A Mikulás mentőakció – kéne már egy jó gyermekfilm

A film erénye, hogy bájos és erőszakmentes, mégis nem egy fenntartásom van vele, mint gyermekfilmmel kapcsolatban.

A Mikulás mentőakció abból a – sok gyerek által sokszor jogosan feltett – kérdésből indul ki, hogy vajon miképpen képes a Mikulás mindössze egyetlen éjszaka alatt kiszállítani azt a rengeteg ajándékot? A kérdés jó. Nézzük, hogy ezek után milyen választ ad a film?

A történet főhőse egy szeleburdi kisfiúra hasonlító manó, Bernát, akinek leghőbb vágya, hogy bejusson a MikiTech tudós testületbe, amelyiknek az a feladata, hogy tagjai felfedezésekkel, új eljárásokkal segítsék megkönnyíteni a Mikulás dolgát.A karácsonyugyanis mára egyre inkább kinőtte magát, a Mikulás pedig újítások bevezetésére kényszerült, hogy feladatát karácsonykor teljesíteni tudja. A MikiTechnél az a szokás, hogy évente egyszer, karácsonyt megelőzően minden manó esélyt kap arra, hogy bemutathassa saját találmányát, és így esetleg csatlakozzék a legeszesebb manók élcsapatához. Bernát eddig még minden évben kudarcot vallott, de úgy hiszi, hogy az idén a legújabb találmánya, amellyel újra és újra képes felidézni az emberek legörömtelibb karácsonyi emlékeit, valóra válthatja az álmát. Ám Bernát találmányát eltöri egy kíváncsi manó, és ő mehet vissza napi munkájához, a rénszarvasok istállóját takarítani. Ott találkozik a Mikulással, aki bizalmába avatja és elárulja neki, hogy a szánjába épített időgép segítségével tudja egy éjszaka alatt teljesíteni a feladatát.

A Mikulásnak a gyerekek levélben szokták megírni a kívánságaikat. Így tett annak idején az a Nevill Baddington embergyerek is, aki mára felnőtt, és anyjával, Verával a világ legnagyobb szállítási cégének tulajdonosai. Baddingtonék régóta neheztelnek a Mikulásra, mivel az konkurencia, szeretnék cégüket monopolhelyzetbe hozni, ezért elhatározzák, hogy elrabolják a Mikulás titkát. Nevill el is indul katonáival és repülő masináival, és mivel az Északi-sark ereje meggyengült, és a hologram, amely eddig eltitkolta hollétét, eltűnt, sikerül nekik behatolni a Mikulás városába. Bernát manó az egyetlen, aki képes lehet a megállításukra...

Nos, ez az a pont, ahol kezd gondjom lenni a mesével. Bizonyára nehéz dolga van annak, aki ma gyermekmesét akar írni, ráadásul mai mesét. Ez nagyon ritkán sikerül igazán jól. A mesék általában valamiféle feudális romantikában ábrázolják a világot királyfiakkal és királylányokkal, mesebeli lényekkel és középkori fegyverekkel. Ha eltekintünk a Mikulás Szent Miklós püspök eredetétől, akkor maga a Mikulás sem emberi, hanem majdnem annyira mesebeli lény, mint a manók, de a gyermeki fantázia számára mind egyaránt jól befogadhatóak, mondhatni érthetőek. Van egy másik ág, a felnőtt mesék, és ezt az ágat ma leginkább a sci-fi és a modern technikát az ősi világba becsempésző, teljesen anakronisztikus fantasy világa jelenti, ami viszont a kamaszkortól fölfelé járó korosztályok számára íródik, nem kisgyerekeknek.

Ha megnézzük a Mikulás mentőakciót, akkor egy hatéveseknek szóló, aranyos képeskönyv-grafikával megvalósított látványvilágot kever össze egy minimum tizenhat éveseknek szóló filozófiai tartalmú sci-fi–fantasy-világgal. Itt nem elsősorban a kapitalista monopóliumok versengését becsempésző konkurenciaharcra gondolok közgazdasági tartalommal, mert az még belefér, de itt van az időparadoxon! 

Ez a filozófiai és technikai problematika régóta foglalkoztatja a scifi-írókat és tudósokat. Bernát manó nem egy alternatív régmúltba utazik vissza, hanem a saját világának tényleges közeli múltjába, ahol találkozik saját magával – ráadásul megtöbbszörözve. Bemegy a szobájába, ahol ugyanő hortyogva fekszik az ágyában, egy korábbi idősíkban, miközben harmadik énje az ablak alatt kapaszkodva igyekszik nem leesni. Hogy van ez? Ki mikor van ugyanitt és mit miért csinál?

