Romák felzárkózása – beilleszkedni, vagy kirekesztődni? – Mire költötte Farkas Flórián a cigányok gyámolítására kapott milliárdokat?

Az Orbán-kormány romapolitikája a nemzeti felzárkózás hatáskörébe utalta a hazai cigányság problematikáját, az egyenlőtlenségek, a szegregáció felszámolását. Ehhez megfelelő jogi hátteret és pénzügyi forrásokat teremtenek, és népes szakembergárda munkálkodik azon, hogy az elképzeléseket átültessék a gyakorlatba.

Mint egy mai tanácskozáson elhangzott: nem szerencsés sikerről vagy kudarcról beszélni, hiszen lényegében a kilencvenes évek óta folyik a helyes romapolitika meghatározása. Tehát az igazgatási szervek, önkormányzatok fáradozása nem hozhat egyik napról a másikra sikert.

Időközben elkészült az a civilek által jegyzett jelentés, mely áttekinti a „nemzeti társadalmi felzárkózási stratégia” megvalósulását, különös tekintettel a romákat érintő szakpolitikákra.

Kovács Zoltán államtitkár (EMMI) a kormány képviseletében azt fejtegette a civilek és a szaktárca vitájában, hogy nem elvekből, hanem a valós tényekből kell kiindulni, s most még nem áll rendelkezésre elég tapasztalat a nemrég készült felzárkózási stratégia eredményeinek vagy eredménytelenségeinek összegzésére. S bár mindent el kell követni, például, az oktatásügyben az elfogadhatatlan kirekesztés elkerülésére, újabban meglepő jelenségeknek lehetünk tanúi – fejtegette a politikus. Van olyan település, ahol maguk a cigányok követelik, hogy gyerekeik külön osztályokba járhassanak, ne együtt a magyarokkal. Zavarják őket a szociális, vagyoni különbségek, s az „erőszakos integráció” ellen érvelnek több településen a cigányok egyházi közösségei is.

A vitában Teller Nóra kutatásvezető a civilek részéről azt vetette fel, hogy az iskolák „államosítása” és az iskolaköteles életkor leszállítása nem tett jót a cigányok oktatásának. Ugyanakkor dicséretesnek nevezte, hogy a kormány romastratégiája igyekszik előtérbe állítani a problémahalmazok szakpolitikai kezelését, például a gyermekek éhezését, vagy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. Hozzászólásában Kóczé Angéla, a jelentés egyik készítője a cigányság foglalkoztatási helyzetére tért ki. Szerinte a közmunka nem igazán értékteremtő, főként a települések üzemeltetésével kapcsolatos teendőkre terjed ki (fűkaszálás, parkosítás). Így aligha lehet visszavezetni az érintetteket a munka világába. Válaszában az államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy a hatodik éve elhúzódó gazdasági válság közepette a munkaerőpiac még a jól képzetteket sem tudja felszívni. Kár volna tehát lebecsülni a közmunka-rendszer hozadékát. Egyrészt sokan már jó ideje elszoktak a rendszeres munkavégzéstől, másrészt az effajta foglakoztatás közösségteremtő is. Ami pedig az iskolák úgynevezett államosítását illeti,Kovács Zoltánszerint „fölösleges a pánikkeltés”. A közoktatás eddig is állami feladat volt, ám az önkormányzatok nem tudtak megbirkózni az intézmények működtetésével.

Tóth Balázs, a Magyar Helsinki Bizottság programvezetője a gyűlölet-bűncselekményekről beszélt. A létező jogállami keretek dacára alig történt előrelépés a gyűlölet és a diszkrimináció elleni összefogást illetően. Előfordul, hogy békés tüntetésnek minősítik cigánygyűlölő csoportok agresszív fellépését, és puszta rongálásnak romák ablakainak megdobálását.

Többen feszegették, hogy miért nem jött el a fórumra az Országos Roma Önkormányzat vezetője, pedig őt is meghívták. Azt is szívesen megkérdezték volna Farkas Flóriántól, hogy mire költötte azokat a milliárdokat, melyeket a romák gyámolítására kapott a kormányzattól.