GKI-jelentés: visszaesés, stagnálás, áremelkedés, exportcsökkenés
Az éves szinten 1,5 százalék körüli cserearány-romlás is szűkíti a belföldön elosztható jövedelmet. A tárgyalások megkezdése az IMF-fel és az Európai Unióval erősítette a forintot és csökkentette a magyar kockázati felárat. Ez azonban átmenetinek bizonyulhat, mivel a kormány politikájában és gazdaságpolitikájában nem látszik az a fordulat, amely szükséges lenne a megállapodáshoz, s a gazdaság iránti befektetői bizalom növekedéséhez. A júliusban bejelentett, az idei és jövő évi költségvetést fellazító döntések még a túlzottdeficit-eljárás jövő évi megszüntetését is veszélyeztetik.
A II. negyedévről rendelkezésre álló adatok az I. negyedévi visszaesés folytatódását jelzik. Ez Görögország és Portugália után a legrosszabb az Európai Unióban, s messze elmarad a régiós országok többségétől. Vagyis a visszaesés aligha magyarázható külső okokkal, abban a magyar belső keresletnek, s e mögött a gazdaságpolitikának döntő szerepe van. Az idei első öt hónapban a magyar ipar termelése 0,7 százalékkal csökkent, kivitele stagnált, belföldi értékesítése 2 százalékkal mérséklődött. A teljes magyar export – ami korábban gyorsan nőtt – euróban számítva 1 százalékkal csökkent. A gyenge forint – bár egyes ágazatok, például az élelmiszeripar kivitelét, segíti –, ezt a tendenciát nem tudta megakadályozni, miközben a devizában eladósodottak terheinek növekedése következtében csökkentette a belföldi keresletet. A cserearány-romlás az első négy hónapban 2,5 százalék volt, vagyis a devizában mért importárak sokkal gyorsabban emelkedtek az exportáraknál.
Az építőipari visszaesés több mint 10 százalékos. A munkanélküliségi ráta 0,2 százalékponttal magasabb az egy évvel azelőttinél. A foglalkoztatás statisztikailag ugyan kissé emelkedett, ez azonban a bővülő közfoglalkoztatás eredménye. Az első öt hónapban az ezen kívüli költségvetési szférában 2,4 százalékkal, az öt főnél többet foglalkoztató versenyszektorban 1,6 százalékkal csökkent a létszám. Az infláció az idén jóval 5 százalék fölé ugrott, az év egészében az I. félévihez hasonló, 5,7 százalékos áremelkedés várható. Az áremelkedés mintegy 40 százaléka az adóemelések következménye. A reálkeresetek az első öt hónapban 3,6 százalékkal csökkentek. Az év egészében összességében ennél kisebb, 3 százalék körüli visszaesés prognosztizálható. A reáljövedelem hasonló, a fogyasztás 2,5 százalék körüli mérséklődése valószínű. A beruházások az év egészében 4 százalékkal csökkennek, új, nagy fejlesztés indulásáról szinte nincs információ. Növekedésre csak a kivitelben lehet számítani, részben a belépő autóipari beruházások hatására.
Az államháztartás idei hiánya várhatóan meghaladja a GDP törvényben előirányzott 2,5 százalékát, de feltehetőleg 3 százalék alatt marad. A túl optimista gazdasági növekedésre alapozott költségvetés okozta feszültségeket az évközi zárolások és intézkedések még ellensúlyozni tudták, az országgyűlés által júliusban elfogadott 100 milliárd forintos kiadásnövelésnek azonban egyelőre nincs fedezete. A munkahely-védelmi akcióterv 2013-ra tervezett 300 milliárd forintos adóbevétel-csökkenésének ugyancsak papíron van meg az ellentétele.
Így fennáll a veszélye annak, hogy Magyarország 2013-ban mégsem kerül ki a túlzottdeficit-eljárás alól, illetve ennek elkerülése végett a már ismerteken kívül további kiigazító lépéseket kell tennie. A kormány szavakban gyors IMF-megállapodásra törekszik, valójában azonban az eddigi időhúzás, valamint a számos területen deklarált merevség, sőt az újabb és újabb mesterséges akadályok – például a tranzakciós adó kivetése MNB-re – következtében ez a szándék megkérdőjeleződik. A múlt hónapokhoz mérten viszonylag erős forint tartós fennmaradására ezért egyelőre nem lehet számítani, ellenkező irányú kilengést viszont a külső körülmények romlása okozhat.
Félő, hogy az IMF-fel való tényleges megállapodásra csak ilyen kilengések, és így egyre nagyobb károk elszenvedése után kerül sor.