A film Magyarországra hozott világpremierje épp az életkori besorolás miatti bizonytalan csúszás okán tolódott egy héttel későbbre. Lehet, hogy a forgalmazók ők sem tudják, kinek is szólhat ez a film? Mert én nem tudom. Látok egy mesefilmet tíz év alatti köntösben, felnőttek képességeit is meghaladó filozófiai problematikával.

Mondhatja valaki: minek problémázom, hiszen ez mese!? Éppen azért! Van, amit a fantáziára lehet bízni, de van, ami meghaladja a fantáziát, ott viszont hülyeségekkel etetni a gyerekeket nem szabad! (Felnőtteket sem volna szabad, de megszokottan mindennapos.) Egy gyerek összezavarodik azon, hogy egyszerre három helyen jelenik meg, mert ez nem varázslat, hanem tudománynak álcázott, át nem gondolt akármi. Még szerencse, hogy legalább abba nem mennek bele, hogy milyen elven működik az időgömb.

Gyermekközönség körében láttam a sajtóbemutatót, és ott sem aratott egyértelmű sikert a film. Elnevetgéltek, elszórakoztak a szellemes képeken és beszólásokon, aminek a végén a Mikulás kiviheti ugyan az ajándékokat és a gonoszt is jobbá teszik saját gyermekkori emlékei, de a megválaszolatlan problematika nagy sötét űrként ott marad a fejekben. Mert Tony Nottage író és Ricky Roxburgh forgatókönyvíró rossz mesét írt, és ez nem szúrt szemet a két rendezőnek, Aaron Seelmannak és Leon Joosennek sem, vagy ha feltűnt is, legyintett rá, mert ez gyerekmese. No, ezt nem kéne!

Van egy másik problémám is, ami mára magyarforgalmazó-gyártók bizonytalansága, és ez a szinkronozás és feliratozás kettőssége. Hogy egy magyarul megszólaló filmben milyen világsztárok kölcsönzik a hangjukat a figuráknak, teljességgel érdektelen. Csakhogy ez a film zenés, a hősök időről-időre dalra fakadnak, ilyenkor a vetítővásznon megjelenika magyarfelirat. Megint itt a kérdés: melyik korosztálynak? Aki még olvasni sem tud? (Majd apuka felolvassa a gyerekének, ha érdekli!) Vagy annak, aki már jól olvas, de minek ülne be egy dedós mesére? Esetleg annak, aki tud valamennyire olvasni, de nem ilyen sebességgel ráadásul a képre kíváncsi. Legjobb megoldás nem foglalkozni a dalszövegekkel, ha elvész, hát elvész, több is veszett Mohácsnál! Lehetett volna magyar énekesekkel is énekeltetni a dalbetéteket, csak az sokkal nehézkesebb és drágább, lekéssük az aktuális karácsonyi szezont, ráadásul még arra a bulvárhírre sem lehetne hivatkozni, hogy a popzene egyik fiatal üdvöskéje, az egykori High School Musical-főszereplő, Ashley Tisdale kölcsönzi a hangját az angol nyelvű változatban női főszereplő manónak. Mindenesetre idemásolom a bulvárhírt:

„…Mark Yaeger, a film zeneszerzője nyilatkozott a mű kulisszatitkairól, és elárult néhány részletet Tisdale szerepéről a filmben és a dalokról, melyeket énekelni fog. Bizonyos, hogy két számot is énekel a filmben, egyiknek a szerzője maga Mark Yaeger. Az Ashley által énekelt és a filmben szereplő egyik dal címe: „Some Kind of Miracle”, amely igazi karácsonyi slágernek ígérkezik. (Meghallgatható itt, tessék kattintani!) A filmhez készül a betétdalokat tartalmazó kiadvány, melyen a fent említett számok is hallhatóak lesznek.”

Utánanéztem: a film hivatalos IMDb-jegyzéke szerint a filmbeli zenét és szövegeket hét dalnál Grant Olding jegyzi, és mindössze egyet, amelyik slágeres, a nevezett Mark Yaeger. (Ennyit a bulvár hitelességéről!) Ettől függetlenül a film zenéje kellemes, inkább musicalekre emlékeztető, semmint gyerekdalokra.

A magyarszinkronhangok: Görög László, Kerekes József, Harsányi Gábor,Andresz Kati, Bede Fazekas Szabolcs, Sörös Miklós színvonalas teljesítménnyel emelik a film értékeit.

De sajnos, Leon Joosen (A kis hableány, Szindbád, A hét tenger legendája) és Aaron Seelman (Garfield mókatára) alkotói ezúttal nem brillíroztak. A Mikulás mentőakció akár két dimenzióban, akár 3D-ben közepes 90 percet nyújt, mert főleg a forgatókönyv hibájából összességében gyerekeknek felnőttesre, felnőtteknek gyerekesre sikeredett. Kár, pedig valóban kéne már egy nívós, új karácsonyi film! Bemutató november 28-án.