A magyar nyelv nagyszótára – négy kötet már megjelent a tizennyolcból

A világnyelvek, sőt kisebb nyelvek szavait is összegyűjtötték már történeti jellegű értelmező szótárakban, ám az itthoni nyelvtudomány még csak az utóbbi időben látott hozzá az adósság törlesztéséhez. Noha évtizedek óta folyik a munka, további hosszú esztendőkbe telik, amíg a szerkesztők eljutnak a magyar ábécé utolsó betűjéhez. Mint a mai tájékoztatón elhangzott: a 21. század digitális lehetőségeinek köszönhetően, olyan formátumban készülhet a gyűjtemény, hogy állandóan bővíteni, frissíteni lehessen.

Pálinkás József MTA-elnök az ünnepélyes bemutatón azt hangoztatta, hogy az akadémia rendelkezésre bocsátja az anyagiakat, és arra kérte a Nyelvtudományi Intézet munkatársait: lehetőleg a leggyorsabb tempóban végezzék munkájukat. A sebesség azonban ne menjen a minőség rovására.

Az egynyelvű nagyszótár igen jellegzetes szótári műfaj: olyan általános jellegű értelmező szócikk-gyűjtemény, amelyet a teljesség igénye jellemez. Történeti távlatba helyezi el szavainkat, és jelentésüket konkrét szövegekkel szemlélteti. A 18 kötetesre tervezett sorozatban az 1772 és 2000 között megjelent szövegeket veszi tekintetbe, tehát mintegy 230 év szókészletét dolgozza fel. Nemcsak szépirodalmi szemelvények jönnek számításba, hanem szaknyelvi szövegek is. Válogatást nyújt az archaikus szavakból, a csoport- és rétegnyelvek, a nyelvjárások, valamint a szleng szókészletéből. A most bemutatott III. és a IV. kötet a „b” betűvel kezdődő szavakat tartalmazza.

Az ilyesfajta – teljességre törekvő – vállalkozások mindig azzal a dilemmával párosulnak, hogy vajon nem marad-e ki valami elengedhetetlen fontosságú kifejezés. Ittzés Nóra főszerkesztő ezzel kapcsolatban hangsúlyozta: olykor nehéz meghozni a döntést arról, hogy mi maradjon ki. Ám figyelembe kell venni a terjedelmi korlátokat, a nagyszótárak írásának nemzetközi szabályait. Ami a terjedelmet illeti: egy-egy kötet 5000-5500 szócikket tartalmazhat, vagyis a 18 kötetben mintegy 120 ezer címszót dolgoznak föl.

A kutatott szöveggyűjtemény felöleli a nagyszótári munkálatok számára 1985 és 2005 között számítógépen rögzített, mintegy 27,5 millió szövegszavas adatbázist, a Magyar történeti szövegtárat, valamint azt az 5-6 milliós cédulaanyagot, amelyet a 19. század végétől az 1960- as évekig gyűjtöttek össze. A nagyszótár tehát a nyelvújítástól napjainkig terjedő időszak szókincsét mutatja be – mint afféle részletes térkép, amely a települések legkisebb utcáit is föltünteti.

Kenesei István, a Nyelvtudományi Intézet igazgatója szerint A magyar nyelv nagyszótára „évszázados jelentőségű”, hiszen az Akadémia elődje (a Magyar Tudós Társaság) már 1831-ben döntött a „Nagy magyar szókönyv” elkészítéséről. Bár a mű első köteteinek megjelenésére több mint 170 évet kellett várni, a legmodernebb technikával korszerű szótár született, melyet bárki haszonnal forgathat.