Eredeti láncszem a Lánchídból – egy hét múlva nyílik a „Széchenyi világai”

Elsőként a Dunán való átkelés nehézsége indította Széchenyi István grófot, hogy a híd ügyével foglalkozzon. Édesapja, a Magyar Nemzeti Múzeumot megalapító Széchényi Ferenc temetésére igyekezvén, 1820 szilveszterén egy hetet várakozott a pesti oldalon, hogy a zajló Dunán átkelhessen. Naplója szerint akkor jegyezte meg az őt vendégül látó Brudern József bárónak, „hogy egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest közt híd épül, s hogy ezért, jóllehet Pesten lakni alkalmasint sohasem fogok, egyetlen krajcár kamatot vagy akár visszafizetést sem fogok követelni. Az a gondolat, hogy hazámnak fontos szolgálatot tettem, majd bőségesen kárpótol.”

A kijelentés egy részét megcáfolva, 1827-ben Széchenyi Pestre költözött, ahol naponta szembesült azzal, hogy a híd hiánya akadályozza Pest-Buda fejlődését.

Hosszas politikai csatározások során sikerült az 1835-i pozsonyi országgyűlésen mindkét táblával elfogadtatni a hídtörvényt. A Hídbizottság 1838-ban a Sina György és a Széchenyi által felkért Thierney Clark terveit fogadta el egy kétpilléres függő lánchíd építéséről. A kivitelezést a skót származású, ám később itt letelepedő Clark Ádámra bízták, akivel Széchenyi már dolgozott együtt mederszabályozási munkáknál. Mivel a Lánchíd építése a kor műszaki csúcsteljesítményei közé tartozott, az alkatrészek egy részét – köztük a kovácsolt láncszemeket és gőzgépeket – Londonból rendelték. Az öntöttvas elemeket, köztük a hatalmas kereszttartókat, az osztrák üzemek mellett az Andrássyak dernői vasgyárában készítették.A nyersanyagok az egész Habsburg birodalom területéről érkeztek: a homokkő Vácról, a mészkő Sóskútról, a gránit Mauthausenből, a márga a délvidéki Beocsinból, a jászolgátak építéséhez használt hétezer tölgygerenda Szlavóniából, a tégla a Pest-Budai téglaégetőkből.

A kovácsoltvas elem a londoni Howard and Ravenhill gyárban készült, és vízi úton, a Duna–Majna-csatornán szállították az építkezés helyszínére. A láncokat a Dunán horgonyzó pontonokon felállított gőzgéppel húzták a helyükre. Széchenyi az építkezést folyamatosan követte, és naplója tanúsága szerint – talán lelki betegségétől sem függetlenül – személyes sorsát is összekötötte a hídéval. 1848 nyarán, az utolsó láncsor sikertelen beemelésénél, mikor a láncfelhúzó csigasor egyik eleme elpattant és a lánc az úszóállványt összetörve a Dunába zuhant Széchenyit is a vízbe lökve, így ír: „8 óra előtt elpattan a dob egyik gyűrűje, és lezuhan az egész! Én, Majláth, két kisfiam, A. Clark csak nagynehezen menekülünk meg. Nyitva látom a „túlvilágot”! – Babilon! Pusztulás! […] Szétmorzsolódva érzem magam! Most már világosan látom, hogy el vagyunk veszve, visszasüllyedünk a barbárságba. A híd sohasem fog elkészülni, romként fog itt állani.”

A keserű látomás – hála Széchenyi gondos előkészítésének – nem következett be, a híd a következő évben elkészült, amit a gyógykezelésre Döblingbe szállított gróf már nem láthatott, sosem ment át a Lánchídon.

Széchenyi világai

Az október 9-étől a Magyar Nemzeti Múzeum József nádorról elnevezett termeiben látható Széchenyi világai kiállítás célja, hogy bemutassa a gróf ismert és kevésbé ismert világait, arcait. A teljes életút időrendben kibontása helyett három csomópont köré szervezve tárja a közönség elé a legnagyobb magyar életét és örökségét.

A „Híd, város, ország” termeiben a látogató megismerheti, hogy miként lett Széchenyi István az álmok megvalósítója, a nagy összefüggéseket átlátó zseni, a sokoldalú gondolkozó. A kiállítás második nagy egysége Széchenyivel, mint az „Önkényuralom ellenfelével” foglalkozik és rávilágít betegsége szerepére a Széchenyi-sorsban és -életműben.
A tárlat utolsó része a „Széchenyi kultuszai: hős vagy áldozat?” kérdésre keresi a választ. A kiállított tárgyakon keresztül kirajzolódik Széchenyi, a magánember alakja is, hiszen a bemutatott levelek, metszetek, makettek és személyes tárgyak egytől egyig a gróf személyiségéről árulkodnak. A Széchenyi világai kiállítás egy rendkívüli ember rendkívüli pillanatait tárja majd a nagyközönség elé.

A bemutató fotói, és további információk a kiállítás folyamatosan bővülő oldalán érhetők el.

A tárlat október 8-án délután három órakor nyílik meg.