Széchenyi István utolsó naplója a Magyar Nemzeti Múzeumban

 A bejegyzések témájukat, műfajukat, nyelvüket, rendszerességüket tekintve igen változatosak, az ifjúkori anekdotáktól az érett férfikor önkínzó tépelődésein át a lakonikus jegyzetekig találunk alapvetően német, továbbá francia, angol, latin, olasz nyelvű sorokat is.

1822-től zárható, bőrkötéses kötetekben vetette papírra önmaga számára gondolatait. A Naplót és egyéb iratait végrendeletében titkárára, Tasner Antalra hagyta, először azzal a kikötéssel, hogy halála után égesse el, majd 1841-ben e döntését megváltoztatva Tasner „nemes érzésére”, diszkréciójára bízta, hogy mi láthat iratai közül napvilágot. Széchenyi halála után Tasner a hozzá került naplókból kivágta, olvashatatlanná tette a véleménye szerint Széchenyit kompromittáló részeket. Érintetlenül csak az 1848 tavaszán, nyarán és 1859–60-ban keletkezett bejegyzések maradtak, mert ezeket a rendőrség a házkutatáskor elvitte és csak a Monarchia összeomlása után kerültek elő. A Tasner tulajdonában lévő köteteket fia, Béla 1865-ben a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. 

Széchenyi higgadtan fogadta az 1860. március 3-án nála és a hozzá közel álló személyeknél tartott házkutatás 
tényét. Mindössze ennyit írt Naplójába: „Mivel ma Recherche domicilière (házkutatás) során elvették a naplómat, 
másikat kezdek el! Fél nyolctól tizenkettőig ERŐSEN KIBOLHÁZTAK.” A házkutatás után levélben tiltakozott Adolf 
Thierry báró rendőr miniszternél, aki hosszasan váratta, s a válaszból valószínűleg azt olvasta ki, hogy a hatalom 
nem fogja tűrni „védett helyzetét”.

Állapota ezután rohamosan romlani kezdett, amibe belejátszhatott félelmeinek fölerősödése az állami elmegyógyintézetbe való áthurcoltatástól. 1860. április 7-ről 8-ra virradó éjjel – a boncolási jegyzőkönyv szerint azzal a módszerrel, ahogy Tolnay Antal nagycenki plébánosnak egyszer elmagyarázta – főbe lőtte magát. A Napló utolsó bejegyzései:

Március 29.„Csupa kétségbeesés vagyok. Kiss este sakk. Az éjjel véget akartam vetni az életemnek.

Március 30.„Kétségbeesve. Nem tudok élni és meghalni sem”

Április 1.„Nem tudom megmenteni magam!” 

A napló november 18-ig tekinthető meg az október 8-án megnyílt, és 2011. március 6-ig látogatható, Széchenyi 
világai című kiállítás „Döbling – menedékhely és titkos sajtóközpont” című részében számos más, a gróf életének 
utolsó szakaszából való személyes tárgy között. A naplóval egy időben került be a kiállításba Széchenyi utolsó tolla 
is, melynek érdekessége, hogy elefántcsontból készült tokja koporsó alakú.