Halandó halhatatlan – Shakespeare: az ember és a művész

Irodalomtörténészek szívesen emlegetik, hogy noha a hírnév ígérete már a korabeli Angliában is felcsillant, Shakespeare zsenialitása azonban igazán csak halála után vált közismertté. Darabjainak mély mondanivalója maradandó, műve örökzöld és olyan művészeti forrás, amely ma is megihleti a fordítókat és a dramaturgokat.

De vajon milyen titkok birtokában volt Shakespeare? – az erről folyó beszélgetést Nádasdy Ádám nyelvész, műfordító foglalta keretbe. Partnerei – Kálloy Molnár Péter színművész és költő, a S.Ö.R. (Shakespeare Összes Röviden) rendezője és szereplője, valamint Szabó Ági slágerszöveg-író – reflektáltak azokra a kérdésekre, melyek máig foglalkoztatják a nagyközönséget: valóban Shakespeare írta-e a műveket? Igaz-e, hogy a férfinemhez vonzódott? Mit tudunk biztosan Shakespeare-ről? Vagyis inkább, hogy tudunk-e egyáltalán valami biztosat róla?

Életének számtalan része homályba burkolózik, de az örökség, amit az utókorra hagyott, kristálytisztán árulkodik alkotói nagyszerűségéről. „A zseniális emberekkel sokszor nem tud mit kezdeni az utókor. A «katasztrófairodalmárok» természetesen megkérdőjelezik, hogy egyetlen ember ennyi fontos darabot tudott volna papírra vetni” – mondta Kálloy Molnár Péter. A garantált sikerhez nincs recept, de Shakespeare ráérzett arra, mi kell a nézőnek, és megvolt az a nagyszerű képessége, hogy ezt a megfelelő formába öntse. „Édesanyám mondása volt, hogy minden édességbe kell só is” – tette hozzá Nádasdy Ádám. – „Shakespeare zseniálisan játszott a humorral, pontosan tudta, hogyan kell oldani a feszültséget egy jól irányzott tréfával, még a legkomolyabb drámákban is.”

Bill Bryson Shakespeare-könyve lenyűgöző: játékossága, szórakoztató jellege mellett komoly szakirodalmi forrásokból dolgozik. Túlmutatva a száraz életrajzi beszámolókon egy ízes és anekdotákkal fűszerezett, ugyanakkor hiteles írásművet tarthatunk kezünkben – műelemzések nélkül. A brit szerző nem félt felpezsdíteni a szöveget feltevésekkel, ellenőrizetlen teóriákkal, mert ezeket minden esetben a helyükön kezelte, tájékoztatva az olvasót, hogy (egyelőre) nincs bizonyítva igazságtartalmuk.

Shakespeare ragyogóan tudta egyensúlyba hozni a nép szórakoztatását és a művészi színvonalat. Ahogy Szabó Ági fogalmazott: „Nem képzettség kell, hanem képesség az alkotóművészethez.”

Bill Bryson ősrégi koholmányokat, féligazságokat és arcátlan hazugságokat vizsgál meg, és megpróbálja kideríteni, milyen ember rejtőzik a remekművek mögött. Végigjárja Shakespeare korának utcáit, és bemutatja az olvasónak az Erzsébet-kori Anglia nyüzsgését és Shakespeare életének jó néhány mellékszereplőjét. Bryson szerint nyelvi találékonyságával több száz, manapság nélkülözhetetlen kifejezéssel, képpel és szóval gazdagította Shakespeare az angol nyelvet.