Tizenöt Vaszary-alkotással gazdagodott a Magyar Nemzeti Galéria adományozók jóvoltából

Nagy napnak a tanúi lehettünk az MNG életében! Bár a Galéria gyakorta bemutatja az új szerzeményeket, de ilyen értékes kincs birtokába ritkán jut, mert a jelenlegi árak miatt a vásárlás reménytelen. Egyben figyelemfelhívás is az adományozás gesztusára. A nemes adományozás a 19. század elejétől terjedt el hazánkban. Elsőként, 1802-ben Széchényi Ferenc a gyűjteménye teremtette meg aMagyar Nemzeti Múzeumalapját. Festetics Julianna ásványgyűjteményéből keletkezett később a Természettudományi Múzeum, Pyrker János érsek képzőművészeti gyűjteménye pedig a Szépművészeti Múzeum létrehozásához járult hozzá. A 20. század elején a vagyonos rétegtől elvárt társadalmi magatartás volt az adományozás.

A II. világháború után sokáig szünetelt a műtárgy-adományozás kultusza. A hatvanas években keletkezett a székesfehérvári Deák-gyűjtemény, jóval utána következett a veszprémi Vass-gyűjtemény, majd a László Károly-gyűjtemény. Az MNG 40. évfordulóján (1997) állították ki negyven adományozó remekeit.

Most két kollekcióval gazdagodott a Galéria: Vaszary János személyes ismeretségi köréből, az 1930-as évekből származnak. Az egykori gyűjtők végrendelkeztek úgy, hogy haláluk után az MNG örökölje a képeket.

A Szilvay-gyűjtemény megalapítója, Szilvay Gyula irodalmat és művészettörténetet hallgatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Az I. világháború után minden megtakarított pénzén műtárgyakat vásárolt, és fiatal képzőművészeket –mint Klie Zoltánt, Berény Róbertet, Diener-Dénes Rudolfot, Kmetty Jánost, Frank Frigyest, Bene Gézát, Róna Klárát, valamint Beck Ö. Fülöp és Medgyessy Ferenc szobrászokat – segített a pályakezdéshez. Lánya, Szilvay Mária végrendelkezett a többi között hat Vaszary-festmény adományozásáról a Magyar Állam javára.

Az Isseni Iszer családból Iszer István gyáros és felesége, Simkó Lola az 1930-as években Révész István mecénás révén ismerkedett meg, majd közeli barátságba került Vaszary Jánossal. Az MNG-nek adományozott festmények között két Simkó Lola-portré is van. A hölgy 1956-ban Németországba menekült, és magával vitte a II. világháború után megmaradt képeket. Lánya, édesanyja végakaratának megfelelően, adta most át a muzeális értékű kilenc Vaszary-művet.

A tizenöt alkotásból álló színvonalas anyagot Plesznivy Edit és Gergely Marianna kurátor öt téma köré csoportosítva mutatja be:

1. Izzó színek – aktok, csendéletek az 1920-as évekből; 2. Párizsi éjszakák, a mulatók és a kabarék világa, 1925–27; 3. Utazások Itáliában – a napfényes tengerpart 1928–30; 4. Parkok, kertek az 1930-as évekből; 5. Golgota-téma.

Ez utóbbi, tehát a Golgota-téma Vaszary életművében kitüntetett jelentőségű bibliai tárgy. Az I. világháborúban átélt megpróbáltatások hozták felszínre a vallásos motívumokat expresszív látomások formájában. A művész 1918–30 között több olajképet és grafikát készített a siratásról és a kereszthalálról. Az itt szereplő mű a Budapest Kálváriája és a Duna-korzó sorozat egyik pasztellvázlata. A festő látomása szerint közöttünk járnak a Megváltók.

A kiállításon végig kísérhetjük Vaszary munkásságának fő állomásait. Mivel katalógus nem készült hozzá, csak itt olvasható a tablókon és látható az 1930-as évek irányzatait képviselő, a keleti misztikum iránt érdeklődő korszak is. Ezért a tárlat képanyagát bőséges szöveganyag kíséri magyarul és angolul.

Szűcs Györgytudományos főigazgató-helyettes elmondta, hogy a múzeumok falán helyet érdemelne a kiemelt adományozók neve, nálunk ilyen nincs, de emlékezetünk „falán” megmaradnak a nemzet javára tevékenykedők.