták résztvevői azt is megtudhatják, miért készült az „Ezt a képet az Abbazia kávéházból loptam” feliratú bélyegző, és hogyan került egy fiatal újságíró őrültek házába – egy tréfa következményeként.

Aki eljön a sétákra, belekóstolhat a századfordulós Budapest életébe, majd a járkálás végén (szeptember 29-én) betérhet – az Omnia közreműködésével ­– az egykori Japán Kávéházba, ahol napjainkban az Írók Könyvesboltja működik. Kávékülönlegességeket kóstolva tekinthető meg a korabeli mennyezet eredeti részlete és egy rekonstruált nagyobb felület is.

Szeptember 27-től a pesti Erzsébet téren található a Hello Wood által tervezett és épített csésze-installáció, melynek látogatói a kávé világnapján kávékóstolót is kapnak. A városi sétákon ingyenes a részvétel, de regisztrációhoz kötött.

A sétákra ITT lehet jelentkezni.