Gyermekszegénység: a magyar gyerekek tizede érintett
Ma mutatták be a nyilvánosságnak azt a jelentést, amely a gyermekszegénység és nélkülözés tárgyában végzett felmérés eredményeit összegzi. Az UNICEF kutatói az Európai Unióban (valamint Norvégiában és Izlandon) mérték fel a helyzetet, s az elemzés bizonyítja: a gyermekszegénység nem kerüli el az iparosodott országokat sem. A jelentésből az is kiderül, hogy a többivel ellentétben néhány ország sokkal jobban megvédelmezi a kiszolgáltatott gyerekeket.
Bár a kutatási mintavétel 2009-re nyúlik vissza, a főbb megállapítások nyilván ma is érvényesek. Így például az, hogy a gyermekek jólléte nem egyenlő a bőséges és egészséges táplálkozással. A megfelelő orvosi ellátástól kezdve az internethez való hozzáférésig, az otthoni tanulás körülményeitől a szabadidős tevékenységekig sok-sok tényezőtől függ a „nélkülözési index” alakulása. Nem csupán a pénzen múlik, hogy kielégülhetnek-e a gyermek igényei – állapították meg a kutatók. Ugyanakkor Magyarországon – a felmérés szempontjai szerint – minden harmadik gyermek nélkülözni kénytelen, és tíz százaléka a szegénységi küszöb alatt él. (Hazánkban 1,8 millióra tehető a 18 éven aluliak száma.)
Miközben Magyarországon viszonylag sokat költenek a gyermekszegénység leküzdésére, az ez irányú tevékenység rossz hatásfoka miatt az eredmények igencsak szerények. A TÁRKI által végzett hazai kutatás azt is föltárta, hogy a szülők alacsony iskolai végzettsége, a munkanélküliség és az egyszülős családi környezet fokozza a gyermekszegénység kockázatát. Nyugat-Európában ehhez a három rizikófaktorhoz még egy negyedik is társul – a migráció, ami Magyarországra nem jellemző.
Az UNICEF jelentése szerint 13 millió gyermek nem jut hozzá a fejlődéséhez szükséges alapvető forrásokhoz. Ugyanakkor csaknem harmincmillió gyermek – 35 fejlett gazdaságú országban – szegénységben él.
A most közzétett tanulmány kétféle módon vizsgálja a gyermekszegénységet és a gyermeknélkülözést. Az egyik a gyermeknélkülözési index, amely az Európai Unió statisztikáira támaszkodik. Eszerint akkor beszélhetünk nélkülöző gyerekről, ha két vagy több tényező nem jellemző rá tizennégy alapvető szükséglet közül. Ezek közé tartozik például a napi három étkezés, egy csendes zug a házi feladatok elkészítésére, vagy a könyvek megléte otthon. A legnagyobb fokú nélkülözést felmutató országok sorában Magyarország (Romániával és Bulgáriával) az élbolyhoz tartozik, Francia- és Olaszországban is viszonylag magas a nélkülözési ráta. (A legkevesebb nélkülöző gyermek Észak-Európában él.)
A tanulmány másik szempontja a relatív szegénység volt, azaz megpróbálták „megtalálni” azokat a gyerekeket, akik a „nemzeti szegénységi küszöb” alatt élnek. Mint kiderült, az északi országoknak és Hollandiának van a legalacsonyabb relatív gyermekszegénységi rátája, ami körülbelül hét százalék. Ausztráliában, Kanadában, Új-Zélandon és az Egyesült Királyságban ez az érték tíz és tizenöt százalék körüli. Magyarországon ez az érték 10,3 százalék, vagyis minden tízedik gyerek él relatív szegénységben. Ugyanakkor szembetűnő, hogy hazánkhoz képest Lengyelországnak és Szlovákiának alacsonyabb a gyermeknélkülözési rátái, holott a három ország gazdasági fejlettségi szintje és egy főre jutó jövedelme nagyjából hasonló.
A most közzétett UNICEF-jelentés teljesen újszerűen közelíti meg a gyerekszegénységet, ami felveti a hazai illetékesek érintettségét is. Ezért fontos lenne, ha a gyermekvédelmi világszervezet magyar bizottsága az Emberi jogi, Kisebbségi, Civil-és Vallásügyi Bizottság, valamint az Emberi Erőforrás Minisztérium közösen megvitatná a tanulmányban foglalt megállapításokat.
Gyerekek véleménye a jómódról mini film.
