Kassai aranykincsek a Magyar Nemzeti Múzeumban – páratlan látnivaló
Azért, hogy legyen összehasonlítási alapunk, érdemes felidézni az újfehértói aranyéremkincs történetét. 2002 áprilisában a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település határában, az uborkaföldeken 259 aranypénzből álló éremkincs került elő a földből. Szántás után találtak rá egy részükre a helybeli földtulajdonosok, majd elvitték a talált tárgyakat a nyíregyházi Jósa András Múzeumba, ahol az érdeklődők megtekinthetik a további kutatásokkal kiegészült kincseket.
Valami hasonló történt évtizedekkel azelőtt, 1935-ben, Kassán. Az ottani pénzügyigazgatóság épületét kezdték rendbe hozni, amikor az egykori Szepesi Kamara falából előkerült egy fedeles serpenyőre hasonlító réz tárolódoboz – benne 2920 aranypénzzel, három emlékéremmel és egy 214 cm hosszú aranylánccal. Utóbbit úgy kell elképzelnünk, mint azokat a láncokat, melyeket a Rembrandt-képeken a malomgalléros urak viselnek, többszörösen a nyakuk köré tekerve. Így egyrészt szemléltethették gazdagságukat, másrészt ha hordták az értéket, nem kellett attól tartaniuk, hogy az otthoni rejtekhelyről valaki ellopja.
A több mint háromnegyed századdal ezelőtt megtalált kassai lelet kalandos utat járt meg: tárolták a pozsonyi Központi Kincstárban, majd a Szlovák Helytörténeti Múzeumban őrizték, ahol a darabokat immár szakértők tisztították meg. Ott is maradt 1940-ig, amikor is átszállították Prágába, és az ottani nemzeti múzeumban a muzeológusok részletesen elemezték, feldolgozták az anyagot. A második világháború alatt gondosan becsomagolták és elrejtették a kassai kincseket, amelyekre a náci Németország legnagyobb műkincsgyűjtője, a háborús bűnös Göring is fente a fogát. A kassai aranykincs sértetlenül átvészelte világháborútt, bár a háború végén a múzeum épületét bombatalálat érte. Csehszlovákia fővárosából, Prágából a háború után visszaszállították a szlováksággal közös magyar történelmi örökség páratlan értékű darabjait Kassára, ahol 1969-ben páncéltermet építettek az őrzésére, bemutatására. Ott nyílt meg 1970-ben a nagyközönség számára a „Kassai aranyéremkincs”-kiállítás.
Minthogy most évek óta tart a Kelet-szlovákiai Múzeum rekonstrukciója, a kassai kincseket vendégkiállításokon „népszerűsítik”. A pozsonyi és a prágai bemutató után tehát itt, Budapesten is megcsodálhatjuk őket.
A kutatók máig találgatják, hogy annak idején ki és miért rejthette el a saját korában is hatalmas értéket képviselő kincset. Eredeti tulajdonosa feltehetően a Habsburg-pénzügyigazgatás magas rangú tisztviselője lehetett. Valószínűleg a Thököly-felkelés idején dugta el – tartva attól, hogy a várost elfoglaló kurucok elrabolnák. Az aranypénzek egyébként a korabeli Magyarországon általánosan elterjedt fizetőeszközök voltak. A pénzügyi tisztviselőnek (a kamara elnökének vagy tanácsosának) egy-másfél évi keresménye lehetett az értéke, persze a kor jobbágyának akár száz évet is kellett volna dolgozni érte. A 2920 aranypénz 84 százalékát magyar, erdélyi és németalföldi pénzek teszik ki; találhatók közöttük cseh, sziléziai, lengyel, német, dán, svéd, itáliai, osztrák, salzburgi, spanyol veretek is. Sőt – mint az alapos éremtani kutatás kiderítette – akad egy antik trákiai pénz hamisítványa is!
A legkorábbi aranyforintokat Luxemburgi Zsigmond magyar király korában verték (1402–1404), a legfiatalabbak az I. Lipót-féle körmöcbányai dukátok (1679). A legrégebbi és a legfiatalabb pénzek kibocsátása között tehát vélhetően 277 év telt el. A kincsek legértékesebb darabja I. Ferdinánd 1541-ben készült aranyérme.
A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban február 1. és március 20. között a páncélteremben tekinthető meg, ahol egyébként a koronázási palástot őrzik. (Utóbbi egyébként átmenetileg nem látható.)
