Gyorsabban, magasabbra, erősebben! – sportkiállítás a Nemzeti Galériában

Már a bejáratnál pompás szobor hívogatja a látogatót: Mihály Gábor 1993-i acél–vörösréz lemezből készült Olympia című alkotásának mai újjáfogalmazása, melynek eredetijét (képünkön) Lausanne-ban, az olimpiai parkban, állították fel. A fantasztikus dinamizmussal elkészített mű három egymással versengő kerékpárost ábrázol úgy, a biciklik kerekeiből összeáll az olimpiai öt karika. A másik becsalogató az a plakát, illetve molinó, amelyen Gábor Jenő 1930-i Akrobaták című képe ábrázolja tornászok erejét, ügyességét, szépségét. Ilyen invitálásnak nem szabad ellenállni!

A kiállítás címét egy az újkori olimpiai mozgalom alapítójának, Pierre de Coubertin bárónak tulajdonított szlogen adja, amely a nemzetek közötti nemes versengés eszméjét fogalmazta meg ekképp. Az 1896-i első újkori olimpia óta a mozgalom jelszavainak nagy része illuzórikusnak bizonyult, de napjainkig ható eszméi akkor is követendő példaként állnak előttünk.

A kiállítás törzsanyaga az MNG és a Magyar Sportmúzeum gyűjteményéből érkezett; a rendezők kaptak alkotásokat a Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Múzeumtól, továbbá magánszemélyektől és művészektől is – tudtuk meg a megnyitót megelőző sajtóbejárás alkalmával.

Dr. Szabó Lajos, a Magyar Sportmúzeum igazgatója, továbbá Petrányi Zsolt és Tokai Gábor (MNG), a kiállítás kurátorai elmondták, hogy ilyen léptékű sporttematikájú kiállítás még soha nem volt látható Magyarországon, amivel egy régi terv valósult meg. De az igen alacsony költségvetés miatt így is vissza kellett fogni magukat az eredetileg eltervezett, lehetséges kiállításhoz mérve, amelyre talán majd négy év múlva kerülhet sor. Ugyanakkor kiemelték a válogatás széles spektrumát, hiszen festmények, szobrok, fotók, plakátok, érmek, serlegek, filmdokumentumok egyaránt láthatók a tárlaton, továbbá nagy szerepet kapott a sporttal kapcsolatos alkotásokat díjazó, idén 50 éves Ezüstgerely pályázat anyaga. 1948-ig az olimpiákon művészeti versenyeket is rendeztek; a tárlat ezekre a díjazott magyar alkotásokra is támaszkodik. Bemutatják több olyan olimpikon egy-egy művét, akik a sporton túl a művészet valamely ágában is jeleskedtek, mint pl. Hajós Alfréd, Gellért Imre, Manno Miltiadész, vagy Szepes Béla.

A kiállítás célja az is volt, hogy a művészetek segítségével megmutassák, miként változott az idők folyamán metaforikus értelemben a „gyorsabban, magasabbra, erősebben” szlogen szavainak jelentése, és illusztrálható-e ez a művészet eszközeivel? Ez a hármas kifejezés szűkebb értelemben az emberi test mozgására, teljesítményére, fejlesztésére utal, ugyanakkor az emberiség 20. századi technikai, szellemi, sőt hatalmi törekvéseit is tükrözi. Ezért sem ragaszkodtak csak az olimpiai kategóriákhoz, hanem a sportágak ábrázolásának tágabb teret engedtek.

A gyorsaság a technika fejlődésével, az autók és motorok szédületes tempóváltásával, életünk gyökeres változásaival kapcsolható össze. A fogalom minden olyan sportághoz kapcsolódik, amelyik nagyobb sebesség elérésére ösztönöz. A futás gyorsasága az izomerőn múlik, de a vízi, a téli és a technikai sportok esetében már a 20. század mérnöki teljesítményeinek is köszönhető az egyre gyorsabb eredmény.

A magasságról ma már elsősorban az űrhajózás jut az eszünkbe, de a test magasabbra juttatása olyan ősi, a túlélési ösztönhöz is kapcsolódó vágy, ami a sportágak kialakulásában is kifejeződött. A magasugrástól a hegymászáson át a léghajózásig és a repülésig írható le az a folyamat, melynek során az ember az ég, a menny, az ismeretlen megismerését tűzte ki céljául.

Az erő – a békés megmérettetés mellett – a világtörténelem minden pillanatában összekapcsolódott a hatalomvággyal is. Az ősember állatokkal és ellenségeivel való testi küzdelmének leképezése a sportban az egyéni küzdőágakkal, és a csapatjátékokkal egyaránt megfeleltethető. Az újkori olimpiák az erő klasszikus eszméjét a nemzetek versengéseként fogták fel annak ellenére, hogy az elmúlt száz év konfliktusai, politikai változásai folyamatosan tükröződtek az olimpiai részvételekben.

A mozdulatok hatékonysága, koncentráltsága, harmóniája, célszerűsége egyben szépséget is jelent, és mint ilyen, természetesen jelenik meg a műalkotásokon. Ugyanakkor, olykor közvetlenül is rokonítható a mozgásművészettel, hisz’ a műkorcsolya, szinkronúszás, a talajgyakorlatok elképzelhetetlenek a test harmonikus mozgása nélkül.

A kiállításra kiválogatott művek tehát a hármas olimpiai jelszó elemei, a hatékonyság fogalma és a testkultusz köré szerveződnek. A művészet és a sport szoros kapcsolata, rokonsága a 20. század egyes korszakaiban kifejezetten domináns volt. Az ebből a gazdag szellemi hagyományból kiemelt tárgyak és műalkotások közreadása egyszerre művészettörténetként és sporttörténetként is felfogható. A kiállítás rendezői a jelen nézőpontjából tekintettek végig a 20. századi művészeten, azaz a kortárs művekhez kerestek előzményeket, tematikus vagy ikonográfiai analógiákat.

A kiállítás a földszinten kezdődik, ahol életnagyságú szobrokat, kisplasztikákat, érmeket, serlegeket láthat a közönség. A test és a lélek harmóniáját kifejező sport ábrázolása az antik görög világ óta témája a művészeknek. Az izomzat kidolgozott formája, az egészséges test látványa az elmúlt évszázadban újra a kultúra középpontjába került, majd minden képzőművészeti ág, a film és a fotó fontos ihletője, egyúttal témája volt. éppen ezért a testkultusz és az eredményesség témakörével való indítás a kiállítás alaphangját adja meg.

Az emeleten a tárlat a címszavakkal meghatározott három egységre tagolódik. A Gyorsabban címszó alatt az atlétika, a vízi sportok és a technikai sportok (autó, motor, bicikli, téli sportok) köré csoportosítható alkotások láthatók. A Magasabbra szekcióban a magasugrás, repülés, torna kapott helyet. „Leghátul látható az Erősebben szekció, ami nem véletlen” – jegyezte meg Petrányi Zsolt, kiemelve, hogy itt foglalkoznak az erő és a politika viszonyával, azzal, hogy miként viszonyult a sporthoz a politika a 1930-as és az 1950-es években.

A kiállításon olyan művészek alkotásai is láthatók, mint Egry József, Ferenczy Béni, Kisfaludi Stróbl Zsigmond, Medgyessy Ferenc, Molnár C. Pál, Szőnyi István, Vaszary János, Victor Vasarely. A tárlathoz ősztől számos kísérőprogram is csatlakozik. Úgy, hogy két szurkolás között érdemes egy-egy galérialátogatást is beiktatni!