Európai Bíróság: hátrányos megkülönböztetés lehet a magyar kiskereskedelmi különadó

A luxembourgi székhelyű Európai Bíróság ma ismertette a Hervis-ügyben hozott ítéletét, a bolti kiskereskedelmi tevékenységre kivetett – azóta már megszűnt – magyar különadóval kapcsolatban.

A székesfehérvári törvényszék a Hervis Sport- és Divatkereskedelmi Kft. és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága jogvitájával kapcsolatban azzal a kérdéssel fordult az uniós igazságszolgáltatási fórumhoz, hogy az EB állapítsa meg: összhangban van-e az uniós joggal a szóban forgó különadó.

A luxembourgi ítélkező fórum megállapította: az idevágó uniós előírásokat – az EU működéséről szóló szerződés 49. és 54. cikkét – úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes a bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett adóra vonatkozó olyan tagállami jogszabály, amely e jogszabály értelmében kapcsolt vállalkozásnak minősülő, vállalatcsoportba tartozó adóalanyokat arra kötelezi, hogy árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazása keretében adják össze, majd az így kapott adóösszeget egymás között valós árbevételük arányában osszák szét, amennyiben a vállalatcsoportba tartozó és a különadó legfelső adósávjába eső adóalanyok többnyire más tagállamban székhellyel rendelkező társaságok kapcsolt vállalkozásai.

Hogy ez az utóbbi feltétel, vagyis a más tagállami székhelyhez kapcsolt jelleg ténylegesen megvalósul-e, annak ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság, vagyis a székesfehérvári törvényszék feladata.

A Hervis Magyarországon sporteszközöket értékesítő üzleteket működtet, és olyan vállalatcsoport részét képezi, amelynek az anyavállalata (a SPAR Österreichische Warenhandels AG) más tagállamban rendelkezik székhellyel. A magyar jogszabály szerint a Hervis köteles megfizetni az e vállalatcsoportba tartozó valamennyi vállalkozás által fizetendő különadó egy részét. E jogszabály alkalmazása azonban azzal jár, hogy a Hervist egyértelműen magasabb átlagos adómérték terheli annál, mint amely a kizárólag a saját üzleteinek árbevételéből álló adóalap szerint alkalmazandó lenne.

Mivel az adóhatóság elutasította a Hervis arra irányuló kérelmét, hogy mentesítse a különadó alól, a Hervis keresetet indított Magyarországon. A magyar bíróság azt kérdezte az Európai Bíróságtól, hogy a különadóra vonatkozó magyar szabályozás összeegyeztethető-e a letelepedés szabadságával és az egyenlő bánásmód elvével, amennyiben potenciálisan hátrányosan megkülönböztető hatásokkal bír azon adóalanyok irányában, amelyek valamely vállalatcsoporton belül egy másik tagállamban székhellyel rendelkező társaság kapcsolt vállalkozásai.

Az Európai Bíróság megállapította: a különadóra vonatkozó magyar jogszabály elhatárolja egymástól az adóalanyokat attól függően, hogy valamely vállalatcsoportba tartoznak-e vagy sem. Noha nem hoz létre közvetlen hátrányos megkülönböztetést – hiszen a különadót azonos feltételek mellett vetik ki a Magyarországon bolti kiskereskedelmi tevékenységet folytató valamennyi társaságra –, ezen elhatárolási szempont azzal a hatással jár, hogy hátrányos helyzetbe hozza a kapcsolt vállalkozásokat azokkal a jogi személyekkel szemben, amelyek nem képezik valamely vállalatcsoport részét.

E tekintetben a luxembourgi ítélkező fórum kifejtette, hogy egyrészt a különadó mértéke igen erősen progresszív – különösen a felső adósávban –, másrészt a különadót a kapcsolt vállalkozások esetében a csoportszinten összevont árbevétel alapján számítják ki, míg a vállalatcsoportba nem tartozó jogi személyek – mint például a független franchise-jogosultak – esetében az adóalap az adóalany elkülönülten vett árbevételére korlátozódik.

Az uniós igazságszolgáltatási fórum a hozzá kérdést intéző magyar bíróság feladatává teszi annak vizsgálatát, hogy a magyar piacon ez a helyzet valósul-e meg. Igenlő válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróságnak meg kell állapítania, hogy a magyar jogszabály a társaságok székhelyén alapuló olyan közvetett hátrányos megkülönböztetést vezet be, amelyet nem igazolnak közérdeken alapuló kényszerítő indokok.

 

A minisztérium szerint a kiskereskedelmi különadó nem ütközik az uniós jogba

(13,20) A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) szerint az Európai Bíróság döntése megerősíti a magyar álláspontot, amely szerint a kiskereskedelmi különadó nem valósított meg diszkriminációt a különböző értékesítési formák között. Az ítélet nyitva hagyja ugyanakkor azt a kérdést, hogy a kapcsolt vállalakozások esetében sértheti-e az uniós jogot az ágazati különadó árbevétel-összeszámítási szabálya.

Az NGM szerdai közleménye szerint az Európai Bíróság ítéletéből következően a hátrányos megkülönböztetés uniós jogi tilalmával, az uniós jogi alapjogokkal, különösen a letelepedés szabadságával nem ellentétes az olyan adó, mint amilyen – a jelenleg már hatályát vesztett – magyar ágazati különadó volt.

Ezzel az utolsó, ágazati különadót érintő uniós eljárás Magyarország számára pozitív eredménnyel lezárult – emeli ki a közlemény.

A közlemény szerint a kormány üdvözli a bíróság döntését, hiszen megerősíti a magyar álláspontot, amely szerint a hazai ágazati különadó sem közvetlen, sem közvetett diszkriminációt nem valósított meg a különböző értékesítési formák, így a franchise-jellegű értékesítés és az üzletláncban történő értékesítés között sem.

Az ítélet nyitva hagyja ugyanakkor azt a kérdést, hogy sértheti-e az uniós jogot a bolti kiskereskedelmi tevékenységre vonatkozó ágazati különadó kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó árbevétel-összeszámítási szabálya bizonyos esetekben. Ennek eldöntését az Európai Bíróság a hazai bíróságra bízta. A magyar bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó törvényi szabály milyen mértékben érintette a külföldi székhelyű kapcsolt vállalkozással rendelkező hazai cégeket.