Emlékezés Major Tamásra – filmfotókkal

Volt, aki szerette, volt, aki gyűlölte, sokan féltek tőle a hatalma miatt, de a tehetségét senki sem kérdőjelezhette meg. Játszani, rendezni és tanítani egyaránt kiválóan tudott. 

Major Tamás Újpesten született száz éve, 1910. január 26-án, és Budapesten halt meg 1986. április 13-án, tehát jövőre lesz 25 éve, hogy nincs köztünk. Anyja mindent elkövetett, hogy fiát a színi pályára terelje, így pl. már 11 évesen felléptette a helyi Keresztényszocialista Párt rendezvényein. A Színművészeti Akadémia elvégzése után, 1931-ben a Nemzeti Színház tagja lett, de akkor még nem ismerték fel a tehetségét, csak statisztaszerepeket kapott. Nem sértődött meg, inkább a háború előtt francia-magyar szakosként elvégezte az egyetemet, majd a Városi Színház ifjúsági előadásinak rendezőjeként kezdte rendezői tevékenységét.

Pályája kezdete óta elkötelezett baloldali volt, fellépett a munkáskultúra előadásain, tagja volt a Független Színpadnak, rendezte a Vígadói Estéket, mint antifasiszta kulturális műsorokat, részt vett az ellenállási mozgalomban és kiváló versmondóként is szolgálta az ügyet. A háború után 1945-től 1962-ig igazgatója, majd 1978-ig főrendezője volt a Nemzeti Színháznak. 1982-ben a Katona József Színház társulatának alapító tagja lett. 1947 óta tanított a Színművészeti Akadémián. A berlini Művészeti Akadémia levelező tagja is volt. 

Színházi működése korszakos a magyar színház életében. Színházművészeti eszményét eleinte Louis Jouvet ihlette, Később Konsztantyin Sztanyiszlavszkij elméletét hasznosította, majd Bertolt Brecht elemző művészetét igyekezett meghonosítani. Munkáját csapongó ötletgazdagság, a megújulásra való állandó készség jellemezte, a színház és a színészmesterség szenvedélyes szeretete vezérelte. 70 évesen is képes volt nekilendülni, újat kezdeni. 

Major Tamás 41 magyar játékfilmben szerepelt. Minden szerepe, bármilyen kicsi is volt, karakteres; nem lehet elfelejteni. Gondoljunk csak Az életbe táncoltatott leányra, a Mephistóra, A tizedes meg a többiek komornyikjára, a Szabadíts meg a gonosztól keménykalapos figurájára, aki mindenáron keresi a kabátot, vagy a Régi idők focijára, ahol a mozi tulajdonosát alakítja, aki azt mondja Garasnak: „Minarik, maga nincs is”, a Circus maximus csodálatos bohócára a bozontos szemöldökével, illetve a Csak egy mozi szálldosó, furcsa figurájára. De folytathatjuk a sort: A kőszívű ember fiai, Erkel, Merénylet, Jaguár, Szemüvegesek, Szerelmi álmok, Utazás a koponyám körül, Szabadíts meg a gonosztól, Ripacsok, Szerencsés Dániel, Hanyatt-homlok. Megannyi főszerep, vagy kiváló karakteralakítás. A kiállítás a Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány anyagából való válogatás, B. Müller Magdolna és mások standfotói. 

Nézem a képeket. Majornak alig van maszkos szerepe. Egy-egy bajusz, esetleg szemüveg, de az arc, a tekintet maga a karakterek igazi maszkja. Major nagy játékos volt. A színpadon és az életben is. Idén lenne 100 éves. Hajtsunk fejet előtte, aki korának egyik legnagyobb színésze volt.