Bosch-hajtotta Haibike – az e-biciklié a jövő
Vágjunk a közepébe: nagyszerű ez a villanybicikli, elektromos drótszamár, azaz eBike, csakhogy a magyar átlagkeresetekhez mérten ma még méregdrága. Körbe tekintvén az interneten, kiderült: átszámítva másutt sem sokkal olcsóbb ez a (hegyikerékpár-) típus, mint nálunk: három–négyezer eurórért kínálják Németországban a Haibike EQ Xduro FS RC-t, a 26 collos PowerPac hegyi kerékpárt viszont már 1300 euróért elviheti új gazdája a szaküzletből, csakhogy Európa működő felében a jövedelmek jóval magasabbak a „tündérországinál”. Az árkülönbség minden bizonnyal kifejezi a minőségi különbséget is.
Az első pillanatokban kellemes meglepetés éri az elektromotor-meghajtású kerékpárra pattanót: gyakorlatilag fél erővel éri el azt a sebességet, amivel általában kerekezni szokott. Másodpercek alatt, néhány tekeréssel már az utazósebesség (25–30 km/óra) kényelmét és gyorsaságát élvezheti – feltéve, ha felszállás előtt bekapcsolta a kerékpárvázra szerelt akkumulátort, ami a Bosch miskolci gyárában készülő, pedálműre szerelt (nevében is kifejeződő) Pedelec (=Pedal Electric Cycles) -motort hajtja.
A kormány bal oldalára erősített kis számítógép-képernyőről (a többi között) leolvasható az üzemmenet: a választható négy módból (Speed, Sport, Tour, Eco) elsőként a gyorsaságira kattintottam, az út első háromnegyedét ezzel kerekeztem végig, élvezvén a sebesség mámorát, majd a sportos, a gazdaságos (dombnak fölfelé pedig) a túrázós egy-egy kilométere után értem célba.
Némi meglepetéssel konstatáltam, hogy az akkunak meg sem kottyant az igénybevétel ezen a távolságon: valamennyi jelzője úgy világított, mint az út elején. Holott éppen a hosszú emelkedő megszív(at)hatta volna az akkumulátort, amely utastól, biciklistől legalább egy mázsa terhet gördített előre csaknem harminc kilométeres sebességgel.
Az ám, mielőtt elfelejteném, ide kívánkozik annak közlése, hogy a villanybicikli semmiképpen sem tekinthető segéd-motorkerékpárnak, még ha akkuról működik is. (Az is igaz, hogy Németországban – tekintettel az általa elérhető sebességre – már a robogós előírások vonatkoznak rá.) A Bosch Pedelec-S villanymotor a kerékpárost segítő erőforrás. Nagyon megkönnyíti a hajtást, főleg az olyan emelkedőkön hasznos, amelyeket legföljebb lépésben lenne képes leküzdeni a békebeli acélvázas („mert-ebben-aztán-benne-van-az-anyag!”) Csepel túrabicikli.
Tanulmányozván a számunkra sok tekintetben példaadó német előírásokat, kiderült: a Bosch-motorral hajtott eBike használatához előírás a sisak és a fényvisszaverő, láthatósági mellény, továbbá a menet közben bekapcsolt első és hátsó világítás, valamint a csengő. Ez utóbbi hiányzott az Infovilág rendelkezésére bocsátott tesztjárműről, így a néhány napra garázsban „felejtett” Hauser Grizzly csengőjét szereltem át a Haibike csoda-kétkerekűjének a kormányára. Bármennyire szerettem volna is, hogy utcai/országúti próba közben leintsen egy rendőr, eggyel sem sikerült találkoznom. Pedig nagyon szívesen eldicsekedtem volna a járgánnyal, hadd ámuljon a „szerv”.
Az eBike szíve a meghajtó-egység, az elektromotor. Esetünkben olyan „drive unit” segítette a tekerést, amely akár 45 kilométeres óránként sebességre is gyorsíthatta volna a járművet. Valamivel negyven előtt abbahagytam a tekerést, nem kívántam kockáztatni még sisakban sem. A gyártó szerint abszolút víz-, por- és (a felpattanó kavicsokra, kövekre való tekintettel) ütésálló motorházból még csak nesz sem hallatszik menet közben. Igazi Made in Germany-gyártmány: a legapróbb részletekig kidolgozták alkatrészeit. Három érzékelője másodpercenként kétszázszor (!) ellenőrzi a pedálfordulást, a forgatómatékot és a sebességet, hogy ennek megfelelően adagolja a motor erejét.
Természetesen a néhány napos teszt alatt nem sikerült valamennyi terepen kipróbálni a Haibike EQ Xduro FS RC típusú, Bosch Pedelec-S villanymotor hajtotta kétkerekűt. A kíváncsiság viszont meglehetősen nehéz terepre is elvezérelt: domboldal, rendszerváltás martalékául esett, mára tökéletesen elvadult egykori szőlészet. Keskeny, vízmosta árkok, alattomos (beruházásra abszolút alkalmatlan!) tőkemaradványok, folyondárok, öklömnyi terméskövek, hirtelen meredélyek. Grizzlymmel oda nem merészkedtem volna, a Bosch-motoros Haibike viszont bírta a „kiképzést”. Csodálatosan működtek a járgány teleszkópjai, minden erejükkel igyekeztek kímélni a járművet és utasát. A kiváló Schimano-fékrendszer (akárcsak a Grizzlyn) most is jelesre vizsgázott, a túra-üzemmódba kapcsolt Pedelec-S pedig mindig tudta, hogy mikor segítse a nyeregben ülőt: szó szerint (meg)érezte, mikor kell „gázt adnia” és mikor nyugton maradnia.
Az egyik útról hazafelé tartván, erejük teljében lévő ifjú emberek igyekeztek le- és elhagyni a náluk jóval korosabb kerékpár-vizsgáztatót. Aztán csodálkoztak, hogy nincs szerencséjük: a tükörsima aszfalton kényelmes tekeréssel suhant el mellettük e sorok írója.
Az ám, aki kíváncsi az elektromos kerékpárok legújabb nemzedékére, az föltétlenül keresse föl a zeppelinek szülővárosát, a dél-németországi Friedrichshafent (akár kellemes biciklitúra formájában!), ahol augusztus 28–31. között rendezik meg az Eurobike-kiállítást és -vásárt. A kerékpárgyártás és fejlesztés nemzetközi szemléjén bemutatják a sportos e-biciklik legkorszerűbb, BionX-meghajtását, amelyre a többi között az osztrák KTM már jó ideje „feni a fogát”. Ott lesz az eBike-iparban kihagyhatatlan akku-beszállítónak számító Panasonic és Sanyo is; nagyrészt rajtuk is múlik, miként kicsinyíthetők tovább a meghajtó-rendszerek.
Nagy valószínűség szerint a Boden-tó parti Eurobike-kiállításon mutatja be a Bosch a reutlingeni mérnökök által kifejlesztett, minden eddiginél nagyobb teljesítményű és elegánsabb, környezetkímélő termékét. A lendületesen fejlődő piac ugyanis (mindenekelőtt Németországban) türelmetlenül várja az újdonságokat. A kétkerekűek ipari szövetsége (Zweirad-Industrie-Verband / ZIV) becslése szerint az év végéig legalább 450 ezer e-kerékpárnak lesz új gazdája a szövetségi köztársaságban.
