Szótárakkal a nyelvromlás ellen – dőre az, ki nem védi és nem ismeri meg a kincset, ami születésétől fogva az övé

– Ön nemrég úgy fogalmazott, hogy ha még jobban megismerjük anyanyelvünket, akkor még jobban fogjuk szeretni.

– Mindenkinek van egy kincse, és ez az anyanyelve. Az ember az ismeretlent nem szeretheti, mindenki csak annak lehet rajongója, amiről sokat tud. Ezért kell ismernünk a magyar nyelvet. Gondoljunk a focidrukkerekre! Az igazi szurkoló évekre visszamenőleg ismeri csapatának az eredményeit, és fejből fújja az összeállítását. Továbbgondolva, Kosztolányi Dezső, talán tőle szokatlanul sarkosan, így fogalmaz: ,,Aki már az anyanyelvét sem ismeri, az ember sem lehet.’’

– Mindnyájan ismerjük a magyar nyelvet, hiszen azon beszélünk. Mit ismerjünk még jobban meg belőle?

– Egyrészről így van, hiszen ösztönösen, gondolkodás nélkül használjuk, szinte minden percben, drága nyelvünket. A nyelv megannyi titokra rávilágíthat, ha csak egy kicsit is a mélyére nézünk. Pl.: szólásaink, mint egy konzerv, régi szavakat őriztek meg számunkra. Ordít, mint a fába szorult féreg szólásban például a fa, fából készült csapdát jelent, a féreg meg nem más mint a farkas archaikus neve...

– Miért a Nebuló nevet kapta a szótárcsomag?

– Ha én a nebuló szót hallom, akkor szemem előtt egy életvidám, tudásvágytól fűtött, kicsit csintalan tanuló képe jelenik meg. Nos, a világ dolgai iránt nyitott, az új ismereteket vidáman magukba szívó diákoknak ajánljuk szótárainkat.

– A Nebuló II. szótárcsomagban található egy gyűjtemény a tájszavakról is. Nem avítt ma már a tájszavakkal foglalkozni?

– Nem. Múltunk egy részét veszítjük el, ha mai fiatalok olyan szavakat, mint szakajtó, rocska, mángorló, iga nem ismernek. Ezek a szavak az utóbbi fél évszázadban eltűnt paraszti világ hű lenyomatai. Szegényebb az, aki nem tudja milyen volt a kenyérsütés hajdan, és nem tudja, hogy a billentyűzet használata előtt palatáblára írtak a kisiskolások.

– Ma sokan azt vallják, hogy a nyelvhasználatot nem lehet központi utasításokkal meghatározni, sőt, beszéljen mindenki úgy, ahogy akar. Mi erről a véleménye?

– A nyelv folyton-folyvást változik, követi az élet változásait. Valóban nem lehet értelmetlen, erőltetett szabályokkal kőbe vésni. De minél többet tud valaki anyanyelvéről, annál inkább képes kiaknázni a benne rejlő sok-sok lehetőséget. Ismerni kell rétegeit, tudni kell – mint egy jó orgonán – váltogatni a regisztereit. Mert igen is helytelen, és nyelvi tudatlanságra vall, ha valaki a magyar dolgozatában í fogalmaz: „Balassi Bálint életének ebben a szakaszában rossz passzban volt”. Biztos nem kapja meg a kiszemelt állást az, aki a felvételi beszélgetés végén ezt kérdezi: Hé, góré, aztán mennyi lesz a lóvé?

– Manapság sokat hallani az Akadémia és az ún. alternatív nyelvészek és nyelvészet harcáról. Hogy látja ezt a vitát?

– Minden tudománynak megvannak a maga módszerei és tudósai, és minden művészetnek megvannak a zsenijei. A nyelvtudomány –  tudomány, és nem művészet. Tehát egy amatőr kívülről, nagy szívvel, lelkesen mondhat szépeket a magyar nyelvről, de az attól még nem válik tudományos igazsággá. Ha én, mint repülőgépek tervezésében járatlan amatőr, tervezek egy igen szép gépet, ön felszállna-e rá, hogy kipróbálja? Ugye, nem? Mindezek mellett a művészek éles meglátásai serkentően hathatnak a nyelvtudósokra is.

– Mit tesz a Tinta Könyvkiadó a nyelv ismeretterjesztésért?

– A kiadó nyolc belső és több tucat külső munkatársa folyamatosan azon dolgozik, hogy mind több oldalról leltározza a szókincsünket és vegye górcső alá nyelvünket. Feladatunk, hogy gazdag szókincsünket korszerű és közérthető módon foglaljuk sokféle szótárba. A múlt években megjelent szótárainkból állítottuk most össze a Nebuló II. szótárcsomagot, és a diákok ismereteinek az elmélyítésére mellé tettünk két gyakorló munkafüzetet is.

– Kinek ajánlja a Nebuló II. szótárcsomagot?

– Mindenekelőtt az általános iskola felső tagozatos diákjainak és a középiskolásoknak. Túl szélesnek látszik ez a korcsoport, de ne feledjük el, anyanyelvi szótárakról van szó, általuk a nyelvi ismereteket több szinten lehet kiaknázni.

– Az Anyanyelvápolók Szövetsége nemrég adományozta önnek a Lőrincze Lajos-díjat. A nagy nyelvművelő nevét viselő kitüntetés mit jelent önnek?

– Megtiszteltetést és a Tinta Könyvkiadó munkájának elismerését. Érezzük, hogy a díjjal hatalmas terhet is tettek vállunkra, mert nagyon nehéz a Lőrincze Lajosnak, a 20. század kiemelkedő anyanyelvápolójának nyomdokában járni.