Fonó zenekar: Vadbarokk – lemezbemutató a MüPá-ban

Az együttes Vadbarokk című, legújabb albumát fogja előadni, amelynek érdekessége: nem csupán a népzenének a műzenére gyakorolt hatásával foglalkozik, hanem titkokra is rávilágít. Nevezetesen: milyen módon hatott a műzene a kései barokk kor népzenéjére. A Fonó zenekar avatott partnere a Musica Profana régizene-együttes lesz a koncerten.

A Fonó zenekar a 60-as években kezdődött táncház-mozgalom újhullámának második nemzedékét képviseli. Koncertjein, lemezein a magyarok és a szomszéd népek népzenéjével találkozhatunk, a hagyományokhoz hű tolmácsolásban. A zenekar muzsikusai a népzene rejtett dimenzióinak és hangulatainak feltárására törekszenek, emellett a különféle műfajok közelítésére törekednek. Ilyen volt a 2003-ban a francia Ensemble Justiniana operatársulattal megvalósított Barbe Bleue-kezdeményezés, a Bartók műveiből és népzenei előképeiből összeállított, Túlparton című lemez.

Az említett szándékkal összhangban, a beszédes című Vadbarokk album alapgondolata abból a felismerésből sarjad, mely szerint a népzenének a műzenére gyakorolt, számtalanszor elemezett és megjelenített hatása mellett jelen van egy ezzel ellentétes irányú folyamat is: a műzenének a zenei folklór fejlődésére ható szerepe a népzene kutatói előtt régóta ismert jelenség, ám összefüggéseit eddig többnyire csak zenetudósok eszmecseréjén taglalták.

A barokk zenekultúra egyik kiemelkedő vívmánya a vonós hangszerek, fa-, rézfúvósok és a csembaló összeállításával kialakított kamarazenekar volt. A kései barokk idején a valamikori Magyar Királyság területén a kor műzenéjének vonós hangszer-együttesei „folkorizálódtak”, azaz a hangszeres zeneszolgáltatást a falvakban is kezdték átvenni a vonós alapú formációk. A muzsikusok – a hangszerváltás ellenére – természetesen továbbra is igyekeztek alkalmazkodni a „népi” megrendelők zenei igényeihez: a vonószenekarok húrjain népzene szólalt meg.

A Bach Brandenburgi versenyei, Vivaldi Négy évszakja előadására összeállított zenekarok sehol máshol a világon nem szilárdultak meg folklórban, még a barokk zene nyugati nagyhatalmainak területén sem. A hegedű–brácsa–bőgő–fafúvós–cimbalom összetételű együttesek – illetve a fúvósokat vagy cimbalmot nélkülöző változataik – mind a mai napig csakis a Kárpát-medence, valamint két kisebb népcsoport, a kelet-csehországi morvák és a dél-lengyelországi gorálok népzenéjében találhatók meg.

A Kárpát-medence hangszeres népzenéjének további sajátossága, hogy a falvak zeneszolgáltatói a legtöbb tájegységben a cigányok közül kerültek ki, akik rendkívüli hangszeres tudásuknak köszönhetően akár négy-öt népcsoport zenei igényeit is ki tudták szolgálni. A magyar, szlovák, ruszin, vagy az erdélyi román falvak körzetében élő cigányzenészek muzsikája saját, archaikus hangszeres kultúrájukban gyökerezett, és főként a pásztorok által játszott furulya- és dudazenéből formálódott ki.

A Fonó zenekar Vadbarokk-kezdeményezése a barokk zene kifejezésformáinak, díszítésmódjainak, hangszerkezelési gyakorlatának és esetenként dallamainak népi hagyományozódása révén fennmaradt értékeket eleveníti fel. A rendkívül izgalmas zenerégészeti utazás most a Művészetek Palotája színpadán élőben is bemutatkozik január 11-én.

A Fonó Zenekar: Navratil Andrea – ének; Agócs Gergely – ének, furulya, duda, koboz; Gombai Tamás – hegedű; Pál István „Szalonna” – hegedű; D. Tóth Sándor – brácsa; Tárkány-Kovács Bálint – cimbalom; Kürtösi Zsolt – bőgő, harmónium.

A Musica Profana tagjai: Andrejszki Judit – szoprán, csembaló; Kállay Katalin – furulya, brácsa; Szabó Zsolt – viola da gamba, furulya;

Vitárius Piroska – hegedű; Winkler Balázs – cink, trombita.

Az előadás szerkesztője, zenei rendezője: Agócs Gergely.