A szellemi tulajdon világnapja – kitüntették az oktalanul megszüntetett Delta alapítványát

Az azóta eltelt csaknem másfél évtizedben a világ iparjogvédelmi és szerzői jogi hatóságai – itthon a Magyar Szabadalmi Hivatal, illetve utóda – változatos programokkal, rendezvényekkel, akciókkal és kezdeményezésekkel valósították meg a közösen vállalt célt: az alkotóerő reflektorfénybe állítását. Továbbá: a szellemi tulajdon oltalmának népszerűsítését és fáradságos művelésének társadalmi figyelemmel elismerését. Kezdetektől célul tűzte ki az ars és a techné összekapcsolását a magyar művészeti és technológiai kultúra örökségének ápolásában, közvetítésében és védelmében jeleskedő intézmények előtti tisztelgéssel – az ugyancsak 2000-ben alapított Millenniumi Díjával.

Az emberi alkotó tevékenység egyaránt hajtóereje a haladásnak a tudományban, az üzleti életben, a technológiában és a művészetekben – azaz minden emberi törekvésben. E korlátlan erőforrás felismerése, fejlesztése és gazdasági tőkeként hasznosítása kulcsfontosságú korunkban ahhoz, hogy javíthassunk az emberi élet minőségén.

A világnap mai, budapesti ünnepségén a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban nyújtották át az idei Millenniumi Díjakat. A díjat a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke alapította a magyar millennium évében a szellemi tulajdon védelmében fontos szerepet játszó intézmények elismerésére.

A kitüntetettek: a Delta Alapítvány, a Magyar Fordítóház Alapítvány, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára és a veszprémi Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Kar Bio-Nanorendszerek Kutatólaboratóriuma.

Ötven éve sugározta első alkalommal a Magyar Televízió a Delta tudomány-népszerűsítő heti magazint. A főcím markáns és emlékezetes dallama az egyik első, elektronikus szintézissel előállított zene volt hazánkban, és ikonikussá tette a műsort, amelyben a hazai tévénézők az akkoriban szokatlan módon a hazai műhelyek eredményei mellett a nyugati világban elért tudományos-technikai újdonságokkal is megismerkedhettek.

A Delta Alapítvány pedig 25 éve jött létre, hogy a tudományos ismeretterjesztés körülményeit javítsa, a Delta alkotóközösségét összefogja. Műhelyéből a fiatal, tehetséges tévés, filmes alkotók, tudományos újságírók egész nemzedékeit bocsátotta ki, akik számos szerkesztőségi műhelyben és más munkaterületen bizonyították már rátermettségüket.

A tévéműsor az elsők között, 1976-ban váltott fekete-fehérből színes adásra. A Delta 2000-ben megújulva, a kor ismeretterjesztése jegyében szerepelt továbbra is rendszeresen a képernyőn. Nézettsége mindvégig magas volt, rendszeresen százezreket ültetett a képernyő elé.

A műsor készítői számos vetélkedő szervezésével érdeklődő fiatalok ezreit mozgatták meg a gimnáziumoktól a szakiskolákig.

A közszolgálati televízió vezetése két éve, indokolás nélkül levette a programról a Deltát. A tévé archívuma több mint 1500 adás közel 45 000 percét őrzi. A pótolhatatlan szellemi műhelyt a Delta Alapítvány hivatott egyben tartani és az új lehetőségeket keresni. (A díjat Montskó Éva alapítványi elnök vette át.)

A Magyar Fordítóház 1998-i megnyitása óta fogadja azokat a külföldi fordítókat, akik magyar szépirodalmi, bölcseleti, társadalomtudományi műveket ültetnek saját nyelvükre. Balatonfüreden, az egykori Lipták-villában működő, szellemi értékek alkotására sarkalló műhely a magyar irodalom soknyelvű birodalma. A fordítók magyar nyelvi közegben dolgozhatnak, találkozhatnak kortárs magyar írókkal, és megismerhetik a magyar irodalom legújabb alkotásait.

Klasszikus – Madáchtól Kosztolányin át Illyésig, Petriig – és kortárs íróink, költőink (Esterházy, Nádas, Kertész, Závada, Parti Nagy, Varró) hosszú sora olvasható közeli és távoli nyelveken – szerbül, horvátul, szlovákul, németül, finnül éppúgy, mint vietnami vagy hindi nyelven fordítóik itt töltött, termékeny napjainak köszönhetően. A ház falai közt készült a többi között a román–magyar szlengszótár, a 77 magyar népmese olasz fordítása.

