Csaknem 32 ezer ember áll ma cselekvőképességet teljesen kizáró gondnokság alatt. Az érintettek életük egyetlen jelentős területén sem hozhatnak döntést, bármikor intézetbe zárhatók, vagyoni ügyeikben és családjogi aktusaikban korlátozhatók, akár akaratuk ellenére egészségügyi beavatkozásnak vethetők alá. Tudományos tények sora bizonyítja azt, hogy a cselekvőképesség teljes korlátozása teljesen alkalmatlan a fogyatékos személyek védelmére, ezzel szemben kiszolgáltatottá, védtelenné teszi őket, és hosszú távon akadályozza a társadalmi beilleszkedést és a személyes felépülést. A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, hazánk által 2007-ben az összes képviselő igen szavazatával elfogadott ENSZ-egyezmény értelmében Magyarországnak is meg kell szüntetnie a fogyatékos személyek körében csak joghalálként emlegetett jogintézményt.
Mivel az új polgári törvénykönyv – a hatályát vesztő régi kódexhez hasonlóan – rendelkezik a cselekvőképesség teljes korlátozásáról, az ombudsman az AB-hez fordult, hogy állapítsa meg a jogintézmény alaptörvény-ellenességét. Az AB elutasította az indítványt. A bírák érvelése szerint a cselekvőképesség teljes korlátozása nem ellentétes az emberi méltósághoz való joggal, a magánélethez való joggal, és az ENSZ fogyatékosügyi egyezményével sem. Az érvelés szerint a korlátozás ugyan beavatkozást jelent az érintettek magánszférájába, azonban a bírák szerint legfeljebb további eljárási szabályok bevezetése lehet szükséges. A határozat szellemiségét Lenkovics Barnabás különvéleménye tükrözi legjobban, amely szerint „a gondnokság jogintézménye [...] nem elvesz, hanem hozzáad, pótol, kiegészít valamit, ami hiányzik, illetve hiányos. Teszi mindezt éppen az egyén önrendelkezési jogának kiteljesítése, törvény előtti egyenlőségének biztosítása, emberi méltóságának védelme (sérthetetlensége) érdekében.” A mondat az AB szándékát bizonyára kifejezi, a tényekhez azonban nincs köze, hiszen a cselekvőképesség teljes korlátozása jogfosztottságot jelent.Verdes Tamás, a TASZ fogyatékosügyi programvezetője szerint „a döntés a múlt század jogfelfogását tükrözi. A cselekvőképesség elismerése a fogyatékos állampolgárok társadalmi aktivitásának, beilleszkedésének az egyik legfontosabb alapfeltétele. Úgy látszik, hogy a kormány után most már az AB is örök gyerekként tekint a fogyatékos emberek egy részére.”