A munkát hatezer kötetes könyvtár és a modern kor műszaki eszközei segítik. Az alkotók a fordítandó mű terjedelmétől függően 2–8 hétre szóló ösztöndíjat nyerhetnek el, ebből fedezik ellátásuk költségeit. A pályázatokat a Magyar Fordítóház Alapítvány öttagú kuratóriuma folyamatosan bírálja el. A Fordítóház kisebb rendezvényeknek, szimpóziumoknak, műhely-foglalkozásoknak is otthont ad, vagy éppen a Balassi Intézet műfordító szakos hallgatóinak – mestermunkájuk elkészítéséhez. A Magyar Fordítóház Alapítvány tagja az európai fordítóházak és az európai irodalmi központok hálózatának. (A Millenniumi Díjat Rácz Péter alapítványi elnök vette át.)

Hazánk legnagyobb történeti fényképgyűjteménye, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára 140 esztendős múltra tekint vissza, és mintegy millió fényképet őriz. Kincsestára a magyar föld városairól, tájairól, a magyar történelem fontos személyiségeiről és pillanatairól készült képeknek. A gyűjteményben technikai különlegességek: dagerrotípiák és fotókerámiák is megtalálhatóak. Elsőként nyilvántartásba vett darabját 1874-ben helyezték el a gyűjteményben.

A Magyar Nemzeti Múzeum 1884-ben létrehozott Történelmi Képcsarnoka, majd az 1957-ben megalakult Legújabb-kori Történeti Múzeum tekinthető a gyűjtemény két fontos elődjének. A fényképtár a teljesség igényével gyűjti, rendszerezi, dolgozza fel és restaurálja a magyar történelemre vonatkozó felvételeket. Fotótörténeti és fotótechnika-történeti fényképanyaga is kincset érő, fontos forrás a kutatók számára. 

A Történeti Fényképtár 1995-től a Magyar Nemzeti Múzeum önálló főosztálya. Főbb tematikus gyűjteményei a portré- és csoportkép-gyűjtemény; a városkép-gyűjtemény; Magyarország nemzetközi kapcsolatai. Őrzi a Magyar Állam által 2009-ben megvásárolt, csaknem ezer darabból álló Robert Capa / Friedman(n) Endre mester-kópia sorozatot, a világon meglévő három hasonló sorozat egyikét. A tavalyi Capa-centenáriumra ebből a gyűjteményből válogatták a Nemzeti Múzeumban rendezett nagysikerű, „A játékos” című kiállítás, és számos itthoni és külföldi bemutató anyagát. (A díjat dr. Cs. Lengyel Beatrix főosztályvezető, a fényképtár vezetője vette át.)

A Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Kar Bio-Nanorendszerek Kutatólaboratórium tevékenységében alapvető szerepet játszik a fehérjékből felépülő önszerveződő szupramolekuláris rendszerek szerveződési és működési elveinek kutatása, a felismert törvényszerűségek bio- és nanotechnológiai alkalmazása. Munkatársai más műhelyekkel közösen új szenzorelveken alapuló diagnosztikai eljárások kifejlesztésén dolgoznak a környezet és élelmiszerbiztonság, valamint az egészség megőrzése végett.

A kutatások egyik kiemelt célja olyan mesterséges receptorok előállítása, amelyek egyrészt számos alkalmazásban helyettesíthetik a manapság általánosan használt monoklonális ellenanyagokat, másrészt polimerizációs képességüknél fogva különféle szupramolekuláris szerkezetek építését teszik lehetővé. A kutatólaboratórium rangot adó eredményei a többi között azt a célt szolgálják, hogy felderíthessék: milyen szerepet játszanak a flagellin fehérje egyes részei a flagelláris filamentumok szerkezetének kialakításában.

Kutatásai másik fő iránya polimerizációra képes olyan enzimek előállítása, amelyekből a biokonverziós technológiákban előnyösen használható szupramolekuláris multienzim-rendszerek építhetők.

Az alapkutatási eredmények gyakorlati alkalmazására eljárást dolgoztak ki a flagelláris filamentumokból felületi kötőrétegek létrehozására. Mesterséges flagellin alapú nehézfém-kötő receptorokat állítottak elő, amelyek bioszenzorok érzékelőelemeiként alkalmasak az ivóvizek nehézfémekkel való szennyezettségének kimutatására. A sikeres kutató, fejlesztő tevékenység eredményeit a közeli múltban elfogadott két hazai szabadalom is megerősíti. (A veszprémi tudományos műhely munkatársai nevében dr. Vonderviszt Ferenc egyetemi tanár vette át a díjat.)